Van-e realitása egy budapesti olimpiának?

Nemrégiben közzétették a párizsi olimpia és paralimpia költségkalkulációjának eddigi összesítését, miközben ismét felerősödni látszik a szándék egy budapesti olimpiai rendezésre. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, Gyulay Zsolt még az olimpia alatt azt mondta, hogy a magyar főváros sokkal jobb ötkarikás játékokat rendezne a párizsinál – írja az Euronews.

De vajon mennyi a realitása ennek?

Mielőtt a Momentum emlékezetes módon megbuktatta a tervet, Budapest azzal kampányolt az idei olimpia megrendezésére, hogy tökéletesen megfelel az Agenda 2020 stratégiai programnak, miszerint a rendező városnak költséghatékony, minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyó, a fenntarthatóságot szem előtt tartó olimpia rendezésére kell törekednie.

Ebből a szempontból Párizs példát mutatott: bár még zajlik az olimpia és a paralimpia pontos költségeinek kiszámítása, az eddigi összesítés alapján a játékok több mint nyolcmilliárd euróba kerültek, ami ugyan a tervezett költségvetés közel duplája, de a francia főváros még így is sokkal olcsóbb olimpiát rendezett, mint amilyen az előző három, a londoni (2012), a riói (2016) vagy a tokiói (2021) olimpia volt.

Hogy a költségek a korábbiaknál kevésbé szaladtak meg, az leginkább annak köszönhető, hogy nemigen kellett új létesítményt építeni, szinte valamennyi sportág versenyeit már meglévő, vagy ideiglenes helyszínen rendezték. Mint a Telex írja, Párizsban csak az olimpiai falut és két stadiont kellett megépíteni, viszont rendkívül komoly infrastruktúra-fejlesztéseket hajtottak végre.

Ugyanez a feltétele Budapest főpolgármesterének, Karácsony Gergelynek, aki nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével, Thomas Bach-hal folytatott tárgyalásai során felmerült egy fenntartható olimpia budapesti megrendezésének lehetősége, illetve, hogy akkor tudná támogatni a magyar kormány erre vonatkozó szándékát, ha az esetleges újabb olimpiai pályázat „nem sportberuházásokról, hanem városfejlesztésről szólna”. Karácsony csütörtökön bejelentette, hogy a Fővárosi Közgyűlésnek közös gondolkodást javasol egy jövőbeni, lehetséges budapesti olimpiáról, a közgyűlés ülésére meghívta Gyulay Zsolt MOB-elnököt és a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökét, Szabó Lászlót is, miután a két szervezet olimpiai partnerséget javasolt a fővárosnak.

De még ha a jelenlegi kormány és az ellenzék – a közelmúltat figyelembe véve, példátlan módon – össze is fogna ebben a kérdésben, akkor is kérdéses, hogy Budapest tényleg tudna-e, illetve a városnak, az országnak megéri-e olimpiát rendezni. 

Létesítményekkel jól áll (?) Budapest

Az olimpiai rendezést támogatók közül sokan érvelnek azzal, hogy Budapesten jórészt már most megvannak azok a sportlétesítmények, amelyek szükségesek az ötkarikás játékok lebonyolításához.

Kétségtelen, hogy például az olimpiai közvetítések legnézettebb sportágai közül, az atlétika és az úszás is méltó otthonra lelne a Nemzeti Atlétikai Központban és a Duna Arénában, illetve, hogy – egyéb sportágak budapesti világversenyei mellett – az atlétikai (2023) és vizes világbajnokságok (2017) sikeres megrendezése komoly súllyal eshetne latba egy olimpiai pályázat megítélésénél, amihez hozzájárulhatnak az előttünk álló évek világversenyei is (a vizes világbajnokságot 2027-ben ismét Budapesten rendezik).

A teremben űzött labdajátékoknak, illetve a küzdősportoknak, vagy a vívásnak a 2022-es férfi kézilabda Európa-bajnokság előtt átadott MVM Dome, illetve a Papp László Budapest Sportaréna lehetne az otthona, a vitorlázást a Balatonon, a kajak-kenu és evezős versenyszámokat a szegedi Maty-éri pályán rendezhetnék, és valószínűleg nem okozna problémát helyszínt találni a lovagló versenyeknek vagy az öttusának sem.

Egyelőre gondot okozna viszont például a pályakerékpáros versenyek vagy a futballtorna megrendezése. A párizsi játékok labdarúgó mérkőzéseit a Parc des Princes-ben, valamint a marseilles-i, a bordeaux-i, a lyoni, a nizzai, a nantes-i és a St. Étienne-ben lévő stadionokban rendezték, amelyek befogadóképessége 35 és 67 ezer közötti, Budapesten, illetve Magyarországon csak a marseille-i Stade Vélodrome-hoz hasonlóa,n 67 ezer nézőt befogadni képes Puskás Aréna áll rendelkezésre ebben a kategóriában.

A pályakerékpáros versenyek lebonyolítására alkalmas, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség előírásainak megfelelő versenypályával Magyarország nem rendelkezik, igaz, a bejelentett debreceni és nagykanizsai velodromok bőven elkészülhetnek 2036-ig, amikor a következő megpályázható nyári olimpiát rendezik (a 2028-as Los Angeles-ben, a 2032-es Brisbane-ben lesz).

Párizsi tapasztalatok

Az olimpia becslések szerinti körülbelül 8 milliárd eurós rendezési költségéből mintegy 2 milliárd eurót a nemzeti kiadások fedeznek. A fennmaradó részt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és magánszponzorok finanszírozták.

A francia Sportgazdasági és -jogi Központ (CDES) becslése szerint az olimpiai és paralimpiai játékok 6,7 és 11,1 milliárd euró közötti bevételt hozhatott a párizsi régió számára. A pontos számokat néhány hónap múlva teszik közzé. Bár pontos számadatok még nem állnak rendelkezésre, a Choose Paris Region, a főváros gazdasági és turisztikai fejlesztési ügynökségének tájékoztatása szerint az első adatok máris biztatóak.

Ami pozitívum, hogy 500 ezerrel több turistánk volt, mint tavaly nyáron. És ennek természetesen határozott gazdasági hatása van. Több volt a nemzetközi turista, mint amire számítottunk. Tehát itt is inkább többet költött a vendégkör – mondta Alexandra Dublanche, a Choose Paris Region elnöke.

A párizsi régió összesen mintegy 500 millió eurót költött a nyári játékok megrendezésére, ehhez képest a második negyedévben 0,2 százalékos gazdasági aktivitás-növekedést regisztráltak. A Bank of France szeptemberben megerősítette a harmadik negyedévre vonatkozó előrejelzését, miszerint a gazdasági aktivitás növekedését „körülbelül 0,4  százalékra" becsülik, amibe már az olimpiát is beszámították.

Ez persze mind szépen és jól hangzik, de az Euronews által megkérdezett Jonas Froch sportközgazdász, a Kölni Egyetem Közgazdasági Tanszékének tanára arra hívja fel a figyelmet, hogy számos utólagos értékelő tanulmány azt mutatja, hogy a játékok előnyei általában rövid életűek, és a sporttal kapcsolatos iparágakra korlátozódnak.

Mielőtt ezt bővebben kifejtené, általánosságban megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedekben észlelhető tendencia szerint a nagy sporteseményeket gyakran nem demokratikus rendszerrel rendelkező országoknak ítélték oda, amelyek részéről a rendezés nem ritkán stratégiai lépés nemzetközi imázsuk javítása érdekében.

Ez a „sportmosásnak" nevezett jelenség lehetővé teszi az ilyen nemzeteknek, hogy eltereljék a figyelmet a belső kérdésekről, miközben kedvezőbb képet mutatnak magukról a globális színtéren. A sportközgazdász példaként a 2022-es katari, illetve a majd 2034-ben jó eséllyel Szaúd-Arábiában megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokságokat hozza fel, mint mondja, „valószínűnek tűnik, hogy a világ legrangosabb sporteseményének tartott olimpia rendezési vágyát is hasonló indítékok vezérlik”.

Kézzelfogható gazdasági előnyök

Froch szerint, ha azt vizsgáljuk, hogy egy városnak megéri-e olimpiát rendezni, a mérlegelésnél két alapvető szempontot érdemes figyelembe venni: a kézzelfogható gazdasági előnyöket, illetve a pénzben nem kifejezhető immateriális javakat.  

A közvetlen gazdasági előnyök, a bevételek és a foglalkoztatás tekintetében leszögezhető, hogy egy olimpia megrendezése ritkán jövedelmező, mivel a költségek jellemzően jóval meghaladják a nyereséget – mondta Jonas Froch sportközgazdász, a Kölni Egyetem tanára.

Mint Froch mondja, az olimpiák egyetlen haszonélvezőjének gazdasági szempontból a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tűnik, amely a játékok fő irányító testületeként monopóliummal rendelkezik az esemény bevételeinek elosztásában, miközben szinte minden költséget a rendező város szervezőbizottságára hárít. Míg az átmeneti többletkiadásnak vannak haszonélvezői, mint például a szállodai és gasztronómiai szektor, de a nagy gazdasági fellendülés ígérete nem támasztható alá megfigyelési adatokkal.

Helyettesítési és kiszorító hatás

„Lényegében a nagy sportesemények által generált bevételek összege nulla, mert ugyan az emberek több pénzt költenek el a sporttal kapcsolatos iparágakban, viszont kevesebbet a „versengő” iparágakban, például a szórakoztatásban. Ezt a jelenséget helyettesítési hatásnak nevezik.

Az emberek összességében nem feltétlenül költenek több pénzt – egyszerűen csak másképp költik el – hangsúlyozta Jonas Froch sportközgazdász.

Ugyanilyen jelentősek a kiszorító hatások. Például a kulturális turisták, akik jellemzően nyáron látogatnak egy rendező városba, kiszorulhatnak a sportturistáktól – akár az olimpia idején magasabb szállodaárak miatt, akár azért, mert szeretnék elkerülni a látogatók beáramlása okozta torlódásokat. Ráadásul sok szálloda és kapcsolódó ágazat a nyári hónapokban gyakran már a kapacitás közelében működik, ami azt jelenti, hogy az olimpia idején a foglalások számának növekedése gyakran nem olyan mértékű, mint azt egyes magán tanácsadó cégek állítják. Ráadásul a kutatások azt mutatják, hogy az olimpiai játékok örökölt hatásai korlátozottak.

Örökölt hatások és kiválasztási elfogultság

Míg a rendező városok profitálhatnak a helyi infrastruktúrába fektetett hosszú távú beruházásokból, fennáll a veszélye annak, hogy a játékok után a létesítmények kihasználatlanok lesznek, ami úgynevezett „fehér elefántokhoz” vezet – mint az athéni, a pekingi vagy a riói olimpia esetében.

Az egekbe szökő költségek és a speciális sporthelyszínekkel kapcsolatos igények jelentős kihívások elé állítják a fenntartható infrastruktúra-használatot. Nem világos továbbá, hogy az olimpiához nem kapcsolódó alternatív infrastrukturális beruházások miért ne lennének ugyanolyan előnyösek.

Hasonlóképpen, nem mindig meggyőzők a megnövekedett hosszú távú turizmusról, kereskedelemről és a külföldi befektetésekről szóló érvek. Bár egyes esetekben, például Barcelonában és Salt Lake Cityben (utóbbi 2002-ben téli olimpiát rendezett), az ötkarikás játékokat követő években jelentősen nőtt a turizmus, ezek a tendenciák nem következetesen megfigyelhetők. Bár egyes tanulmányok magasabb exportarányokról és külföldi közvetlen befektetésekről számolnak be a játékok megrendezése után, ez valószínűleg a kiválasztási elfogultság esete, mivel a játékokat általában olyan országoknak ítélik oda, amelyek már ígéretes gazdasági kilátásokkal rendelkeznek ezeken a területeken” – mondja Jonas Froch.

Jelentősek lehetnek az immateriális javak

A német sportközgazdász azzal folytatja, hogy a legújabb kutatások összegzése szerint – a gazdasági hátrányok ellenére – a nagy sportesemények megrendezésével generált immateriális javak igencsak jelentősek lehetnek.

A szakirodalom gyakran hivatkozik a „jó érzés-hatásra”, amely a sikeres események társadalmi kohéziót és a polgári büszkeséget erősítő potenciáljára vonatkozik. Jó példa erre a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság, amelynek jelentős pozitív társadalmi hatása volt – mondta Jonas Froch.

Egy 2018-as tanulmány szerint a 2012-es olimpia hasonlóképpen pozitívan hatott a londoni lakosok szubjektív jóllétére a játékok alatt és röviddel utána is. Bár ennek a hatásnak a becsült pénzbeli értéke több milliárd fontra tehető, még mindig elmarad az esemény jelentős költségeitől.

Fentiek figyelembevételével Jonas Froch úgy összegez, hogy bár az immateriális javak jelentősek lehetnek, nem valószínű, hogy önmagukban igazolhatják az olimpiai játékok megrendezésével járó hatalmas kiadásokat.

Ha egy ország mégis úgy dönt, hogy megrendezi a játékokat, a szervezőbizottságnak prioritásként kell kezelnie a költségcsökkentést, és fenntartható tervet kell kidolgoznia az eseményhez épített infrastruktúra hosszú távú használatára – mondta Jonas Froch sportközgazdász.

Hasonló a véleménye Muszbek Mihály közgazdásznak is. Az üzletember, egyetemi tanár a KlikkTV-nek úgy nyilatkozott, bebizonyosodott, hogy ezek a világversenyek gazdaságilag nem rentábilisak. „Sokáig a politikai elit, amely a döntéseket hozta, abban hitt, hogy a társadalmi megerősödése az aktuálpolitikának, országimázs és egyéb kárpótolja a gazdasági veszteséget, azonban bebizonyosodott, hogy nem”.

10-15 ezer sportolóval, ugyanennyi médiamunkással nem nagyon lehet gazdaságosan ilyet csinálni, csak a nagyon-nagyon fejlett országoknak – mondta Muszbek Mihály közgazdász.

A többség szerint népszavazás szükséges, de milyen?

Muszbek szerint ettől függetlenül Budapestnek komoly esélyei lehetnek a 2036-os vagy a 2040-es olimpia megrendezésére, de mint mondta, azt reméli, hogy ha pályázunk, akkor az hozzáértő emberek által készített, kozmetikázott adatok helyett „valós számokon alapuló megvalósíthatósági tanulmányok alapján" történjen. Az egykor az ezredfordulón létrehozott Hivatásos Labdarúgó Liga ügyvezetőjeként közismert szakember hozzátette, az olimpiai rendezéshez a „társadalmi akaratot” elengedhetetlenül szükségesnek tartja.

Utóbbi igény egybevág a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet nemrégiben közzétett felmérésének eredményével: a magyar emberek 68 százaléka szeretne népszavazást a kérdésről, és – a HVG cikke szerint, tanulva a 2017-es kudarcból – megvan erre a szándék a Fidesznél, illetve a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erőnél, a Tisza Pártnál is.

A NOB magyar tagja, Fürjes Balázs viszont egy, a közelmúltban adott interjúban annak adott hangot, hogy „az ilyen referendumok mindenről szólnak, csak nem magáról az olimpiáról”, illetve, hogy abban a tíz városban, ahol az elmúlt tizenegy évben népszavazásra akarták vinni, az olimpia mindenütt zsákutcába jutott.

Figyelemre méltó, hogy az országos 47 százalékos támogatottságnál (49 százalék ellenzi) jóval kisebb egy olimpiai pályázat budapesti támogatottsága a Medián felmérése szerint. A fővárosiak csak 36 százaléka támogatná, hogy Budapest pályázzon a rendezésre, amit 62 százalék ellenez.

A közvélemény-kutatással a Mediánt megbízó Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben a kérdésben „csak a budapestiek szavazata számít”, mert a hatályos törvények értelmében országos ügydöntő referendumot csak olyan ügyben lehet rendezni, amely az Országgyűlés illetékessége alá esik. Az olimpiai pályázat támogatásáról viszont a fővárosi közgyűlés dönt, azaz szerinte ebben a kérdésben csak budapesti népszavazást lehet tartani.