Számháború, vámháború, vámbéke
„A vámháború "egy taktikai kérdés", és hónapokon belül le fog zárulni. A végén majd az amerikaiak mindenkivel egyenként meg fognak állapodni és kialakul egy új egyensúly, egy új helyzet. Ez egy-két hónapig tart. Ezt én nem tartom egy hosszú ideig velünk élő dolognak - tette hozzá Orbán Viktor. Közölte: a vámháború hamarosan vámbékébe megy majd át, mert amint a megállapodások megszülettek, akkor már nem vámháborúról beszélünk majd, hanem vámbékéről. Egyébként Magyarországnak is ez az érdeke.” (kormany.hu.)
Az Európai Unió népességének 2 százalékát és a kontinentális közösség GDP-jének 1 százalékát adó Magyarország miniszterelnöke megint „villantott egyet”, mikor azt állította, hogy az USA egyenként fog megállapodni „mindenkivel’”. Ezt a „mindenkit” jó lett volna tisztázni, illetve pontosítani. Kezdjük önző módon magunkkal, azaz az Európai Unióval.
- Az EU vámuniója az Európai Unióba behozott termékekre vonatkozó egységes vámtarifák révén megkönnyíti az uniós vállalkozásoknak a kereskedést, továbbá védi Európa polgárait, állatállományát és a környezetet. A vámunió praktikusan azt jelenti, hogy az uniós tagállamok vámhatóságai összehangolják tevékenységeiket, gyakorlatilag egyetlen és egységes szervet alkotnak. Egységes vámtarifák érvényesek a világ más részeiből az EU területére behozott árukra, a belső áruforgalomra azonban nem alkalmaznak vámokat. Itt az európai „nagyok” szava a meghatározó: Németország, Franciaország és Olaszország álláspontja lesz a perdöntő, de nyilvánvalóan össze fogják hangolni politikájukat az Egyesült Királysággal is. A négy ország lakossága együttesen cca. 270 millió fő, megbízható szövetségesként fognak hozzájuk csatlakozni a Benelux országok és a skandináv államok, és vélhetően a feltörekvő Lengyelországnak is meghatározó szerepe lesz az új egységes vámstratégia kialakításában.
- A másik nagy megállapodási csomag vonatkozhat az amerikai kontinensre: kiemelt fontossággal bír az USA-val határos Kanada és Mexikó szerepe. A három ország együttes lélekszáma meghaladja az 500 milliót, ez bizony hatalmas piac, de nyilvánvaló, hogy Dél-Amerika nagy országai (Brazília, Argentína) is ott lesznek a tárgyalóasztalnál.
- India és Kína pozíciója megkérdőjelezhetetlen, de Japán, Dél-Korea, Indonézia valamit Ausztrália is része lesz az Ázsia-csomagnak.
Orbán a péntek reggeli interjújában egyszerű „taktikai kérdésként” említette a vámháborút, és úgy hiszi, hogy néhány hónapon belül nagyobb hajcihő nélkül lezárulhat a folyamat. Ez persze nem kizárt, de az igen, hogy itt egy szimpla „taktika kérdésről” lenne szó. Ellenkezőleg: bármilyen vámpaktum jön létre, az bizony stratégia jelentőségűnek fog számítani, hiszen közép és hosszútávon is meghatározhatja az érintettek gazdasági körülményeit és befektetési politikáját. Szomorú párhuzamként említem, hogy az orosz-ukrán katonai konfliktus esetében is sokan rövid küzdelmet, Kijev háromhéten belüli megszállását prognosztizálták, és most szomorúan konstatálhatjuk, hogy a véres háború már negyedik éve tart, és a tűzszünet, illetve a béke körvonalai ma is homályosak.
A magyar kormányfő nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy az amerikai „vámtámadás” gyors győzelmét várja, és nyíltan annak szurkol, hogy a Trump-i akarat érvényesüljön. Már megint rossz oldalra ált Orbán, már megint azzal szédíti a magyarokat, hogy ebből a komoly gazdasági konfliktusból a „zsebkendőnyi” területű hazánk nyertesen jöhet ki.
A pénteki igehirdetéssel szinte egyidőben került nyilvánosságra a KSH februári – véglegesített – iparstatisztikája. Szemelvény: „A legnagyobb súlyú, a feldolgozóipari termelés 28%-át képviselő járműgyártás volumene 10,4%-kal visszaesett az előző év azonos hónapjához viszonyítva. A közúti gépjármű gyártása 14,1, a közúti jármű alkatrészeinek gyártása 8,3%-kal csökkent. A feldolgozóipari exportértékesítés 34%-át képviselő járműgyártás kivitele 9,4%-kal visszaesett.” Közismert, hogy Magyarországon az Opel, a Mercedes és az Audi már itt van, a BMW hamarosan kezd. Ha a Trump-i vámagresszió nagyon megüti a germánokat, Németország akkor is talpon fog maradni. Ebben az esetben Magyarország nem térdre, hanem orra fog esni!
Az évtizedek óta az USA-ban élő Berend T. Iván egy tavaly őszi jegyzetében így írt Németországról: „Németország Európa egyik leggazdagabb országa. Nemzeti jövedelme egy negyeddel nagyobb, mint Angliáé, egy-harmaddal haladja meg a franciát, kétszer akkora, mint az olasz és háromszorosa a spanyolnak. (…) Németország ma ismét válságban van, de ha csak azokat a korábbi nagy válságait nézem, melyeknek – néha túl közelről is – tanúja voltam, akkor azt kell mondani: nem féltem őket. Ebből is sikeresen fognak kimászni.” Jó lenne, ha mi is így tennénk!
Míg Németországban a stratégiai gondolkodás a meghatározó, addig nálunk a miniszterelnök – kizárólag politika megfontolásból – folyamatosan taktikázik, és a végletekig leegyszerűsített (és hamis) mondatokkal kábítja hallgatóságát: „Az infláció tartós, hosszú távú letörésének legjobb módja a béke – jelentette ki Orbán, hozzátéve, az Európai Unió egyetlen dolga, hogy támogassa az amerikai elnököt béketörekvéseiben.” Az amerikai elnök egyáltalán nem szorul támogatásra, hiszen a világ legerősebb országát vezeti. Álláspontom szerint az EU-nak nem egy, hanem legalább két fontos feladata van: 1.) hathatósan segítse a megtámadott Ukrajnát honvédő háborújában, 2.) határozott és egységes fellépéssel álljon ellen a Trump-i vámagressziónak. A békéért (vámbékéért is) keményen meg kell harcolnia Európának. Orbánnal, vagy Orbán nélkül. A végeredményt a magyar kormányfő érdemi módon nem képes befolyásolni.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2025. április 6.-i adása itt nézhető meg:
