Dunay Pál: Kína számára kedvezőtlenül változott a nemzetközi környezet

Mi a Kína által szervezett Övezet és út fórum jelentősége a nemzetközi politikai életben?

A Kínai Népköztársaság tíz évvel ezelőtt elindította az Övezet és út programot, ami Kína központi szerepét próbálja meghatározni, infrastrukturálisan és gazdaságilag összekötve a világ egy nagyon nagy részét. Ennek keretében Kína több mint 150 országgal és számtalan nemzetközi szervezettel kötött megállapodásokat, azt hiszem, körülbelül harminccal. Ami ebből a szempontból fontos, hogy ez egy egyközpontú rendszer, Kína a közepe, és ehhez képest mindenki más hozzá kapcsolódik – képességeihez és lehetőségeihez mérten. A nyugati államok nagy része vagy nem vett ebben részt, vagy visszalépett belőle, kicsit kitáncolt – ilyen volt Olaszország, vagy csökkentette elkötelezettségét, amióta konszolidálta gazdaságát, ilyen volt Görögország. Magyarország az élharcosa ennek az együttműködésnek. A keleti nyitás magyar politikájához jól illeszkedik. Azt azonban el kell dönteni, hogy ez mennyire verbális megnyugtatás, hogy mi arrafelé is csinálunk dolgokat, és mennyire ér el valós eredményeket.

A mostani Övezet és út találkozó valamilyen szempontból különleges?

Most a tizedik évfordulóra a kínaiak természetesen nagy csinnadrattával odahívták a főbb partnereiket. Elég szép lista van ezekből a partnerekből, élén nyilvánvalóan az orosz elnök, Vlagyimir Putyin áll. Ő nem járt Kínában hosszabb ideje, nevezetesen 2022 februárjában volt legutóbb ott, a pekingi téli olimpiai megnyitóján. És most újra odamegy, mert ez a fórum lehetőséget ad arra is, hogy olyan emberekkel érintkezzék, akik ezen a multilaterális találkozón részt vesznek. A fórum kedden és szerdán két napon át zajlik. Nem meglepő, hogy Hszi Csin-ping tartja a megnyitó beszédet, mert mióta ő van hivatalban – már több mint tíz esztendeje –, azóta ezt az Övezet és út kezdeményezést preferálja szinte minden mással szemben. Így fontosabbá vált, mint a Sanghaji Együttműködési Szervezet, amely ugyancsak erősen Kína-központú, de egy jóval kisebb, jelenleg csak kilenc tagból álló együttműködés. Ez a mostani fórum tehát Kína számára prioritás. Magyarország jelenléte annyiban érdekes, hogy Orbán Viktor az egyetlen EU- és NATO-tagállam miniszterelnöke ezen a találkozón. Ami olyan értelemben érthető, hogy a kínaiak számára Magyarországnak az a helyi értéke (és Oroszországnak is egyébként), hogy EU- és NATO-tagállam.

Valóban szembeötlő, hogy Magyarország az egyetlen nyugati szereplő ebben a társaságban. Ebből első ránézésre arra gondolhatunk, hogy ebből az ország komoly előnyökre tehet szert. Vagy lehet ezt úgy is értelmezni, hogy egyszerűen Kína számára csökken a nyugat, benne az Európai Unió jelentősége? Hiszen az elmúlt években jelentősen mérséklődött a beruházások mértéke is, amelyek a távol-keleti országból az EU-tagállamokba áramlottak.

Kína két jelentős kihívással néz jelenleg szembe. Az egyik az, hogy a nemzetközi környezet számára kedvezőtlenül változik, miután az Egyesült Államok és Kína viszonya meglehetősen rossz, és a két ország egymást riválisnak tekinti. Úgy látják, hogy egy új, talán kétpólusú nemzetközi rendszerben fogják megvívni majd a meccset, amelynek a végén kiderül, hogy mikor lesz Kína a világ első számú hatalma. Nyilvánvalóan ez nem következik be olyan nagyon gyorsan, mint például Orbán Viktor Tusványoson gondolhatta. Valójában az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy Kína csúcsra érése minél később következzék be, vagy ha lehet, akkor soha. Ehhez a törekvéshez ma már a nyugat-európaiak is csatlakoztak annyiban, hogy megnövekedett a gyanakvás Kína szándékai iránt. Az a feltevésük, hogy Kína gazdasági befolyását politikai befolyásra próbálja transzformálni. Először tehát gazdasági befolyást szerez, beruház, hitelt nyújt és így tovább, majd utána elvárja azt, hogy az adott államok lojálisan viselkedjenek vele kapcsolatban. Például az ENSZ-ben, ha a nemzetközi szervezetben egy Kínára vonatkozó kérdés merül fel, akkor ne úgy szavazzanak, ahogy az a nyugatnak kedvez, hanem ahogy Kínának.

Ahogy például a magyar kormány rendre vétóz az Európai Tanács vonatkozó döntéseinél?

Magyarország e tekintetben jól teljesít. Az európai politikai együttműködés keretében Magyarország Kínára és Oroszországra vonatkozó felvetések esetében rendszeresen nemmel szavaz (amikor egyedül teszi, azt vétónak is lehet mondani, amikor nem egyedül, akkor ne nevezzük így). Ahol konszenzusos döntéshozatal van, ott a legkisebb szava is messzire hallik. Magyarország érdekességét tehát egyrészt a külső környezet adja. A másik oldala annak a folyamatnak, hogy az Európába érkező kínai beruházások csökkentek, az, amiről eddig a magyar sajtóban még nem nagyon lehetett olvasni, hogy a kínai vezetés – eltérően az elmúlt három évtizedtől – most stabilitás orientálttá vált. Nem cserélik, nem rotálják az első számú politikust, aminek következtében mögötte sem rotálódnak a vezető politikusok. (A miniszterelnököt sem emiatt rúgták ki, hanem a koronavírus-járvány gazdaságilag meglehetősen tragikus kezelése miatt.) Kínát egyre inkább egy idősödő, stabilitásra törekvő, a korábbinál kisebb dinamikát mutató csapat vezeti, ami lelassítja az ország növekedését. Ez már most látszik. Tehát összességében egy külső és belső tényező együtt akadályozza azt, hogy Kína szárnyalása a korábbiakhoz hasonló sebességgel folytatódjon.

Akkor Kína egy gyengélkedő óriás?

A Kínai Népköztársaság még a jelenlegi állapotában is a világ gazdaságának körülbelül 18-19 százalékát teszi ki nominális értékben, és ezzel nem sokkal marad el az Egyesült Államok mögött. De azt is mondhatjuk, hogy a kínai bruttó hazai termék nagyjából az immáron Nagy-Britannia nélküli Európai Unió bruttó hazai termékével hasonló mennyiséget jelent. A fent említett két ok miatt Kína szárnyalása meg fog lassulni, és már meglassult. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy ez a távol-keleti ország nem egy impresszív partner. De azt igen, hogy azok a vágyak és álmok, hogy majd itt Kína lesz a világ első számú hatalma, azok lehet, hogy be fognak következni, de attól félek, hogy többségünk már nem lesz életben addigra.

Hogyan lehet magyar szempontból értékelni ebben az együttműködésben Magyarország részvételét?

Nyilvánvalóan politikailag megosztott a közvélemény. A kormánypárti oldal hangsúlyozza ennek az óriási jelentőségét, az ellenzék pedig részben a politikai kompromisszumokat kifogásolja, amelyekhez a kormány hozzájárul, részben pedig tényekkel tudja igazolni, hogy olyan igazi gazdasági összefonódás, különösen a kereskedelem területén, nem kapcsolja össze a két államot. Más területeken van jelentősége ennek a kapcsolatnak. Mindenekelőtt az infrastrukturális kapcsolat, amelynek része az, hogy Budapest és Peking, illetve Budapest és Sanghaj között vannak közvetlen légijáratok, ami nem haszontalan, és hozzátartozik az is, hogy Kína megjelenik befektetőként olyan területeken, amelyeket a magyar kormány preferál. Klasszikusan ilyen a Budapest-Belgrád gyorsvonati összeköttetés létrehozása, ami most éppen döcög, mert a magyar alvállalkozót kivonták onnan annak érdekében, hogy a katasztrofális állapotban lévő Budapest-Bécs vonalat próbálja meg helyreállítani. De a Budapest-Belgrád összeköttetés kétségtelenül fontos lesz hosszú távon. Az, hogy hány év alatt fog megépülni, abban megint csak eltérő vélemények vannak. És ez attól is függ, hogy Belgrád majd az Európai Unión belül lesz már, vagy az Európai Unió határa még egy jó ideig a szerb-magyar határon is fog húzódni.

Miként lehet megvonni a keleti nyitás mérlegét Kína és Magyarország viszonylatában?

Fontos lenne látni azt, hogy ez az egész nagy keleti nyitás, a beruházások, az akkumulátorgyárak, a bankok jelenléte (három kínai bank is jelen van Magyarországon) fontosak, de közben a kereskedelmi forgalom picike maradt. Oda-vissza az export és import együtt sem haladja meg a 12 milliárd dollárt. Ebből 2,5 milliárd az export és 9,8 milliárd import. Ez azt jelenti, hogy iszonyatos kereskedelmi többlete van Kínának ebben a kapcsolatban. És az lenne igazán Magyarországnak a fontos, hogy próbálja meg ezt leküzdeni, és megakadályozni, hogy ez tovább így folytatódjék. Közben – hogy legyen egy összehasonlításunk – ez a 12 milliárd dollár kevesebb mint az egy hatoda annak, amit Magyarország Németországgal kereskedik. Ezt a kínai kapcsolatot be kell árazni valahogy. Látni kell, hogy a keleti nyitás Kína felé ugyan folyik, és vannak hasznos és pozitív elemei, de egy bizonyos területen, a kereskedelem területén távolról sem eredményezett semmilyen áttörést, és különösen fájó ez az iszonyatos nagy kereskedelmi többlet, amit Kína realizál hatalmas exportjával és viszonylag csekély importjával.