A hivatalos politika része lett a kamuzás

Örülhettek a magyarok. A Kossuth Rádió műsorvezetője nagypéntekre is elhívta Orbán Viktort. A miniszterelnök pedig – ahogy egy héttel korábban megígérte – el is ment a stúdióba, hogy ismét szólhasson az ő népéhez. S talán a másik műsorvezető, Volf-Nagy Tünde megirigyelte Nagy Katalin sikereit, mert szerda estére meg ő hívta el a kormányfőt rögtön a tévébe, s így az M1-en is exkluzívan élvezhette mindenki a beszédet. A jelek szerint, Orbán Viktor nem tud ellenállni, ha nők hívják. Jó, ne legyünk túl naivak, ezek a megszólalások bizonyára egy gondosan kimunkált kommunikációs- és propaganda-terv részei. Ezt látszik alátámasztani, hogy a tévében kínos is volt, amikor a kérdező (?) csak nagy nehézségek árán birkózott meg az előre leírt kérdésekkel. 

Mindennél viszont sokkal lényegesebb, hogy nem volt minek örülni. Először is azért, mert a járvány nem akarja meghallani és megérteni, amit a miniszterelnök már hetek óta folyamatosan ismételget, hogy most már mi támadunk és inkább előbb, mint utóbb visszatérünk a normális élethez. Akármi is történjen. Orbán Viktor már korábban megjelölte az oktatási intézmények nyitásának április 19-i dátumát és ebből nem enged. De most újabb időpontokat és számokat is hallhattunk tőle. Már április 13-án elérjük, hogy 3 milliónál többen kapják meg legalább az első vakcinát és akkor aztán semmi sem akadályozhatja meg, hogy – részlegesen, óvatosan, de – enyhítsünk a korlátozásokon. 

Miközben pillanatnyilag öt percenként meghal egy honfitársunk. Erre már nem a miniszterelnök hívta fel a figyelmet, hanem a Magyar Orvosi Kamara. A járvány továbbra is „tombol", rengetegen betegszenek meg, kerülnek kórházba – írták abban a közleményben, amelyben arra kértek mindenkit, maradjanak inkább otthon húsvétkor, nehogy megfertőzzenek valakit, vagy megfertőzzék őket, ezzel is terjesztve a járványt. De a mostanában sokat – kicsit túl sokat is – szereplő infektológus főorvos is arról beszélt, hogy a harmadik hullám még felszálló ágban van. Szlávik János szintén mondott időpontot: esetleg április közepén, végén kezdhet csökkenni a vírus terjedése, de csak „valamikor nyárra lélegezhetünk fel". 

Csakhogy ez nem elég a politikának. Mondjuk ki: Orbán Viktornak. Az ő szeme előtt már a jövő évi parlamenti választás lebeg. Utalt is rá a rádiószózatában. Ami jelezte, hogy aggódik. Tart attól, hogy nem tudják időben újraindítani a gazdaságot és ez mindennél beszédesebben mutatja majd a kormány tehetetlenségét. Elveszhet az a majdnem egy éve – hatalmas nehézségek árán – táplált mítosz, hogy a jelenlegi hatalom birtokosai könnyedén megbirkóztak a válsággal. Ennek pedig nyilvánvaló politikai következményei lehetnek. 

A helyzetet még tovább súlyosbítja az a lila – mondhatnánk illiberális - ideológiai maszlag, amivel a miniszterelnök azt igyekezett indokolni, miért lehet minálunk előbb enyhíteni a szigort, mint például Nyugat-Európa nagy részén. Ott ugyanis jóval kevesebb vakcina áll rendelkezésre, mint Magyarországon, amely jó előre beszerzett orosz és kínai oltóanyagot. A németek, osztrákok, franciák be akarták bizonyítani, hogy saját erőből is jobban meg tudják oldani a problémát. Jól teszik tehát, ha most szigorítanak, mert ők egy fázissal mögöttünk vannak – magyarázta Orbán.

Nem véletlen, hogy a szakemberek mindezt – enyhén szólva – felelőtlenségnek tartják. Hiába hangoztatják a hivatalos megszólalók úton-útfélen, hogy a vakcina nem politikai kérdés, közben ők csinálnak belőle azt. Amiképpen mindenből. Mintha a jelenlegi hatalomnak valóban nem számítana az emberélet, ha a politikai érdekeik érvényesítéséről van szó. A legjobb példa erre az, ahogyan majdnem 30 médium felhívására reagáltak, amikor azt kérték tőlük, hogy engedjék a magyar sajtót, így a nyilvánosságot tájékozódni arról, mi történik most a kórházakban. Az még csak hagyján, hogy a válaszra kijelölt államtitkár – Kovács Zoltán – annyit tudott mondani, tessék figyelni az operatív törzs tájékoztatóit, abból minden kiderül. Ennél sokkal cinikusabb volt a miniszterelnök, aki – még a tévében, szerdán – azt a mondatot engedte meg magának, miszerint nem most van az ideje annak, hogy bemenjünk a kórházakba, hogy „kamuvideókat vagy álhíreket gyártsunk”.

Az egyszer már idézett Magyar Orvosi Kamara szerint is segítene az embereknek, ha szembesülnének a valós helyzettel, azzal, amit az egészségügyi dolgozók naponta átélnek. S nem véletlenül tértek ki arra, hogy a tájékoztatást természetesen nem lehetne felhasználni politikai célokra. Ám ha a közönség jobban megismerné, milyen hatással van a betegekre ez a vírus és mit tesznek a kórházakban az oda került emberekért, az minden szónál többet mondana. Talán azok is rájönnének, milyen veszélyeknek van kitéve szinte mindenki, akik fölöslegesnek és szükséges rossznak tekinti a szigorításokat. 

Csakhogy a jelek szerint ez, meg az őszinte szó nem része a kormányzati kommunikációs- és propaganda-terveknek. Abba csak a sorozatosan ismétlődő miniszterelnöki hablatyolás fér bele. Az, hogy Orbán Viktor úgy tesz, mintha az emberek, a magyarok érdekében beszélne, pedig leginkább csak saját jövőjét igyekszik tovább építeni. Akár csúsztatások, hazugságok, indokolatlan optimizmus terjesztése árán is. 

Talán nem is véletlenül jutott eszébe a kormányfőnek a „kamuvideo” kifejezés. Hiszen tudhatja, a kamu az, amit ő csinál. Bár elismerni sosem fogja.