A félbeszakadt vagy el sem kezdődött párbeszédek országa

„Drága pénzen veszünk a számítógépünkre víruskeresőket. […] Ennek a beszélgetésnek is örvendek, mert saját gyengeségemnek is betudom azt, hogy nem tudtam azt a beszélgetést úgy vezérelni, hogy továbblépjünk. […] Ezeket a sajtóhíreket úgy is felfoghatjuk, mint egy víruskeresőt, ami jelez. Szeretnél tökéletes lenni, de messze állsz attól” – kommentálta Böjte Csaba október 9-én az M5 Ez itt a kérdés című műsorában az általa félbeszakított Népszava-interjút. Ugyanazon a napon került a nyilvánosságra ugyanis egy videó a napilap online felületén, amelyben a médium újságírója a ferences szerzetessel beszélgetett. A beszélgetés egy pontján azonban Böjte Csaba levette magáról a mikrofont, és személyeskedő megjegyzésekkel otthagyta a riportert. Az újságíró az egyházon belüli, gyermekekkel szembeni visszaélésekről kérdezte volna a szerzetest, aki először még hozzálátott a válaszadásnak. Egy statisztikai adatra hivatkozva azt állította, hogy Franciaországban több mint tízezer olyan gyerek van, aki a vér szerinti apjával és a családjával szemben fogalmazott meg ilyen vádakat. „Én azt gondolom, hogy ezt az egyház nyakába varrni aljas dolog. Statisztikai alapon sokkal több tanár, orvos, taxisofőr követ el ilyen visszaélést, mint pap” – jelentette ki a szerzetes, majd hozzátette, ő nem szeretné ezt a témát folytatni. E reakciójára az újságíró azt a kérdést tette fel, hogy „miért nem merünk erről beszélni? Mintha lenne egy tabu ebben a történetben” – s ekkor szakította meg Böjte Csaba a beszélgetést.

Az idézett közmédiás műsor szerkesztői az ugyanarra a napra időzített műsort úgy állították össze, hogy olyan személyeket hívtak meg, akiket szerintük az „Isten-haza-család” értékeinek megvallása miatt támadnak, és arra a kérdésre keresték benne a választ, hogy „vajon hogyan lehet védekezni a lejárató támadásokkal szemben”. Feltehetően Bagdy Emőke klinikai szakpszichológuson, Bedő Imre, a Férfiak klubja vezetőjén és Kassai Lajos lovasíjászon kívül eredetileg is meg akarták hívni a beszélgetésbe az erdélyi ferences szerzetest, a beszélgetésnek mégis sajátos aktualitást adott a félbemaradt Népszava-interjú. Az azonban már a szerkesztők részéről egy igazán magas labda, hogy a műsornak utólag azt a címet adták: „Miért nincs párbeszéd bal- és jobboldal között?”, miközben az általuk baloldalnak címkézett oldalról nem hívtak vendéget.

Az eredeti, Népszava által készített, majd meghiúsult interjúval kapcsolatban megkerestük Sáhó Esztert, a Szemlélek korábbi főszerkesztőjét, aki jól ismeri Böjte Csabát és dolgozott is a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal. „Nagyon sajnálom, hogy félbeszakadt egy nagyon jónak és nyitottnak indult interjú. Sokat gondolkodtam azon, hogy ki hibázott. Meg kell, hogy mondjam, nem tartom teljesen korrektnek, ahogy az újságíró kolléga az interjú egy pontján az alapítványos pedofil botrány után egyszer csak általánosságban a papok által elkövetett abúzusokról kezdte el Böjte Csabát kérdezni, pontosan azért, mert ami az alapítványban történt, azt nem pap követte el. Semmi köze nem volt tehát a kettőnek egymáshoz, a gyermekvédelem területén elkövetett bűncselekményről beszélünk” – mondta Sáhó Eszter, aki hozzátette azt is, lehetséges Böjte Csaba is félreértette a kérdést. Amikor ugyanis kijelentette, hogy leveszi magáról a mikrofont, megjegyezte a szerzetes azt is, hogy ha a Népszava újságírójának erről, a pedofília kérdéséről szólt az elmúlt 30 éve, akkor nem folytatja tovább a beszélgetést. Sáhó Eszter szerint az is lehet, hogy Böjte Csaba úgy értelmezte a kérdést, mintha akkor most a papságot akarnák elővenni az alapítványi ügy miatt.

Sáhó Eszter elmondta azt is, hogy volt kollégái a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál azért élik meg rosszul az abúzus botrányát, mert az ott maradtak isszák meg a levét, több árvaháznál ugyanis egyszer csak megjelentek az újságírók bejelentkezés nélkül, elkezdték fotózni az udvaron a gyerekeket mindenféle engedély nélkül. Nem tudták, hogy mikor találkoznak szembe egy mikrofonnal vagy egy kamerával az utcán. „Ez azért elég stresszes, ráadásul azokat éri, akiknek semmi közük nem volt a botrányhoz, a munkájukat jól végző nevelők és a gyerekek” – tette hozzá Sáhó Eszter.

Ha már Böjte Csaba végül megválaszolatlanul hagyta a kérdést, feltettük a Szemlélek korábbi főszerkesztőjének, hogy tabu-e ma az egyházban a gyermekekkel szembeni visszaélések drámája, ha igen, vajon miért? Sáhó Eszter nem szakította félbe ezen a ponton az interjút, hanem megpróbált választ adni a tényszerűen nehéz kérdésre. „Az látszik, hogy ideig-óráig minden országban valameddig tabusítva volt ez a téma, nem tudom, hogy miért. Aztán néhány országban vagy a média, vagy az állami hatóságok, vagy maga az egyház beleállt ebbe, és elindított egy átfogó vizsgálatot” – emlékeztetett a Szemlélek volt főszerkesztője. Bár a Magyar Katolikus Egyház ezzel még adós, de alakult egy bizottság, amely elkezdte feltárni az eseteket és tragédiákat. A Szemléleknek erről a munkáról szintén éppen egy ferences szerzetes, Dobszay Benedek nyilatkozott, és az idén márciusban elmondta, hogy addig 30 esetet tártak fel. (A témáról beszélgettünk Sáhó Eszterrrel nemrég a Klikk TV Mélyvíz című műsorában is.)

Megkérdeztük Sáhó Esztert arról is, hogy ő miként reagál arra, amikor katolikus hívőként az egyházi visszaélésekről kérdezik. Azt mondta, nem dühös miatta, és ilyenkor inkább megvédi az intézményt, hiszen a jelenleg ismert statisztikák szerint nem a papság körében fordul elő a legtöbb ilyen visszaélés. Hozzátette azonban azt is, hogy nyilván az egy is sok, és egy ilyen érzékeny kérdésben kényes statisztikákra hivatkozni, miközben valójában nincs is valós statisztika a visszaélésekkel kapcsolatban, hiszen a pedofília bűnét leginkább rejtekben követik el. „Például családon belül történik, tanár-diák viszonyban történik, mindig olyan kapcsolatban történik, ahol alá-fölérendeltség áll fenn a két fél között, és az alárendelt nagyon nehezen kezd el erről beszélni” – mondta el Sáhó Eszter, majd hozzátette, hogy a napvilágra került esetek alapján a papság a sor végén áll az érintettségben, ezzel ezért megszokta védeni az egyházat. „Dühös nem leszek tehát, nincs bennem szekunder szégyenérzet, semmi ilyesmi, mert én azt gondolom, hogy ez mindig az adott egyén bűne és nem az egész egyházé” – mondta Sáhó Eszter.

A félbeszakadt Népszava-interjú szomorú lenyomata mai magyar közéletünknek, ahogy az is, hogy a párbeszéd hiányán úgy keseregnek az adóforintjainkból fenntartott közmédiában, hogy másik felet nem hívnak meg rá. Ahogy Böjte Csaba több annál a személyeskedő embernél, aki dühösen megszakít egy beszélgetést, amikor az számára kellemetlen irányt vesz, úgy az egyház is több az egyes tagjai által elkövetett bűnöknél. Éppen ezért nem kell félni feltárni azokat, ahogy a közmédiában sem kellene tartani a hatalommal egyet nem értő személyek véleményétől.