Szívtelen hangok

Ha a kormánynak tényleg az volna a célja, hogy a mostaninál több gyerek szülessen Magyarországon, ne fogyjon a magyar, hanem növekedjék a lakosság létszáma, akkor nem az abortusz szigorításával próbálkozna. Ez ugyanis nem megoldás, legföljebb megfelelés a kereszténynek kinevezett országnak, valamint az ellenzékinek mondott, ám a kormánnyal nem is titkoltan együttműködő Mi Hazánk nevű mozgalomnak.

Amennyiben a kormány valóban megoldást keresne arra a problémára, hogy kevés gyerek születik Magyarországon, akkor eleve nem a belügyminiszterre bízta volna az egészségügyet és az oktatást. Akkor egy modern, korszerű struktúrában kormányozna, oly módon, hogy az emberek számára a jelen és a jövő is kiszámítható legyen. Nem hozna egyik napról a másikra törvényeket és rendelkezéseket – lásd a kata kinyírása, a rezsiköltségek megnövelése. Egy valóban – nem csupán a lózungok szintjén – családbarát kormány már évekkel ezelőtt emelte volna a sok éve változatlan családi pótlékot, e mellé olyan jövedelmet biztosítana a polgárainak, hogy azoknak ne legyen gond, ha eggyel, netán kettővel több gyerek van a családban.

A gyerek – és ezt a Novák Katalin által „röhejesnek” nevezett jövedelemből élők jól tudják –, bármekkora öröm a családok számára, költséget is jelent. Nemcsak etetni kell ugyanis, megfelelő, lehetőség szerint jó ruhákkal, cipőkkel ellátni, de taníttatni is kell. Mert bármennyire is oktatásellenes a kormány mai gyakorlata, a tudásé a jövő. Ez nem szólam, hanem statisztikákkal igazolható valóság. Rövid távon persze vannak olyan fülek, amelyek számára szépen hangzik az abortusz szigorítása, különösen, ha mindehhez a célnak megfelelő, azaz cinikus és hazug kommunikáció is járul.

Hosszú távon azonban nem nehéz észrevenni, hogy nem ez a megoldás. Tudja ezt persze a kormány is, láttak ők már karón varjút, szívhangokat is hallottak elégszer, de jelen pillanatban konzervatívnak és kereszténynek kívánnak mutatkozni. Így próbálnak megfelelni a saját maguk által kreált elvárásoknak, miközben a valódi keresztényi magatartás alapvetéseit sem tartják be. (Csak példának okáért: a gyengébbek, elesettek segítése, a ne lopj, a ne paráználkodj parancsolata.) E cél érdekében még az emberek többségének akaratával, és a normális logikával is hajlandók szembe menni.

Az abortusz mostani szigorításával várhatóan nem lesz több gyerek, szerető, biztonságot nyújtó családba születő gyerek pedig biztosan nem. Lesz viszont még a mostaninál is több krízishelyzetben lévő, egyedülálló nő, vagy olyan család, ahol az apa ugyan férfi, és az anya nő, viszont az államtól továbbra sem kapnak érdemi segítséget. Mert az, hogy lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség, már Ratkó Anna egészségügyi minisztersége idején is üresen és szívtelenül hangzott.