Trianon a baloldalnak is fáj
|
2015. június 4. 16:01
2015. jún. 4. 16:01
Tragikus nap volt 1920. június 4. Elvették az ország kétharmadát, a lakosság egyharmadát. A gyász és a fájdalom napja a trianoni békeszerződés időpontja. Beszéljen végre erről a baloldal is, ne hagyjuk ezt a dátumot a jobboldalnak kisajátítani.
Ha valamiben előrébb tart a jobboldal - még ha a Fideszt nehéz is ennek tekinteni -, annak egyik oka, hogy úgynevezett nemzeti ügyekben minden szót, minden gesztust elfoglalt, kisajáított. Pedig a történelmi jobboldal a felelős az országvesztésért. Az úri Magyarország, amely semmibe vette a Monarchia kisebbségeinek önrendelkezési szándékát és jogát, majd 1848 leverőjének oldalán kirobbantott egy világháborút.
A trianoni nemzeti katasztrófa mérhetetlen szenvedéseket okozott, majd elvezetett a következő világháborúig, gyúanyagot juttatva Hitler - és többek között magyar szövetségesei - birtokába.
Tudom, hogy sok baloldali érzelmű embernek is fáj az elcsatolt területek okozta veszteség. Olykor el is mondják, de nyíltan beszélni nem akarnak róla, nehogy jobboldalinak, vagy ami még rosszabb: fideszesnek nézzék őket. A baloldali emberek nagy része is megkönnyezi Erdély szépségeit és busong, hogy Balassi Zólyoma, Mátyás Kolozsvára, Zrínyi Ilona Munkácsa fölött mások rendelkeznek. A baloldalnak muszáj legalább részben visszatalálni a néplélekben, bizony, meglevő nemzeti szókincshez, vagy alkotnia kell saját nyelvet, amely leírja ezt a nemzeti érzést. Ez nem ellentétes az európai eszmények képviseletével, kiegészítik azt.
Ne szégyellje magát egy baloldali ember, ha elérzékenyül akkor sem, ha ezerszer sütötték rá a nemzetietlenség bélyegét. Vagyunk mi olyan magyarok, mint akik folyton kokárdába öltöznek, minden lopást nemzetinek neveznek el és akik tönkre tették a határon túli magyarság pártjait, szervezeteit. Igazunk volt 2004-ben is, amikor a népszavazás kapcsán Orbán azt hazudta, hoigy csak állampolgárságot akar adni, szavazati jogot nem.
És mégis. Ezt a küzdelmet a nemzeti érzés kisajátítása ellen nem lehet megspórolni.
Nem már, hogy III/III-asok, egykori pártnyaloncok osszák itt az észt piros-fehér-zöldbe takarózva, hogy mi a nemzeti politika! Mitől lenne nagyobb magyar egy párttitkár KISZ-titkár fia, aki állítólag jelentett a katonaság idején. mint bármelyik baloldali, vagy liberális gondolkodású ember. Tényleg ott tartunk, hogy a magyar válogatott ellen drukkolnak sokan, nehogy Orbánnak egy győzelem politikai sikert jelentsen?
Trianont sok szempontból felülírta a határok átjárhatósága, meg az a tény is, hogy egy felvidéki vagy erdélyi magyar ma már a legkevésbé sem akar letelepedni az anyaországban. Jobban él Szlovákiában vagy Romániában, mint idehaza.
Trianon tragédiája akkor is közös. Akit ez a történelmi esemény nem érdekel, vagy meghaladottnak tekinti, persze, gondolkodjék úgy, ahogy szeretne. Attól sem lesz kevésbé magyar, sőt.
A kormányváltáshoz azonban nem lesz elég több bért, vasárnap kinyitó boltokat és tisztességes demokratikus berendezkedés ígérni. A felelős hazafisághoz, ha úgy tetszik, patriotizmushoz hozzá tartozik, hogy ha minden előzmény és utózmány ellenére ki merjük mondani például Trianon fájdalmát. Ha ezerszer elmondjuk, leírjuk, hogy magyarnak lenni nem fideszes és nem jobbikos érdem. Ha mi is visszük a zászlót és megtaláljuk a saját hőseinket a nemzeti pantheonban.
A baloldal, amikor csak tehette rátört a nemzetre? Ugyan. Orbán gyengülése és a kormányra készülés azonban új esélyt kínál sok rab gondolat kiszabadítására. Nem versenyt futva melldöngetőkkel, de egyenes gerinccel és erős hittel kiállva saját magyarsága mellett. A lelkek meggyőzése, a tévhitek oszlatása a győzelem egyik záloga. Ha úgy tetszik, nemzeti érdek.
A trianoni nemzeti katasztrófa mérhetetlen szenvedéseket okozott, majd elvezetett a következő világháborúig, gyúanyagot juttatva Hitler - és többek között magyar szövetségesei - birtokába.
Tudom, hogy sok baloldali érzelmű embernek is fáj az elcsatolt területek okozta veszteség. Olykor el is mondják, de nyíltan beszélni nem akarnak róla, nehogy jobboldalinak, vagy ami még rosszabb: fideszesnek nézzék őket. A baloldali emberek nagy része is megkönnyezi Erdély szépségeit és busong, hogy Balassi Zólyoma, Mátyás Kolozsvára, Zrínyi Ilona Munkácsa fölött mások rendelkeznek. A baloldalnak muszáj legalább részben visszatalálni a néplélekben, bizony, meglevő nemzeti szókincshez, vagy alkotnia kell saját nyelvet, amely leírja ezt a nemzeti érzést. Ez nem ellentétes az európai eszmények képviseletével, kiegészítik azt.
Ne szégyellje magát egy baloldali ember, ha elérzékenyül akkor sem, ha ezerszer sütötték rá a nemzetietlenség bélyegét. Vagyunk mi olyan magyarok, mint akik folyton kokárdába öltöznek, minden lopást nemzetinek neveznek el és akik tönkre tették a határon túli magyarság pártjait, szervezeteit. Igazunk volt 2004-ben is, amikor a népszavazás kapcsán Orbán azt hazudta, hoigy csak állampolgárságot akar adni, szavazati jogot nem.
És mégis. Ezt a küzdelmet a nemzeti érzés kisajátítása ellen nem lehet megspórolni.
Nem már, hogy III/III-asok, egykori pártnyaloncok osszák itt az észt piros-fehér-zöldbe takarózva, hogy mi a nemzeti politika! Mitől lenne nagyobb magyar egy párttitkár KISZ-titkár fia, aki állítólag jelentett a katonaság idején. mint bármelyik baloldali, vagy liberális gondolkodású ember. Tényleg ott tartunk, hogy a magyar válogatott ellen drukkolnak sokan, nehogy Orbánnak egy győzelem politikai sikert jelentsen?
Trianont sok szempontból felülírta a határok átjárhatósága, meg az a tény is, hogy egy felvidéki vagy erdélyi magyar ma már a legkevésbé sem akar letelepedni az anyaországban. Jobban él Szlovákiában vagy Romániában, mint idehaza.
Trianon tragédiája akkor is közös. Akit ez a történelmi esemény nem érdekel, vagy meghaladottnak tekinti, persze, gondolkodjék úgy, ahogy szeretne. Attól sem lesz kevésbé magyar, sőt.
A kormányváltáshoz azonban nem lesz elég több bért, vasárnap kinyitó boltokat és tisztességes demokratikus berendezkedés ígérni. A felelős hazafisághoz, ha úgy tetszik, patriotizmushoz hozzá tartozik, hogy ha minden előzmény és utózmány ellenére ki merjük mondani például Trianon fájdalmát. Ha ezerszer elmondjuk, leírjuk, hogy magyarnak lenni nem fideszes és nem jobbikos érdem. Ha mi is visszük a zászlót és megtaláljuk a saját hőseinket a nemzeti pantheonban.
A baloldal, amikor csak tehette rátört a nemzetre? Ugyan. Orbán gyengülése és a kormányra készülés azonban új esélyt kínál sok rab gondolat kiszabadítására. Nem versenyt futva melldöngetőkkel, de egyenes gerinccel és erős hittel kiállva saját magyarsága mellett. A lelkek meggyőzése, a tévhitek oszlatása a győzelem egyik záloga. Ha úgy tetszik, nemzeti érdek.
