Megint a vállalkozók vesztettek
A hír: nem lesz népszavazás a kötelező kamarai hozzájárulás (regisztrációs díj) eltörlésének lehetőségéről, mivel a Jobbik – Konzervatívok ezirányú kezdeményezése – sajnos – elbukott. 100 ezer aláírásra lett volna szükség az indítvány „életképességéhez”, ezt azonban 120 nap alatt nem sikerült összegyűjteniük. Így aztán minden marad a régiben: az ipari-, kereskedelmi- és szolgáltató vállalkozások továbbra is kötelesek kiperkálni a közutálatnak örvendő 5.000Ft/év kamarai sarcot.
Ellenszolgáltatás nélküli fizetésről van szó, ennek okán vállalkozók tíz- és százezrei számára elfogadhatatlan a „kényszersorozáson” alapuló magyar kamarai szisztéma. Ezért aztán meglepő, hogy mindössze kb. 90 ezren álltak a kezdeményezés mögé; én bizony több százezer támogató aláírásra számítottam.
Hogy miért? A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tavalyi évre vonatkozó gazdasági beszámolójából megtudható, hogy 2023-ban – a Parragh László nevével fémjelzett – Magyar Kereskedelmi és Iparkamara csak a kötelező kamarai hozzájárulás címen több mint 5 milliárd forintot szedett be a vállalkozóktól, ami azt jelenti, hogy 1 milliónál több vállalkozást/munkaadót érintett az adószerű teher. Hangsúlyozom, hogy ez csak egyévi „termés”. Ezen belül az elmúlt évben csak a budapesti vállalkozások 1,8 milliárd forintot meghaladó sarccal gazdagították a kamarai rendszert. És hogy mindezért mit kaptak a vállalkozók?! Értékalapú szolgáltatás helyett például azt, hogy Parragh javaslatára 400 ezer KATÁS vállalkozót 2022-ben likvidáltak. Huszonnégy órán belül!
Természetesen önkéntes alapon is lehet csatlakozni a kamarai rendszerhez, de az ily’ módon is regisztrált cégek száma a fent említett 1 millió vállalkozásnak talán 3 (!) százalékát teszi ki, azaz a kamarába kényszerített vállalkozások 97(!) százaléka nem saját döntése alapján került az MKIK érdekkörébe. És azt is tegyük hozzá, hogyha – elsősorban a kiszolgáltatott mikro- és kisvállalkozók nem fizetik be az évi ötezer forintos díjat, akkor a gonosz mostoha szerepét magára vállaló MKIK még a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt is rájuk uszítja.
Tehát minden marad a régiben: Parragh és kamarája (neki van, nem a vállalkozóknak /!/) győztesként került ki ebből az ütközetből, a kisvállalkozók pedig – szokás szerint – vesztesen A jelenlegi szisztémában működtetett kamarai rendszer csak púp a vállalkozók hátán; a miniszterelnököt feltétel nélkül kiszolgáló kamarai elnök pedig egyáltalán nem segíti a magyar gazdaság talpra állítását.
„Mit csináljon az állástalan tanár, jogász, műhelytelen iparos s annyi más szomorú elbolondítottja ennek az országnak? Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik.” (Ady Endre – Budapesti Napló – 1907.) Egyetértek a költőzsenivel….
