Aki legyőzte Hosszú Katinkát…
Előre bocsátom: jóban vagyok Fürjes Balázzsal. Nem tudom, hogy ezzel a közléssel az olvasó bizalmát veszítem- e el, avagy éppenséggel történetünk főszereplőjének okozok kellemetlen perceket. Igazán nem mondhatom, hogy túl sok fideszes politikussal lenne szorosabb kapcsolatom, sőt, inkább azt mondhatom: valójában alig akad olyan, akivel beszélő viszonyom lenne, mégis: Fürjessel valahogy másként alakultak a dolgok.
Még a 2017 budapesti rendezésű vizes világbajnokságon ismerkedtünk meg; ő a rendező bizottság fejeként volt jelen, én újságíróként. Valamiért az első pillanattól kezdve megbíztunk egymásban, és ez azóta is így van.
Mindezt csak azért írtam ide, a cikk elejére, hogy nagyjából képben legyenek; nem sok olyan írással találkozhattak ezen a felületen, amelyben kormánypárti politikus pozitív szereplőként lenne, lett volna feltüntetve. Voltaképpen most sem az a célom, hogy Fürjest az emberarcú fideszesek mintaképeként mutassam be; inkább azt szeretném felmutatni, hogyan is épül egy hiteles, de szépen megtervezett karrier.
Álljon tehát most itt egy mondat, amely ennek az írásnak az apropóját adja: Fürjes Balázs keddtől - szinte biztosan - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lesz. Na és, mondhatnák erre, mi haszna származik a magyar embereknek abból, hogy egy kiválasztott ember NOB-tag lesz, és nyilván megvan a válasz is rá: nem sok. Illetve nem tudjuk, hogy mennyi, közvetlen bizonyosan semmi. Legfeljebb a büszkeség, hogy lám, nekünk magyaroknak, egy ilyen kis nemzetnek van, lesz képviselője ebben a hatalmas szervezetben. Mellesleg, ha tudják, ha nem: a korábbi években is volt mindig NOB-tagunk, és ténylegesen nem tudjuk, hogy ebből milyen előnyök következtek. De nyilván ezt nem lehet, nem is szabad így nézni; vannak olyan hasznok, előnyök, amelyek nehezen fogalmazhatók meg, hisz' az a lobbimunka, amely ott folyik nem mindig felmérhető és többnyire nem is publikus.
De azért, ha már szóba hoztam, illik megemlíteni korábbi NOB-tagjainkat, a teljesség igénye nélkül. Csanádi Árpád nevére hányan emlékeznek még – ő ebben az esztendőben töltötte volna be századik évét, és negyven esztendeje nincs közöttünk. Ő 1964 januárjában lett a NOB tagja, később sportigazgatója. Schmitt Pálról már sokkal többen tudják, hogy egyik vezetője volt a mozgalomnak, és csak a kora miatt kellett megválnia tisztségétől. NOB tag volt még Aján Tamás, és nyilván még néhányan, akiket most nem fogok itt felsorolni. Úgy is fogalmazhatnék: nem fontos tudás a NOB-tagjaink nevének ismerete, de persze nem árt, ha tudjuk. Annyit érdemes ezzel összefüggésben megemlíteni, hogy általában hazájában és nemzetközi téren is elismert sportvezetőket választanak be a NOB-ba, vagy olyan személyeket, akik kiemelkedőt produkáltak sportolóként.
Most, az ismereteim szerint hét ember került szóba, hogy Magyarországról eljusson a tagságig. Ismert ember mindegyik, például Kulcsár Krisztián volt vívó, aki egy ideig a MOB-ot vezette, vagy Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok, Gyurta Dániel, szintén olimpiai bajnok úszó, hogy csak néhányat említsek. Valamennyi előélete a sporthoz kötődött, vagy kötődik ma is, a világon ismertek. Hozzájuk képest Fürjes Balázs sokkal kevésbé esélyesként indult; alapvetően politikusi pályája volt a jellemző tulajdonsága, még akkor is, ha a vizes vb megszervezésének irányításával már a szó átvitt értelmében és talán szorosan is a mélyvízbe került.
Az ambícióit ismertük, a lehetőségeit kevésbé. Tisztán politikai karrier állt előtte, hittük, és így is volt. Munkája a fővárosra és az agglomerációra koncentrálódott, ő volt a kiemelt beruházások gazdája, így került kapcsolatba a vizes vb-vel, és az újjávarázsolt Puskás-stadionnal. Ezzel együtt úgy beszéltek róla, mint leendő főpolgármester jelöltről, még azok után is, hogy az országgyűlési választásokon, egyéni képviselő-jelöltként indulva vereséget szenvedett a momentumos Hajnal Miklóstól. Éppen ezért lepett meg mindenkit, hogy ezek után, úgymond, felfelé bukott: Gulyás Gergely helyettese lett a miniszterelnökségnél. Aztán egy szép napon elköszönt ettől a kiemelt feladattól, úgy fogalmazott: nincs itt semmi látnivaló, más irányt vett az élete. De hogy milyent, azt nem árulta el. Csak most válik világossá, hogy célba ér, mint NOB-tag.
Ez volt a terv, ez volt a terve, és volt Orbán Viktor terve is vele. Úgy kalkuláltak: politikusként nincs esélye, civilként, sportberuházóként annál inkább. És ezért hívta meg, fogadta kétszer is a magyar miniszterelnök Thomas Bachot, a NOB elnökét, hogy megnyissa Fürjes számára lehetőséget. Persze megkérdezhetik: ennyire fontos volt Orbánnak ez a hely? Vagy esetleg maga Fürjes Balázs? Nyilván egyik sem: Orbán szeme előtt változatlanul a budapesti olimpia lebeg, ehhez pedig igen is kell oda egy belső ember, mármint a NOB-ba, és egy olyan, akiben megbízhat, de akiben mások is megbíznak. Aki beszélő viszonyban van akár az ellenzékkel is. És akár egy olyan elfajzott újságíróval is, aki nem szeret, nem tud jót írni a Fidesz teremtette világról.
Tehát Orbán hosszú távú terve egyelőre működőképesnek bizonyult. Ám ne feledjük: még csak a táv felénél tartunk, ő ugyanis mindenképpen olimpiát akar ide, a magyar fővárosba. És ehhez Fürjest találta a legjobb szereplőnek…
