Orbán szerint nem az számít, ki a gyilkos és ki az áldozat
Pódiumbeszélgetésen kérdezte Orbán Viktort a katari Dohában a Bloomberg gazdasági hírügynökség főszerkesztője. Sok mindenről beszélt a magyar miniszterelnök, még azt is elárulta, hogy mikor fog visszavonulni a politikától. (Akkor, amikor a felesége, Anikó asszony úgy dönt, hogy itt az ideje befejezni.) Orbán szerint a politikai kapcsolatok Magyarország és Svédország között „borzasztóan rosszak”, a magyar parlament ezért nem ratifikálta még a svédek NATO-csatlakozását, ugyanis „nem akarnak konfliktusokat importálni a NATO-ba”. Az orosz-ukrán háborúról pedig azt mondta, hogy nem az a kérdés, ki az agresszor, és ki a megtámadott, hanem az, hogy mi lesz holnap.
Magyarország miniszterelnöke korábban, más témákban ennél sokkal határozottabban meg tudta fogalmazni, hogy mi a kérdés. Álmából felébresztve is kapásból sorolta, hogy ki a magyar, ki a polgár, ki az, aki szereti a hazát és ki az, aki nem. Ki képvisel idegen érdeket, és ki az, aki filozófus, bankár, szemüveges, vagy éppen kockás inges tanár, azaz, hazaáruló.
Orbán szerint tehát nem az a kérdés, hogy van egy agresszor, akinek egyébként a háború kezdete óta ki nem ejtette a nevét. Sem Orbán, sem a külügyminisztere, Szijjártó Péter nem nevezte nevén Vlagyimir Putyint a háború kezdete óta, s mindez odáig fajult, hogy a tavaly októberi '56-os megemlékezésen a bátor utcai harcos a pesti srácok helyett a zalaiak helytállását emelte ki, a forradalmat leverő szovjet csapatokat pedig nem tartotta fontosnak említeni.
A magyar politikai vezetés a háború kezdete óta békéről beszél, aminek így, nagy általánosságban, körülbelül annyi értelme van, mint amikor valaki a másikat fojtogatja és közben azt skandálja, hogy szeressük egymást, mert a gyűlölködés nem vezet sehová. Bencsik András, a Fidesz-közeli Demokrata főszerkesztője a kormány egyik zászlóshajójának számító Hír TV-ben bevallotta, hogy ebben a háborúban az oroszoknak drukkol, Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója pedig, ugyanezen a csatornán, arról értekezett, hogy ami Ukrajnában történik, az nem háború, hanem különleges hadművelet. Ezt állítja Putyin elnök is, erre rímel, hogy idehaza Orbán és a Fidesz folyamatosan békéről és a tűzszünet szükségességéről beszél. Csak úgy általában persze, anélkül, hogy közölnék, hogy általuk hőn óhajtott békének és a tűzszünetnek mi volna az igazságos tartalma.
Pedig lenne mit mondani. Például azt, hogy az orosz megszállók haladéktalanul távozzanak Ukrajnából. Novák Katalin az egyetlen, aki szerint számít, ki a támadó és ki a megtámadott, ám ő csupán államfő, mondhat bármit, a politika iránt érdeklődők tudják, hogy mindez csak egy színi előadás, amelyben a jó rendőr szerepét osztották az államfőre. (Gyengébbek kedvéért: a jó rendőr először cigarettával kínálja a kihallgatottat, és csak utána kezdi el ütlegelni.) Magyarországon ugyanis olyan a politikai berendezkedés, hogy az államfőnek gyakorlati súlya nincs, mondhat bármit, védelmezheti a bánáti bazsarózsákat, tárogatózhat és plagizálhat kedvére, horgászhat a vízparton, süthet sajtos stanglit a pápának, a kutyát nem érdekli, hogy mit csinál.
Aki viszont, miniszterelnökként egy százezrek halálát és milliók szenvedését okozó háborúról csak annyit képes mondani, hogy nem az számít, ki kit rohant le, az ennél nagyobb gazemberségekre is képes.
