Orbán(ia) és a demokratikus világ
Orbánia „hatalmát” – vagy csak állapotát, helyzetét – pontosan mutatja, hogy Szijjártó Oroszországba, a Keresztapa pedig Trumphoz készül…
Kiválóak az „ország” Kínához és a türk államokhoz fűződő kapcsolatai, ahogy – a „be nem avatkozás” elve alapján – gyakorlatilag minden diktatúrával puszipajtások vagyunk. Ugyanez az elv nem működik azonban a demokráciákkal: az EU-ban magunkra maradtunk, legföljebb az Orbánt egyébként bármikor „eladó” Fico a „barátunk”. Az USA-ba Trump győzelméért szurkolni járnak Orbánia hatalmasságai, meg az ENSZ-be, „világpolitikai összefüggéseket” elmagyarázni. Szövetségesei vagyunk a Netanjahu-féle, terrortámadás áldozatául esett Izraelnek, de szívélyes viszonyt ápolunk az arab terrorizmust pénzelő országokkal is.
A demokratikus államok elvei és kapcsolatai sincsenek teljes összhangban egymással, de az elmondható, hogy senki sem lubickol olyan otthonosan a politikai mocsárban, mint Orbán(ia).
Szijjártó közpénzből üzemeltetett repülő szőnyegén naponta bejárja a világot. Az ember már-már hajlamos azt gondolni, igazi világpolitikai tényező, nem pedig önhitt, nárcisztikus, nagyszájú paprikajancsi…
Legutóbb New Yorkban közölte, hogy a jó magyar-amerikai kapcsolatok – fontos ez az USA-nak, hiszen nem tudhatják, hány atombombánk, hány repülőgép-hordozónk van – garanciájának Trump a neve.
Szorongva várja a demokratikus világ a soron következő választásokat – mind az EU-ban, mind az Egyesült Államokban. A „ballibsi” Nyugat fél az itthon nemzetinek, konzervatívnak mondott szélsőjobboldali fordulattól. Ám az orbániai kormánypárti média és politika nyíltan szurkol például a német AfD-nek vagy Marine le Pennek – utóbbit pénzzel is támogatta, ahogy a balkáni médiavilág jelentős részét birtokolva az ottani szélsőségeseket segíti. Donald Tusk demokratikus fordulatát pedig antidemokratikusnak, már-már terroristának láttatja.
Orbán, Szijjártó stb. azt mondja, „Európa háborús pszichózisban ég”, pedig „sem a Nyugat, sem Oroszország nem nyerheti meg a háborút”. E fölfogás szerint Ukrajna gyakorlatilag nem is létezik…
Ezt az egész propagandát, ahogy hazai híveik hiszterizálását, „harckészültségének” megőrzését, fokozását hosszú ideje „szabadon” fölhasznált, temérdek közpénzből – mi másból? – finanszírozzák. Közpénzből működtetik saját „közmédiájukat” és a KESMA-világot; közpénz van a nemzetietlen inzultációk szélhámosságai mögött stb. De van bőr a képükön dollárbaloldalazni, ellenzéki önkormányzatok „túlárazott pályázatairól” beszélni…
Tiborc panaszát juttatják eszünkbe.
Orbánia „nagyhatalom”: nem hajlandó például úgy táncolni, ahogy Brüsszelben fütyülnek – sőt, úgy sem, ahogy maga fütyül Brüsszelben.
Orbán, Szijjártó stb. Hlesztakov (Gogol: A revizor) világát teremtik meg számunkra: a mértéktelen, hihetetlen hazugságok világát – „mindenütt ott vagyok, mindenütt!”
Hlesztakovnak mennie kellett – de akik igazából pórul jártak, azok, akiknek világában megjelenhetett, akik őt megteremtették… Csak néznek egymásra, önmagukra: nem hiszik el, hogy ez velük megtörtént…
Egyszer majd – talán – Orbánnak, Szijjártónak stb. is menniük kell. De most még ott tartunk, hogy egyikük Trumphoz, másikuk Oroszországba készül…
