Vissza kellene fordulni

Természetesen nem tudom, mi történt ott benn, a zárt ajtók mögött, voltak-e olyan kormánypárti tagok, akik szinte leplezetlenül hajlítgatták a véleményüket egy manipulált végeredmény felé, de ha akadtak is ilyenek, végső soron nem történt semmi ilyesmi. És nem azért mondom ezt, mert hát csak kihozták Karácsony győzelmét, hanem mert az NVB nyilvános ülésén elhangzott vélemények is ezt tükrözték.

Szóval jár a bocsánatkérés mindazoknak, akiket – ha nem is konkrétan – meggyanúsítottam. Tényleg fölöslegesen és hibásan. És ezt az a tény is megerősíti, hogy a tagok egyértelműen elutasították azt a kérelmet, amely két kerületre vonatkozóan kérvényezte az új szavazást. Ez különben a IV., és a VII. kerületre vonatkozott, ahol túl halványan húzták ki Szentkirályi Alexandra nevét, és ezzel megtévesztették a választókat. Ezt abból a tényből következtették, hogy ebben a két kerületben sokkal magasabb volt az elrontott szavazólapok aránya. Ennek ellenére, a fideszes többség is nagyon egyértelműen elutasította ezt a kérvényt.

Amúgy pedig elnézést kell kérnem Vitézy Dávidtól is; noha eléggé kétértelmű – vagy nagyon is egyértelmű – szöveggel reagált a 41 szavazatnyi vereségére, de végső soron elismerte Karácsony győzelmét, és konstruktív ellenzékiséget ígért az októberi újrakezdésre. Természetesen belekapaszkodott Karácsony ama kijelentésébe, hogy bármilyen eredmény születik, ő új választás kiírását fogja követelni, ám ezt már politikusi megjegyzésként, kötelezettségként értékelném. Mert hát kétségtelen: Karácsony ezt mondta, bármily butaságnak is tűnik a végeredmény ismeretében. És egyben figyelmeztetés is a főpolgármester számára: nagyon vigyáznia kell, hogy mikor mit mond, hisz' láthatja: amikor azt hiszi, zárt körben beszél, akkor is van valakinél egy hangrögzítő, amit pedig a nyilvánosság előtt kijelent, azt könnyedén számon kérhetik rajta. 

Ha engem kérdeznek arról, hogy egyébként lesz-e új szavazás, akkor azt gondolom, hogy nem. Ahhoz Karácsonynak meg kellene támadnia az NVB – győzelmét kihirdető – határozatát és ugyan miért tenne ilyet. Volna persze egy másik megoldása is, amelyről vetélytársa beszélt, ha mondjuk októberben lemondana, ez azonban kinyitná a teljes versenyt, új szereplőket emelne be a választásba, megjelenne a porondon Magyar Péter is, ráadásul akkor már nem biztos, hogy Vitézy lenne a Fidesz jelöltje. 

Mert most azzá lett. Amit ő különben erőteljesen tagadott, ám azok után, hogy Szentkirályi utolsó pillanatos visszalépéskor még arra kérte a budapestieket, hogy Vitézyt támogassák, visszamenőleg is igazolta: a Fidesz két jelölttel vágott neki a kampánynak. Ráadásul jól előkészített szereposztásokkal, de ezen immár lépjünk túl, hisz megállapíthatjuk: a kísérlet nem vált be. Csak majdnem. De majdnem bevált. Viszont így először fordult elő, hogy a Fidesznek nem volt saját jelöltje, ami csak aláhúzza azt vélekedést, hogy a kormánypárt lényegében feladta Budapestet. Persze még így is ő kapta a legtöbb listás szavazatot, vagyis azért a fővárosban sem elhanyagolható a támogatása, annak ellenére sem, hogy sokat büntette Budapestet, és nem tudott egy karizmatikus, hiteles személyiséggel előállni, de a budapestiek majd’ egyharmada Orbán-hívő. Kétharmad azonban nem az, viszont ez a kétharmad korántsem jelent homogén ellenzéki tábort. Olyannyira nem, hogy e pillanatban szinte lehetetlen átlátni, mi is fog történni októbertől. Valóságos bűvészmutatvány lesz irányítani a közgyűlést. A hagyományos alkuk nyilván nem fognak működni, már csak azért sem, mert egyelőre nem látható, hogy mit fognak képviselni a Tisza Párt közgyűlési tagjai. 

Sokan vélekedtek úgy: talán nem is lenne jó Karácsonynak, ha nyerne. Viszont ezzel szembeállítható a másik vélekedés: megnyert pozíciókat nem szabad feladni. Kiváltképp most, amikor a baloldalt többen is temetik. Ami még önmagában nem lenne baj, hanem hát megint az történik, ami szokott: a baloldal maga kezd önvádaskodásba, valóságos harakiribe. Természetesen én sem gondolom, hogy tanulságok nélküli a mostani választási eredmény és azt sem gondolom, hogy ne kellene bizonyos következtetéseket levonni. Ugyanakkor az az immár hagyományosnak nevezhető gyászmunka, amely – az utóbbi idők tanulságai alapján – egyre hosszabb időt emészt fel, amely egyfajta önfelszámoláshoz vezet, nagyon káros és indokolatlan. Indokolatlan, mert a főváros vezetése, legalábbis a főpolgármesteri poszt megmaradt, mint ahogy sok-sok város irányítása is. Ami a legfőbb tanulság lehetne és kellene, hogy legyen: a Tisza, pontosabban Magyar Péter felbukkanása rávilágított arra: nem lehet langyos politikai módszerekkel eredményt elérni, amikor a társadalomban elementáris az igény a Fidesz leváltására. Hogy ehhez ki kell-e dobni egy teljes politikusi garnitúrát, ebben azért vannak kétségeim. Abban viszont nincsenek: új módszerek, és még erőteljesebb munka szükséges. Az ítélet ugyanis, szerintem, alapvetően erről szólt: másként kell megszólítani az embereket, egyszer és mindenkorra szakítani kell a Fidesz rendszerébe belesimuló, kényelmesnek tetsző módszerekkel. Minden olyan módszerrel, amely azt sugallja: az ellenzék voltaképpen kollaborál a hatalommal, valójában nem is akarja leváltani. 

A jelek azonban arra utalnak, hogy megint a rossz irányba fordul az ellenzék, és kezére játszik mind az új, egyébként jobboldali ellenzéknek, mint a Fidesznek: felszámolja önmagát. 

Nem tudom, hogy vissza lehet-e még fordulni erről az útról.