Sulyok Tamás karácsonykor régi történetekkel idézné meg őseinket
Sulyok Tamás államfő mégsem olyan színtelen, szagtalan fazon, mint eddig hittük. Tevékenysége nem merül ki abban, hogy regnálása alatt az összes eddigi kegyelmi kérvényt elutasította, s az sem igaz, hogy munkásságának csimborasszója, amikor fehér ingben borsófőzeléket eszik, öltönyben pingpongozik, vagy éppen mellényben vasal. Személyisége ennél jóval sokrétűbb, ami a közmédia csatornáin csütörtök este sugárzott karácsonyi beszédéből is kiderült.
Sulyok államfő nem csupán példaadónak nevezte a magyarok béke melletti kiállását, és egy egészségesebb, békésebb nemzetet kívánt 2025-re, hanem mindemellett meg is újította az államfői beszédek eddigi rendjét, ami azt jelenti, hogy mostantól nem az új év első perceiben, hanem a karácsonyi meghittségben hallhatjuk bölcsességeit. Mint mondta, a megszokott hagyományt kissé átformálva „nem az év eleji derű mámorában, hanem a karácsony meghitt örömében" szól a magyarokhoz. Elmondta azt is, hogy „a karácsony egyúttal felerősíti a generációs kötelékeket a szó szoros és tágabb értelmében is. Az ilyenkor elmesélt, felidézett régi történetekkel, nagy becsben tartott emlékes dobozokból előkerülő fényképekkel megidézzük őseinket."
Óvatosan kellene kutakodni a „nagy becsben tartott emlékes dobozokban”, és az sem hátrány, ha csínján bánunk „az elmesélt, felidézett régi történetekkel.” Kellemetlen meglepetések érhetik ilyenkor az embert, főleg, ha az illető nem feltétlenül az igazmondásáról, vagy éppen jellemóriásként ismert.
Bizonyára még sokan emlékeznek Sulyok Tamás államfő emlékezetes nyilatkozatára, amikor a nemrégiben tulajdonosváltáson átesett Mandinernek arról beszélt, hogy „a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam... Édesapám egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt.” Aztán kiderült, hogy az államfő nemcsak apja nemzeti szocialista múltjáról hazudott, hanem a „családi legendárium” részeként azt is igyekezett eltitkolni, hogy apja, Sulyok László elhurcolt zsidók lakását és bútorait igényelte a város polgármesterétől, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete részére.
Ezt Gergely Anna székesfehérvári történész kutatásai derítették ki. Egészen elképesztő dokumentumokat hozott nyilvánosságra Sulyok Tamás édesapjának múltjáról. A szociálisan érzékeny, hazafiasan filoszemita Sulyok László, valamint hasonló érzelmű társai az elhurcolt zsidók vagyonából igényeltek előbb egy lakást irodának, majd bútorokat, hogy az iroda ne maradjon berendezetlen.
„Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassék párthelyiség céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca. 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi junius hó 9-n.” Ezzel a szöveggel kereste meg a székesfervári polgármestert Sulyok Tamás édesapja és néhány társa, alig néhány nappal a fehérvári zsidók deportálása után. Ugyanazon a napon, egy második beadványban, tehát még mindig 1944. június 9-én, Sulyok apukáék „a párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidóbútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat” igényeltek. Fáradozásuk eredménnyel járt, mind a lakást, mind a kért bútorokat kiutalták a számukra.
Ennek az önmagában is gyalázatos történetnek egy része már korábban ismert volt: eredetileg annyit lehetett tudni, hogy a kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalin államfő örökébe lépett Sulyok Tamás azt állította édesapjáról, hogy a népbíróság halálra ítélte, amiért egy későbbi kommunista főnök feleségét védte a válóperükben. Karsai László történész kutatásai kiderítették, hogy Sulyok Lászlót soha nem ítélték halálra, ezzel szemben a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyevezetője volt és a megyei lapban Zászlóbontás című cikkében zsidóvérmentes magyarokat toborzott a pártba.
Nem szép dolgok ezek, s bár abban egyet kell értenünk az államfővel, hogy az ilyenkor elmesélt, felidézett régi történetek szívet melengetők lehetnek, s alkalmasak arra, hogy megteljen a szívünk szeretettel, vannak családok, ahol jobb, ha nem erőltetik az ilyesféle mutatványokkal való kérkedést.
