Úgy szeretnénk Magyarországon élni!
Orbán Viktor beszédével kezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka. A miniszterelnök a vártnál pozitívabb képet festett az ország állapotáról, volt persze migránsozás és Brüsszel is megkapta a magáét, de a hangsúly az elért eredményeken volt.
Orbán először az árvízről beszélt, ami ellen szervezetten és rendben védekeztünk, ami szerinte annak a jele, hogyha „baj van, a magyarok példásan összefognak, ebből kéne valamit átmenteni a békeidőkre." Megtudhattuk, hogy milyen sok gyerek nyaralhatott Erzsébet táborban – 40 ezer –, valamint, hogy az ingyenes tankönyv 15 milliárd forintot hagyott a magyar családok zsebében. Napenergia tekintetében dobogósok vagyunk, s bár korábban borúlátó adatokat hallottunk a magyarok nyaralási lehetőségeiről – tízből heten legföljebb három napot nyaraltak –, a miniszterelnök eloszlatta a redőket a gondterhelt homlokokról: „Soha nem nyaralt ennyi honfitársunk az ország határain belül, soha nem jött ennyi külföldi országunkba" – mondta Orbán, aki szerint soha ennyi magyar sem nyaralt még külföldön.
4 740 000-en dolgoznak, ami szerinte teljes foglalkoztatottságot jelent – dicsekedett a munkaerőpiaci helyzettel a miniszterelnök, aki azt sem titkolta el a hallgatóság elől, hogy mindemellett folyamatosan emelkednek a reálbérek, az államadósság csökkenő pályán mozog, jelenleg a nemzeti jövedelem 75 százaléka, a cél az, hogy ötven százalék legyen.
A teljesség igénye nélkül, csupán miheztartás végett soroltunk fel néhány passzust Orbán Viktor nyomokban valóságelemeket is tartalmazó helyzetértékeléséből. A miniszterelnök jónak írja le az ország állapotát, lehetnek persze gondok, de ezekről most nem beszélt Orbán, azok különben sem idehaza jelentkeznek, hanem azokban az országokban, ahol még hírből sem ismerik az illiberalizmust, a legújabb slágerről, a gazdasági semlegességről nem is beszélve.
Aki Orbánt látta és hallotta hétfőn a parlamentben, és valamennyire ismeri a magyar valóságot, az a miniszterelnök beszédéből azt szűrhette le, hogy baj van. Orbán ugyanis semmit nem mondott a leharcolt egészségügyről, a kaotikussá vált vasúti közlekedésről, a – fogalmazzunk visszafogottan – kihívásokkal küzdő oktatásról, az ismét meglóduló inflációról, és a sok százezer külföldön dolgozó magyarról is beszédesen hallgatott. (A növekvő nemzetközi elszigeteltségről, az országot átszövő korrupcióról, a katolikus egyházat megrázó botrányokról még nem is beszéltünk.)
Amit hallottunk, az természetesen nem a parlamenti képviselőknek szólt. Ők – remélhetőleg – tudják, hogy mi a helyzet, de még csak nem is azoknak, akik a kormánytól független sajtóból, azaz, valódi hírekből is tájékozódnak. Orbán azoknak vázolta fel egy soha nem létezett Magyarország képét, akik nem a saját szemüknek, hanem a Fidesz örök és megbonthatatlan vezérének hisznek.
Az embernek Orbán előadásáról egy, a valamikori Szovjetunióban játszódó vicc jut az eszébe. A tanító néni arról beszél a gyerekeknek, hogy milyen jó az élet a Szovjetunióban, az embereknek mindenük megvan, semmiben sem szenvednek hiányt, nincsenek gondjaik. Amikor befejezte, elégedetten néz végig a mosolygós arcokon, egyedül a kis Szerjózsának van lebiggyedve a szája. – Hát neked mi bajod? – kérdezi a tanító néni. Mire Szerjózsa, könnyeit törölgetve: – Tanító néni, én úgy szeretnék a Szovjetunióban élni!
Mi magyarok nem vágyunk a Szovjetunióba, már azzal is megelégednénk, ha Magyarországon élhetnénk. Nem abban a kilátástalan és leharcolt országban, amilyenné Orbán és a Fidesz Magyarországot tette, hanem abban a képzeletbeli hazában, amelyről a miniszterelnök a parlamentben mesélt.
