Grúziában a többség Moszkvát választotta a Nyugattal szemben
A Georgia (Grúzia) elleni 2008-as hadjárat volt az első birodalomépítő „különleges művelet”, amelyet az orosz elnök elrendelt. Ezt követte a Krím elfoglalása, majd Ukrajna megtámadása. A kaukázusi ország szombati parlamenti választásán eldőlt, hogy folytathatják-e közeledésüket a Nyugathoz, vagy a jelenlegi kormány helyén marad és fokozottan Moszkva felé veszi az irányt. Bár az első exit-pollok alapján szinte minden résztvevő a saját győzelméről adott hírt, nagyon valószínű, hogy végül az utóbbi lehetőség vált valóra.
Georgia (ez az ország hivatalos, a világban használt neve, Grúziának oroszul nevezik) állítólag onnan kapta elnevezését, hogy lakói különös tisztelői voltak Szent Györgynek. Ez mindenesetre nem változtatott a kis kaukázusi ország viszontagságos és gyakran véres történetén, amelyre legismertebb szülöttje, a Sztálinként ismert egykori papnövendék, Joszif Dzsugasvili nyomta rá bélyegét. Az ország a balti államok után az első volt, amely a Szovjetunió felbomlása után kikiáltotta a függetlenségét és az első, amelyben 1990-ben többpárti választásokat tartottak. Azokat többpárti koalíció nyerte meg, majd azt egy év után államcsínnyel megbuktatták és polgárháború pusztította az országot két területe, Abházia és Dél-Oszétia miatt, ahol a szeparatista kisebbség (orosz támogatással) függetlenséget követelt a georgiai többségtől. A polgárháborúban vagy negyedmillió georgiait utasítottak ki ezekről a területekről, a csecsenek támogatásával is. Az új államelnököt, Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminisztert a 2003-as „Rózsák forradalma” távolította el, miután kiderült, hogy megválasztása csaláson alapult. Sevardnadze pártjának több korábbi vezetője vette át a hatalmat, s az ország először fordult a Nyugat felé.
Jóllehet az oroszok korábban tettek bizonyos engedményeket és kivonultak több georgiai támaszpontjukról, 2008-ban ismét fellázították a két szakadár területet és megindult a nagyszabású katonai invázió. Nicolas Sarközy francia elnök közvetítésével született azután fegyverszünet, majd Oroszország Abháziát és Dél-Oszétiát önálló államokként ismerte el, míg a tbiliszi kormány megszakította Moszkvával a diplomáciai kapcsolatokat. A háború óta Georgia a két körzetet, amelyek az ország területének 20 százalékát teszik ki és ahol orosz csapatok állomásoznak, megszálltként tartja nyilván.
A 2012-es parlamenti választásokon a Georgiai Álom elnevezésű, hatpárti koalícióból álló alakulat került kormányra. Annak alapítója, vezetője és pénzelője Bidzina Ivanishvili, az ország leggazdagabb embere volt. A 68 éves milliárdos a '90-es években Oroszországban szerezte vagyonát, miután a magánosításnál nagy alumínium-, vasipari és egyéb üzemeket szerzett meg. A 2000-es évek elején tért vissza hazájába, melyet Szaakashvili államelnök vezetett. Helyébe azután a nagytőkés lépett, aki kezdetben támogatta az ország nyugat-barát átalakítását, majd Ivanishvili vezetésével az állam fokozatosan jobbra tolódott. Politikáját túlnyomórészt idősebb, a kisebb településeken élők támogatják, akik elégedetlenek voltak Szaakashvili neoliberális politikájával és sokan közülük nosztalgikusan gondolnak a szovjet időszakra, amely számukra a stabilitást jelentette.
A mostani választásokon indult ellenzék négy pártra osztott. Az egyikhez Szaakashvili követői tartoznak, egy másikhoz azok, akik szembe fordultak a korábbi államelnökkel. A harmadik pártot egy bankár vezeti, a negyediket Gakharia korábbi miniszterelnök. Az ellenzéket általában azok a fiatalabb és a városokban élő szavazók támogatják, akik a Nyugattal való kapcsolatban látják az ország jövőjét és ismételten nagy tüntetéseken álltak ki e politika mellett. Az ellenzék pártjait azonban sok ellentét választja el egymástól, ezért nem tudtak egységesen fellépni a választáson.
A stratégiailag fontos kaukázusi ország választása eldöntheti, hogy folytatja-e útját a Nyugat felé, mint az EU tagjelöltje, vagy előbb-utóbb visszakerül Moszkva befolyása, akár irányítása alá. Az eredmény mindenképpen hatással lehet a világpolitikára is. A georgiai kormánypárt – valószínűleg orosz mintára – rendeletet hozott a külföldi támogatást élvező civil szervezetek és médiumok ellenőrzéséről, üldözi a melegeket, eltiltotta az egyneműek házasságkötését és a nem-átalakító műtéteket. Azt állítja, csak „jó munkakapcsolatot” akar Moszkvával, hogy elkerülje Ukrajna sorsát. Ivanishvili a kampányban arról szónokolt, hogy az ellenzék „külföldi szereplők érdekeit képviseli”, akik be akarják rántani az országot az ukrajnai háborúba.
Az ország stratégiai jelentőségű, hiszen útjai összekötik Törökországot Oroszországgal, kapcsolatot jelentenek Örményországnak a világhoz, a georgiai vezetékeken jut a Kaszpi-tenger vidékéről olaj és földgáz Törökországba és onnan Nyugatra. A Moszkvához való közeledés mellett az eddigi georgiai vezetés nyitottnak látszik Peking felé is: kínai állami cég kapott megbízást az ország első, mélytengeri hajókat is fogadó kikötő építésére és egy fontos országút megépítésére az ország északi és nyugati fele között, amely jelentősen megkönnyítené a közlekedést Oroszország felé.
