Szemét
|
2016. április 21. 07:00
2016. ápr. 21. 07:00
Április 28-án, 29-én, 30-án és május 1-jén ismét lesz TeSzedd! akció. Sok ezer önkéntes járja majd az országot, és tonnaszám gyűjtik össze azt a szemetet, amit még annál is több ezer szemetelő dobált el az utak mentén, vagy pakoltak le erdőszéleken.
Mert mint tudjuk, Magyarország jobban teljesít, a reformok működnek, a migránsok pedig húzzanak el Németország felé, mert a magyar kultúrát nem tehetik tönkre, mert a magyar ember kultúrember, lám, összeszedi a szemetet, amit a magyar kultúrember elszórt. Mi már csak ilyenek vagyunk.
Az akció emlékére fölidézem egy korábbi történetemet, mások okulására, és (ha tetszik), okítására. Talán ennek is lesz annyi haszna, mint az összegyűjtött sok tonna szemétnek.
Amióta autózom, kínosan ügyelek arra, hogy legyen a kocsimban egy szemetes szatyor, egy kis zacskó, vagy például a kiürült papírzsebkendős doboz, hogy legyen mibe gyűjteni a szemetet. Ez is mániám, és hogy elgondolkodtassam autós kollegáimat, azt is megmondom, miért. Nálunk az otthonunkban is van szemetes kuka. Nem nagy újság, kinél nincs, kérdezheti bárki, mégis eldicsekedtem vele, mert (bár biztos vagyok benne, hogy mindenki kukába hajítja otthon is a szemetet), úgy tesznek néhányan, mintha sem otthon, sem az autójukban nem tartanának kukát. Repülnek a világba a cigarettacsikkek (persze, az eső majd elmossa!), az összegyűrt, leszolgált papírzacskók, a jégkrém fényes csomagolófóliái, a kiürült műanyagflakonok, hogy csak néhányat említsek a fölöslegessé vált dolgokból. Gondolom, a lakásuk ablakán is kivetik a fölös szemetet.
Tudom, persze, szép dolog, amikor évente egyszer, tavasztáján a polgármesterek részvételével beindulnak a szemétgyűjtők, asszonyok, gyerekek, diákok, mindazok, akiknek eszük ágában sincs kidobálni az autójukból (ha egyáltalán autóznak!) a szemetet, de gyűjtik, és a médiák lelkesítik, buzdítják őket, és gratulálnak nekik, nagyszerű, már ötszáz műanyagzsákot töltöttek meg szeméttel, és úgy fest, estig összejön még vagy kétszáz zsákkal. Mondom, ez szép, hogy ne mondjam, fölemelő, de egy eszement baromság. Nem nekik kellene összeszedniük, hanem azoknak, akik kidobálták luxuskocsijaikból. Persze, tudom, nehéz lenne összeterelni, még nehezebb rávenni őket, hogy tüsténkedjenek, de egyszer valahogy csak meg kéne próbálni.
Komlós mesélte egykor egy kabaré konferanszában, hogy amikor megérkeznek egy településre az esti haknira, ugye, azonnal elhúznak az "illemhelyre". A vécé tisztaságából következtetnek arra, hogy milyen lesz az aznapi közönség. Ha mocskos, akkor ott azon az estén nem fognak ülni a poénok. És ez mindig bejött. Valahogy így vagyok az útszéli szemetünkkel is: az ide érkező külföldiek, s az autójukban kukát vagy zacskót tartó autósok, a hozzám hasonló normális autósok se gondolnak mást: amilyen az út széle, olyan az ország. Emiatt lehet megsértődni, hogy nem, mert én nem olyan vagyok, csupán azok olyanok, akik szemetelnek, stb. Nem szeretek általánosítani, de a névtelen, anonimitásba rejtőző szemétdobálók mi is vagyunk, a nem szemetelő autósok. Mert kik szemetelnek? Az autósok.
Antal Imre vezetett egyszer egy MTV-s műsort a szemetelésről. Nagyjából emlékszem a zárómondatára: ha Budapest utcáin hagynák a kidobált szemetet, pár hét alatt egy méter magasan állna Budapest utcáin a szemét. Volt némi önirónia abba, ahogy befejezte a filmet: azt kérte, ne szemeteljünk, mert az csúnya dolog, aztán szívott egyet a cigijébe, eldobta a csikket, és széttaposta.
Még pesti lakosként autóztam egy alkalommal. Egy márkás autóval egyszerre álltunk meg a lámpánál, ő a szélső, én a belső sávban. A sofőr flegmán összegyűrte a kiürült cigarettás dobozát, és lazán kiejtette az aszfaltra. Kiszálltam, fölvettem, és beadtam neki, mondván: "Bocs, haver, kiejtetted!..." Köpni-nyelni nem tudott, beletapadt a tenyerébe, s csak bámult rám.
Többre nem volt időnk, a rendőrlámpa zöldre váltott, indultunk. Fogalmam sincs, mi zajlott le a fejében. Én jókedvűen autóztam tovább: egy cigis doboztól megmentettem Magyarország fővárosát.
Az akció emlékére fölidézem egy korábbi történetemet, mások okulására, és (ha tetszik), okítására. Talán ennek is lesz annyi haszna, mint az összegyűjtött sok tonna szemétnek.
Amióta autózom, kínosan ügyelek arra, hogy legyen a kocsimban egy szemetes szatyor, egy kis zacskó, vagy például a kiürült papírzsebkendős doboz, hogy legyen mibe gyűjteni a szemetet. Ez is mániám, és hogy elgondolkodtassam autós kollegáimat, azt is megmondom, miért. Nálunk az otthonunkban is van szemetes kuka. Nem nagy újság, kinél nincs, kérdezheti bárki, mégis eldicsekedtem vele, mert (bár biztos vagyok benne, hogy mindenki kukába hajítja otthon is a szemetet), úgy tesznek néhányan, mintha sem otthon, sem az autójukban nem tartanának kukát. Repülnek a világba a cigarettacsikkek (persze, az eső majd elmossa!), az összegyűrt, leszolgált papírzacskók, a jégkrém fényes csomagolófóliái, a kiürült műanyagflakonok, hogy csak néhányat említsek a fölöslegessé vált dolgokból. Gondolom, a lakásuk ablakán is kivetik a fölös szemetet.
Tudom, persze, szép dolog, amikor évente egyszer, tavasztáján a polgármesterek részvételével beindulnak a szemétgyűjtők, asszonyok, gyerekek, diákok, mindazok, akiknek eszük ágában sincs kidobálni az autójukból (ha egyáltalán autóznak!) a szemetet, de gyűjtik, és a médiák lelkesítik, buzdítják őket, és gratulálnak nekik, nagyszerű, már ötszáz műanyagzsákot töltöttek meg szeméttel, és úgy fest, estig összejön még vagy kétszáz zsákkal. Mondom, ez szép, hogy ne mondjam, fölemelő, de egy eszement baromság. Nem nekik kellene összeszedniük, hanem azoknak, akik kidobálták luxuskocsijaikból. Persze, tudom, nehéz lenne összeterelni, még nehezebb rávenni őket, hogy tüsténkedjenek, de egyszer valahogy csak meg kéne próbálni.
Komlós mesélte egykor egy kabaré konferanszában, hogy amikor megérkeznek egy településre az esti haknira, ugye, azonnal elhúznak az "illemhelyre". A vécé tisztaságából következtetnek arra, hogy milyen lesz az aznapi közönség. Ha mocskos, akkor ott azon az estén nem fognak ülni a poénok. És ez mindig bejött. Valahogy így vagyok az útszéli szemetünkkel is: az ide érkező külföldiek, s az autójukban kukát vagy zacskót tartó autósok, a hozzám hasonló normális autósok se gondolnak mást: amilyen az út széle, olyan az ország. Emiatt lehet megsértődni, hogy nem, mert én nem olyan vagyok, csupán azok olyanok, akik szemetelnek, stb. Nem szeretek általánosítani, de a névtelen, anonimitásba rejtőző szemétdobálók mi is vagyunk, a nem szemetelő autósok. Mert kik szemetelnek? Az autósok.
Antal Imre vezetett egyszer egy MTV-s műsort a szemetelésről. Nagyjából emlékszem a zárómondatára: ha Budapest utcáin hagynák a kidobált szemetet, pár hét alatt egy méter magasan állna Budapest utcáin a szemét. Volt némi önirónia abba, ahogy befejezte a filmet: azt kérte, ne szemeteljünk, mert az csúnya dolog, aztán szívott egyet a cigijébe, eldobta a csikket, és széttaposta.
Még pesti lakosként autóztam egy alkalommal. Egy márkás autóval egyszerre álltunk meg a lámpánál, ő a szélső, én a belső sávban. A sofőr flegmán összegyűrte a kiürült cigarettás dobozát, és lazán kiejtette az aszfaltra. Kiszálltam, fölvettem, és beadtam neki, mondván: "Bocs, haver, kiejtetted!..." Köpni-nyelni nem tudott, beletapadt a tenyerébe, s csak bámult rám.
Többre nem volt időnk, a rendőrlámpa zöldre váltott, indultunk. Fogalmam sincs, mi zajlott le a fejében. Én jókedvűen autóztam tovább: egy cigis doboztól megmentettem Magyarország fővárosát.
