Üzenet a palackban
|
2016. január 22. 14:27
2016. jan. 22. 14:27
Kedves Betörő Urak!
Kovács János vagyok, ennek a hétvégi háznak a tulajdonosa, melybe most éppen szíveskedtek betörni, és melyben e pillanatban illegálisan tartózkodni.
Talán mondanom sem kell, ezt a kis vityillót egy élet szorgos munkájával hoztuk össze. Falaiban és padlójában, de minden egyes darabjában benne van az én kezem munkája és a családom minden tagjának keze munkája. Éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy egyszer majd mi is a Balaton mellett tölthessük el a hétvégét, akár a többi kiskeresetű átlagember. Mindez két éve sikerült, és azóta minden pénteken leutazunk, a jó öreg autónkkal. Mi valóban csórók vagyunk, és amiben Budapesten lakunk, az is az átlagember otthona, feleségemre és három gyermekemre jut összesen két egész és két fél szoba. Ugye, nem sok?
Ebben a bungiban - ha jól körülnéznek, amit remélem, már meg is tettek - nem sok minden van, ami értéknek mondható. Olyasmi pláne nincs, ami Önöknek értéket, mondjuk így: elvinni való értéket jelentene. Önök egy szerencsétlen szituációba kerültek: betörtek egy olyan hétvégi házba, melyből semmi értéket nem tudnak elvinni. Ennek ellenére megtisztelő az Önök érdeklődése, igaz, meglettünk volna e nélkül is. Most persze úgy érzik, hoppon maradtak, hiszen fölöslegesen törték be az ajtót (ablakot, bármit), de ne legyenek pesszimisták. Gondolkodjanak úgy, mint a tudósok: a negatív eredmény is eredmény, arrafelé már nem kell kutatni. Betörésükkel persze nekünk is gondot okoztak, hiszen most - drága benzinnel - le kéne autóznunk, ha kiderül a betörés, ahol aztán a rendőrség leveszi a mi ujjlenyomatunkat, hogy összehasonlítsa az ajtófél-fákon található idegen ujjlenyomatokkal, esetünkben az Önökével, s ez annyi időt rabolna tőlünk, ami jelentős kihatással lenne a pénzügyeinkre.
A hűtőben találnak egy szép darab sózott szalonnát, igaz, eléggé avas, de nagyapám azt mondta mindig, nincs egészségesebb az avas szalonnánál. Hagytunk a polcon egy üveg vizes uborkát, ha ízlik, az üveg alatt megtalálják a receptet is, mindig a nejem teszi el, sok kaporral, szőlőlevéllel és tormával, sós lében, kitűnő! Kenyeret legközelebb a kis boltban kapnak, de ne mondják el, hogy honnan jöttek, mert a tulajdonos tagja a helyi polgárőrségnek. Az ágyneműt akkor húztuk föl, amikor utoljára lent voltunk, nyugodtan használhatják, legföljebb azt kérem, a végén húzzák le és hajtsák össze, erre háklis a feleségem, néha kifogunk egy-egy figyelmetlen vendéget. Ha majd elmennek, szóljanak be a helyi asztalosnak, ő rendbe teszi az ajtót, és ha kell, lecseréli a zárat, nyugodtan mondják azt neki, hogy a barátaink, már megszokták. Ja, és még valami: a hátsó fal mögött találnak tűzrevalót, de kérem, vigyázzanak, a lambéria gyúlékony.
Végül arra kérem Önöket, maradjanak, ameddig jól esik, használják a házat kedvükre, érezzék jól magukat, használják el akár az összes tűzifát, tavasszal majd hozatunk másik adagot. Ha bármiféle italra lelnek, fogyasszák el, mozogjanak benne otthonosan, ne zavartassák magukat! Ismeretlenül is megbízunk Önökben, és jól tudjuk, amíg Önök ott vannak a mi hétvégi há-zunkban, biztos, hogy nem törnek be a kollegáik.
Üdvözlettel, a tulajdonos
Ebben a bungiban - ha jól körülnéznek, amit remélem, már meg is tettek - nem sok minden van, ami értéknek mondható. Olyasmi pláne nincs, ami Önöknek értéket, mondjuk így: elvinni való értéket jelentene. Önök egy szerencsétlen szituációba kerültek: betörtek egy olyan hétvégi házba, melyből semmi értéket nem tudnak elvinni. Ennek ellenére megtisztelő az Önök érdeklődése, igaz, meglettünk volna e nélkül is. Most persze úgy érzik, hoppon maradtak, hiszen fölöslegesen törték be az ajtót (ablakot, bármit), de ne legyenek pesszimisták. Gondolkodjanak úgy, mint a tudósok: a negatív eredmény is eredmény, arrafelé már nem kell kutatni. Betörésükkel persze nekünk is gondot okoztak, hiszen most - drága benzinnel - le kéne autóznunk, ha kiderül a betörés, ahol aztán a rendőrség leveszi a mi ujjlenyomatunkat, hogy összehasonlítsa az ajtófél-fákon található idegen ujjlenyomatokkal, esetünkben az Önökével, s ez annyi időt rabolna tőlünk, ami jelentős kihatással lenne a pénzügyeinkre.
A hűtőben találnak egy szép darab sózott szalonnát, igaz, eléggé avas, de nagyapám azt mondta mindig, nincs egészségesebb az avas szalonnánál. Hagytunk a polcon egy üveg vizes uborkát, ha ízlik, az üveg alatt megtalálják a receptet is, mindig a nejem teszi el, sok kaporral, szőlőlevéllel és tormával, sós lében, kitűnő! Kenyeret legközelebb a kis boltban kapnak, de ne mondják el, hogy honnan jöttek, mert a tulajdonos tagja a helyi polgárőrségnek. Az ágyneműt akkor húztuk föl, amikor utoljára lent voltunk, nyugodtan használhatják, legföljebb azt kérem, a végén húzzák le és hajtsák össze, erre háklis a feleségem, néha kifogunk egy-egy figyelmetlen vendéget. Ha majd elmennek, szóljanak be a helyi asztalosnak, ő rendbe teszi az ajtót, és ha kell, lecseréli a zárat, nyugodtan mondják azt neki, hogy a barátaink, már megszokták. Ja, és még valami: a hátsó fal mögött találnak tűzrevalót, de kérem, vigyázzanak, a lambéria gyúlékony.
Végül arra kérem Önöket, maradjanak, ameddig jól esik, használják a házat kedvükre, érezzék jól magukat, használják el akár az összes tűzifát, tavasszal majd hozatunk másik adagot. Ha bármiféle italra lelnek, fogyasszák el, mozogjanak benne otthonosan, ne zavartassák magukat! Ismeretlenül is megbízunk Önökben, és jól tudjuk, amíg Önök ott vannak a mi hétvégi há-zunkban, biztos, hogy nem törnek be a kollegáik.
Üdvözlettel, a tulajdonos
