Díszpolgár lettem Eszéken
A kitüntető címet Mészáros Lőrinc vette át a nevemben, őt említették a hírekben, de az én adóforintjaim is benne vannak az egykori gázszerelő vagyonában, így hát joggal dagad a mellem a büszkeségtől, mert úgy gondolom, hogy okkal érezhetem magaménak is az elismerést. Meg persze a szomszédban lakók is benne vannak ebben a díszpolgári címben, a közeli utcákban élők is, valamint minden magyar, úgyhogy közös az öröm, közös a dicsőség.
Mint a méltatásban elmondták, Eszék fejlődésében nyújtott egyedülálló hozzájárulásomért ítélte nekem a díszpolgári címet a helyi önkormányzat, egyhangú szavazattal, tehát minden helyi párt támogatásával. Közel öt éve vásároltuk be magunkat az NK Osijek futballklubba, s dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a csapatot azóta felvirágoztattuk. Mi, magyar adófizetők. egyre jobb eredményeket érünk el a csapatunkkal, már a legjobbakkal vagyunk versenyben, fejlődésünk olyannyira töretlen, hogy ma már a Dinamo Zágráb legyőzése sem tűnik lehetetlennek.
Természetesen nem beszélhetek a többi magyar adófizető nevében, akiknek a pénzét szintén Mészáros Lőrinc és barátai kezelik, ám annyit elmondhatok, hogy a magam részéről őszintén örülök a sikereinknek. Büszkeséggel tölt el, hogy új stadiont is építünk Eszéken, amihez egyébként nagyon értünk, Magyarországon már számtalanszor bizonyítottuk, hogy van benne gyakorlatunk. A díszpolgári címünk átadásakor Mészáros Lőrinc a nevünkben elmondta, hogy az eszéki futballstadion egész Horvátország legszebb ilyen jellegű létesítménye lesz, majd még, szintén helyettünk hozzátette: szereti a futballt, szereti Horvátországot és imádja Eszéket.
Magam sem tudtam volna sokkal szebben mondani.
Ha lehet okom némi keserűségre, az legföljebb annyi, hogy a kitüntető címet nem a polgármester, hanem a helyettese adta át. Szerintem, mi, magyar adófizetők megérdemeltük volna, hogy a pénzünkért a legmagasabb szinten fejezzék ki irántunk való nagyrabecsülésüket, de persze, így sincs okunk panaszra, tényleg szép szavakkal méltatták a munkásságunkat, méltányolták a településért tett erőfeszítéseinket.
Mi, magyar adófizetők általában is nagyon önzetlenek vagyunk, örülünk a mások sikereinek, és még jól emlékszünk arra, hogy a szocializmus idején hogyan viccelődtünk az egyszerű emberek számára elérhetetlennek számító konyak nevű itallal. Volt egy mondás, miszerint a konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselői útján fogyaszt.
Ez azóta sem változott, mi magyarok a szívünket kitárjuk és őszintén örülünk annak, ha másnak jó. Ha Mészáros Lőrinc gazdagodik, az nekünk, adófizető polgároknak olyan, mintha mi magunk vagyonosodtunk volna, nekünk lennének milliárdjaink, futballcsapatunk Magyarországon és Horvátországban és bennünket választottak volna díszpolgárrá Eszéken.
