Kósa Lajos nem mohó, hanem úriember
Nincs abban semmi különös, hogy Kósa Lajosnak egy csengeri asszonyság, aki most történetesen csalás miatt börtönben ül, odaajándékozta egy francia bank egynegyedét, valamint egy svájci repülőgépcég öt százalékát. Vannak rendes, jószívű emberek, akiknek, ha meglátnak egy rászorulót, azonnal bizseregni kezd valami a szívük táján, és kinyílik a pénztárcájuk.
Hogy Kósa Lajos elfogadta, amit adtak neki, arra azt lehet mondani, hogy nem vagyunk egyformák. Én a helyében visszautasítottam volna az ajándékot. Nem azért, mert gyanakvóbb vagyok Kósánál, én is örültem volna, amiért épp rám gondolt ez a kedves csengeri örökösnő asszonyság. Csak hát az a helyzet, hogy mit kezdjek én egy francia bank egynegyedével, valamint egy svájci repülőgépcég öt százalékával.
Még ha magyar bankról lett volna szó, vagy egy hazai repülős cégről, akkor talán elgondolkodtam volna az ajánlaton, de egy francia bank negyedét birtokolni nagyon macerás. Még ugyan soha nem volt francia bankom, de egy ismerősömtől tudom, hogy sok a vesződés az ilyen vagyontárgyakkal, rengeteg az intézni való, és ehhez képest kevés az öröm, ami osztalék formájában jut az embernek.
Egyébként korábban nekem is ajánlottak ezt-azt, legutóbb egy közepesnél kicsit nagyobb sivatag felét, valamint egy nemzetközi vasútvonal kétharmadát, de egyik sem fért volna be a lakásunkba, ráadásul a társasházunk házirendje is tiltja, hogy ilyeneket tartsunk odahaza.
Ezzel együtt, mint írtam, én semmi kivetni valót nem látok abban, hogy Kósa Lajos köszönettel elfogadta az ajándékot, a francia bank egynegyedét, valamint a svájci repülőgépes cég öt százalékát. Ez ugyanis csak azt mutatja, hogy Kósa Lajos igazi úr, udvarias ember. Mert valljuk be, barátságtalan gesztus lett volna, ha azt mondja az őt megvezető csengeri asszonyságnak, hogy távozzon tőlem, mert különben rendőrt hívok, maga egy közönséges csaló, nem kérek a bankjából, és a repülőgépcégét is vigye innen, amíg jól van dolga.
