A parketta ízű bor: a barrique

HírKlikk 2016. október 10. 10:49 2016. okt. 10. 10:49

Mi a baj a "barrique borokkal"? Röviden: Az, hogy faízük van. A bor ízét a termőhely és a szőlő kellene, hogy dominálja, és nem pedig a fa. Ez lenne a lényege, ha már bornak nevezzük.

Ha ez így van, akkor miért tudtak ennyire elterjedni a "barrique­kolt" borok? Röviden: mert a fogyasztók ezt a buta faízt könnyen felismerik. Ez van.

Eredetileg a barrique egy Franciaországban elterjedt, 225 literes űrméretű hordót jelölt, amelyet különböző pörkölési eljárásokkal készítenek, attól függően, hogy milyen (fás) ízzel szeretnék felruházni a bort.

Magyarországon a közbeszédben már főként nem is az űrméretre utal a barrique elnevezés, hanem erre a jellegzetes ­ a szőlőhöz, termőhelyhez semmiféle módon nem kötődő ­ faízre.

A barrique­kolt borok általában drágábbak is, persze eredetileg nem csak a divat miatt volt ez így, hanem mert a hard­core barrique borászok maximum 3 évig használják a barrique hordókat. Ennek az az oka, hogy évek alatt fokozatosan elfogynak a hordó fájából kioldódó csersavak, és csökken az egyéb ízanyagok hatása. Így "jobb" helyeken ezeket a hordókat 3 évente cserélik, ez pedig egy komoly beruházás a borászok részéről, ami az árakban is megjelenik.

Magunk között szólva ezeket a 3 éves hordókat nem kidobni kellene, hanem ebben a korban lehetne elkezdeni bennük igazi borokat érlelni, ennyi idős korban ugyanis már nem írják felül a termőhelyet, az évjáratot és a fajtát. A kézműves borászaink közül egyébként sokan pontosan ezt csinálják, ilyen levetett hordókat próbálnak meg beszerezni, hogy a boruk képes legyen az adott termőhely, az adott év, és az adott fajta üzenetét átadni.

Magyarországon a barrique divatnak egy extra löketet adott a rendszerváltás utáni időszak, amikor sorra jelentek meg az új borászatok ­ új hordókkal. A fogyasztók pedig örömmel tapasztalták, hogy olyan (fás) íz jegyeket mutatnak ezek a borok, amelyet nagyon könnyen felismernek ­ ezért a borászok egy része úgy reagált erre, hogy elkezdte nagyüzemben gyártani az ilyen borokat. Szerencsére lassan lecsengőben van ez a korszak, de azért messze még a vége.

A barrique borok rajongóinak figyelmébe ajánlom, hogy itt is megjelent az "okosba" megoldás világszerte, miszerint a borba tölgyfa dongákat áztatnak, vagy ott van a fachips, azaz a pörkölt, égetett faforgács. Ha ezeket a hordókba helyezik, akkor elég jól lehet imitálni az új barrique hordók ízvilágát, de közben nem kell az új hordók beszerzésére sem költeni.

Tiszta haszon, nem? Szerintem mondjuk inkább egy tévút mind a fogyasztók, mind a borászok részéről, de hogy mennyire sokan járnak ezen az úton, arra nagyon könnyű ráébredni, tessék csak bepötyögni a Google­be a "fa chips bor" szavakat. 1 millió (!) találat, csak magyar nyelven...

Szóval nem elég, hogy az igazi bor szempontjából ez a faízű őrület tévút, de még csak nem is úgy készül ezen borok többsége, amit a fogyasztó hisz, és persze megfizet. Ilyen világot élünk ­ pontosabban ilyen világban él, aki hagyja magát.

Az igazat megvallva annyi helyen, annyiszor elmondtam én már ezt, hogy most nem is erről akartam írni. A héten azonban egy zárt körű céges borvacsorán is feldobta a témát az egyik vendég, sőt az éppen most zajló 5 estés borismereti kurzusunkon is felbukkant a kérdés, egy, a kínálatunkba bekerülni kívánó borászat kapcsán:

Történt ugyanis, hogy felhívtak, hogy ők bizony nagyon de nagyon kézművesek, és a kínálatomban a helyük. Majd' 200 km oda­vissza ez már egy egész nap, de hát azért lemegyek. Kiderült, hogy mi az, ami kézzel történik: a hordókat kézzel gurítják, és a kilincset valahogy kézzel nyomták le. Ezen felül volt egy szent meggyőződésük, hogy a jó vörösbor faízű, mert új hordóba kerül.

Mondtam a borásznak, hogy "te figyelj már ide, azt a gyengébb minőségű bort kellene betenni a fahordóba, hogy kioldja a durvább ízeket, a jobb minőségű borodat meg egy régebbi ászok hordóba tenni, hogy ne nyomja el ez a buta jelleg". Erre megsértődött. Ő fát akart látni a borban, mert kifejtette, hogy borversenyen azok a borok kapnak magas pontot, amelyek faízűek. És csak azokat a borokat tudja drágán eladni, amelyek magas pontszámot kaptak, illetve arany és ezüst érmet. Ehhez pedig kell a faíz.

Mondtam neki, hogy szerintem nem fogunk együtt dolgozni ­az én boraim a szőlőbe (és az adott évbe) repítik a fogyasztót. És nem egy tölgyfaerdőbe.

Nagy Szeretettel: Kovács Antal,
háromszoros magyar bajnok sommelier