Rémisztő múlt, aggasztó jelen
Az alább idézett jegyzetet, illetve jegyzetrészletet – Emlékezzünk! címmel – pontosan egy évvel ezelőtt írtam és mai is hálás vagyok, hogy a Hírklikk azonnal lehozta. Úgy gondoltam, hogy a Szálasi-puccs idei, 78. évfordulóján is megemlékezem a szégyenteljes eseményről, már csak azért is, mert újra csak azt észleltem, hogy megint nem foglalkozott az írott és elektronikus sajtó érdemben ezzel a szomorú történelmi fordulóponttal.
„77 évvel ezelőtt – 1944. október 15-én – a rádióban elhangzott Horthy Miklós kiáltványa, amelyben bejelentette döntését a németek oldalán folytatott harc befejezéséről és kiadta a parancsot a hadseregnek az átállásra. A parancsot azonban a németbarát vezérkari tisztek nem továbbították a fronton harcoló alakulatokhoz. A németek azonban számítottak a kiugrási kísérletre és gyors ellenakcióval kontroll alá helyezték a fővárost, elrabolták Horthy fiát és arra kényszerítették a kormányzót, hogy a hatalmat Szálasi Ferencnek, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének adja át. (…) A Hírklikk jegyzetírójaként fontosnak tartom, hogy 1944. október 15. és a nyilas uralom rémtettei ne merüljenek a feledés homályába. Gyerekeinknek, unokáinknak is tudniuk kell, hogy a XX. század közepén hazánkban fegyveres banditák kezébe került a hatalom. Ismerniük kell a történelmi mélypont valamennyi részletét annak érdekében, hogy a szörnyű és szégyenteljes korszak soha, de soha ne ismétlődhessen meg!” (2021. október 15.)
Azon gondolkodtam, mit tudok még hozzátenni a tavalyi eszmefuttatásomhoz, mikor rádöbbentem, hogy sok újat nem, de néhány közelmúltbeli történést azért érdemes leltárba venni.
- Egy évvel ezelőtt még nem volt a magyar parlamentben a Mi Hazánk Mozgalom nevet viselő, nyíltan rasszista posztfasiszta párt.
- Egy évvel ezelőtt még nem éktelenkedett az Országház épületében Horthy Miklós mellszobra.
- Egy évvel ezelőtt még nem volt a közelünkben az „ukrán front”, azaz nem dúlt véres területfoglaló – területvédő háború a szomszédunkban.
És 2021. október 15-én Magyarország miniszterelnöke nem mondott vérfagyasztó beszédet a Petőfi laktanyában. Szombaton (2022. október 15-én) viszont megtudhattuk az ország első emberétől, hogy nekünk, magyaroknak ütőképes, a békét garantálni tudó, elrettentő erejű hadsereg kell, mert „akinek nem lesz ereje, annak nem lesz igaza sem". Beszédében kiemelte: ideje feléleszteni magunkban a katonaszellemet, mert az a nép, amely nem képes erre, „a jövőben bizonyosan elbukik majd”. Vannak olyan nemzetek, amelyek már megkezdték a felkészülést, és „mi sem maradhatunk le ebben”. Közölte azt is: a magyar nemzet századokon át híres volt vitézségéről és hadi erényeiről, igazi katonanemzet, azonban a magyarokat olyan fából faragták, hogy ha nincs közvetlen fenyegetés, ügyes-bajos dolgaikban felaprózzák erejüket, tehát akkor tudnak igazán jól teljesíteni, ha van leküzdendő akadály. (forrás: MTI)
A nyilaskeresztes puccs 78. fordulóján a kormányfő nem emlékezett meg a múlt századi sorstragédiáról, nem hajtott fejet a fasiszta terror áldozatai előtt, hanem gyújtó hangvételű, harcias beszédet mondott önkéntes katonai szolgálatot vállalók eskütételén. A békepárti magyar miniszterelnök egyfolytában a háborúról beszélt. Rossz érzéseim támadtak.
