Európa túl nagy falat a szélsőjobboldalnak

A szélsőjobboldali frakciók ugyan népes tábort alkotnak az Európai Parlamentben, de ahhoz, hogy befolyásuk legyen az európai politikára, egységesen kellene fellépniük. A 720 fős Európai Parlamentben továbbra is a mérsékelt Európai Néppárt (EPP) a legnagyobb politikai erő 187 mandátummal, a szocialistákkal és a liberálisokkal összesen 453 mandátumot szereztek a 720-ból.

„A szélsőjobboldali frakciók nem lettek egységesebbek az előző európai parlamenti választás óta. Az a stratégia nem működött, hogy az Európai Néppárttól jobbra lévő pártok együttműködnek, sokkal inkább szétaprózódtak. Az új parlamentben három ilyen frakció van: az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), a Patrióták Európáért (PfE) és a Szuverenisták. Az ECR ugyan kapott bizottsági, alelnöki, rapportőri pozíciókat, de a másik két frakció elszigetelődött, nekik közvetett hatásuk nem lehet a döntéshozatalokra” – mondta a Hírklikknek Hunyadi Bulcsú, a Political Capital elemzője.

A frissen alakult PfE tehát hiába a harmadik legnagyobb frakció az Európai Parlamentben 86 mandátummal, partnerek híján nem lesz sok beleszólása a döntésekbe. A populista, nagyrészt oroszbarát pártokból álló szövetség alapjait Orbán Viktor, Andrej Babiš és Herbert Kickl tették le, de a legtöbb tagot – és az elnököt is – a francia Nemzeti Tömörülés adja.

Az orosz-ukrán háború ügye, a szexuális kisebbségek jogai vagy a költségvetés kérdése éket ver a szélsőséges frakciók közé. Például, az ECR vezető ereje, a Giorgia Meloni vezette Olaszország Fivérei (FdI) támogatja Ukrajna uniós csatlakozását és következetesen NATO-párti politikát folytat, hasonlóan a lengyel Jog és Igazságossághoz (PiS), a Fidesz viszont épp ellenkezőleg. Meloni ugyanakkor fontosnak tartja a hagyományos családmodell ideálját, és ellenzi az LMBTQ-közösség jogkörének bővítését, míg például a holland Geert Wilders éppen a szexuális kisebbségek jogainak védelmében kampányolt az iszlám ellen, mielőtt a Szabadságpárttal megnyerte a tavalyi parlamenti választást. Franciaországban Marine Le Pen több politikai tanácsadója is meleg, és bár továbbra sem támogatja, hogy a melegek házasodhassanak is egymással, elhatárolta pártját apja, az egykori pártelnök Jean-Marie Le Pen nyíltan homofób nézeteitől. Ráadásul támogatta, hogy az abortusz alkotmányos jog legyen Franciaországban, amiben kevés frakciótársa ért egyet vele – két éve a Fidesz éppen szigorított az abortusz feltételein, és a Jog és Igazságosság is ezt az utat követte.

A legerősebb kötelék a szélsőjobboldali frakciók között a bevándorlás-ellenesség. A tagállamok egyre nagyobb nyomást helyezhetnek az Európai Bizottságra, hogy az Európába érkező bevándorlókat a kontinensen kívüli táborokban helyezzék el, amíg elbírálják a menekültügyi kérelmeiket, ezt azonban nem lesz könnyű elérniük. Még úgy sem, hogy az Európai Néppárt érezheti magán a legnagyobb nyomást, hogy radikálisabb pozíciókat vegyen fel, enyhítse a választók félelmeit, és megtartsa az esetleg a szélsőségesebb pártokkal szimpatizáló választóit. Ebben a folyamatban lehet közvetett szerepe Orbánnak és Le Pennek. 

Már nem ciki a nacionalizmus

A szélsőjobboldali pártok befolyása a tagállamok szintjén erősebb, mint uniós szinten. A júliusban alakult francia törvényhozásban a szélsőjobboldali pártok összesen 142 mandátumot szereztek az 577-ből, Macron pártjának pedig 159 mandátuma maradt. Ez jóval kevesebb a korábbinál, és ha a francia törvényhozás a következő két és fél évben nehézkesen működik, az Marine Le Pennek kedvezhet a 2027 elején esedékes elnökválasztáson. Érdekes fordulat, hogy Fabrice Leggeri – aki korábban hét évig vezette a Frontexet – éppen a Nemzeti Tömörülés színeiben jutott be az Európai Parlamentbe.

Németországban az Alternatíva Németországért (AfD) ért el sokkoló, 16 százalékos eredményt júniusban, amivel népszerűbbnek bizonyult a kancellár szociáldemokrata pártjánál. Az AfD nézetei annyira szélsőségesek, hogy a RN kizárta őket az általuk korábban vezetett európai parlamenti frakcióból, az Identitás és Demokráciából (ID). „A tendencia továbbra is a szélsőjobboldal erősödése, és ez várhatóan így is marad. Egyre több tagállamban kerülhetnek a hatalom közelébe, jelentős hatással lesznek az országok belpolitikájára. Az AfD például messze van attól, hogy kormányt alakítson, de a tartományokban akkora nyomást fejt ki a többi pártra és ezáltal az országos politikára, hogy a kereszténydemokrata CDU, sőt, a szociáldemokraták, vagy a liberálisok is kénytelenek voltak radikálisabb álláspontot felvenni a bevándorlás korlátozásával kapcsolatban” – emlékeztetett Hunyadi.

Ausztriában a Szabadságpárt (FPÖ) nyerte a két héttel ezelőtti választást, és még ha koalíciós partner híján nehezen is tudnak kormányt alakítani, a 29 százalékos győzelem jelzésértékű. A pártelnök, Herbert Kickl saját magára a nép kancellárjaként hivatkozik, országára Osztrák Erődként, gyakran beszél „genderőrületről”, illetve „klímakommunizmusról”, a kötelező védőoltásokat pedig diktatórikus lépésnek tartotta a járvány idején. Az európai politikai színtér változását jól mutatja, hogy 2000 körül az Európai Unió vezetése még elképzelhetetlennek tartotta az együttműködést Jörg Haiderrel és a Szabadságpárttal, pedig ő Kicklnél mérsékeltebb nézeteket vallott. Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének édesapja, Louis – Belgium akkori külügyminisztere – akkor még az osztrák síparadicsomok bojkottjára szólította a belgákat. 

A szélsőjobboldal nem csak a felsorolt tagállamokra van befolyással: a svéd, a finn, vagy a cseh, szlovák, horvát kormánynak is része. Az ECR-frakcióban lévő Svéd Demokraták két éve tagjai a svéd kormánynak, a cseh kormányban legtöbb mandátummal rendelkező ANO pedig Orbán Viktorral karöltve a PfE színeiben küld képviselőket az Európai Parlamentbe. A korábban jellemző politikai cordon sanitaire a szélsőjobboldali pártok körül tehát Európa több régiójában eltűnt Skandináviától a Balkánig.

A radikalizmus könnyen fogyasztható

A stagnáló életszínvonal, az emelkedő lakhatási és megélhetési költségek, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek egyaránt hozzátettek ahhoz, hogy a választók a hivatalban lévő hagyományos pártokat alkalmatlannak lássák a válságkezelésre. Különösen a fiatal választók ábrándultak ki a hagyományos pártokból, ezen a hullámon pedig a szélsőséges politikusok kényelmesen el tudtak helyezkedni. Míg Olaf Scholz mindössze fél éve csatlakozott a TikTokhoz, a PfE 29 éves elnöke, Jordan Bardella szinte a videómegosztó platformmal együtt nőtt fel. Az AfD botrányos, náci nézeteket valló politikusa, Maximillian Krah például fiatal férfiakra célozva randizási tanácsokat is osztogatott TikTok-oldalán. És bár 66 ezer követője nem jelent széles választói réteget Németországban, a TikTok algoritmusa következetesen előrébb sorolja a vitatható, szélsőséges tartalmakat, ezért sok emberhez eljuthatott. 

A szélsőséges pártokra jellemző, hogy hatékonyabban használják a TikTokot, a YouTube-ot, az Instagramot, a Telegramot, vagy az X-et a hagyományos pártok képviselőinél, ami kulcsfontosságú lehet a fiatal választók megnyerésében. Így lett például európai parlamenti képviselő a 24 éves ciprusi Fidias Panayiotou, aki mögött nem politikai háttér, hanem az országa népességét több mint kétszer meghaladó YouTube-követőtábora áll. 

„A populista, szélsőjobboldali pártoknak könnyű ezeken a felületeken kommunikálni, ahol az emberek rövid idő alatt fogyasztanak felszínes tartalmakat. A leegyszerűsített kommunikáció, az egymondatos válaszok néhány másodperces videókban is működnek, a populista kommunikációs stratégia természetes szimbiózisban van ezzel az online környezettel. A szélsőségesek erősödése mögött azonban valós félelmek, aggodalmak is vannak, például a rosszabb életszínvonaltól való félelem. Az 1970-es években a fiatalok úgy látták, jobban fognak élni, mint a szüleik, a mai fiatalok pedig azt látják, hogy az életszínvonaluk hasonló lesz, mint a szüleiké. A gazdasági kilátások, a munkaerőpiac helyzete, a fizetések vásárlóereje is fontos okok a szélsőségek megerősödése mögött” – mondta Hunyadi.

A szélsőjobboldal tehát nem lesz számottevő befolyással az uniós politikára, de tagállami szinten további teret nyerhet. Orbán és a Patrióták nem számíthatnak a mérsékeltebb pártszövetségek támogatására, ezért a brüsszeli lobbierejük nem jelentős, de szélsőséges nézeteiket – egymásra hivatkozva – úgy adhatják el, mintha elfogadottabb lenne. Az európai színtéren pedig lassíthatják a döntési folyamatot a bevándorlás, a zöld átállás, vagy az új tagállamok felvétele terén.