Orbán a szélsőjobboldali politikusokkal bazsalyog, az EU-ban azonban keménykedik

Buenos Airesben tett látogatásán Orbán Viktor az új – szélsőjobboldali – elnök, Javier Milei beiktatását kihasználva, egy sor szélsőjobboldali vezetővel is leparolázott. Köztük volt a tavaly decemberben leváltott volt brazil elnök, Jair Bolsonaro, vagy éppen a eVox spanyol szélsőjobboldali párt elnöke, Santiago Abascal. Mindeközben az embereit az Egyesült Államokba küldte, hogy a Republikánus Párt Donald Trump volt – és egy újabb négyéves terminusért küzdő, Orbán által teljes mellszélességgel és nyíltan támogatott – elnök embereivel egyeztessenek. 

Közben Európában is próbál szélsőjobb csoportosulást gründolni, felemás sikerrel, hiszen hol az általa preferált, és esetenként a magyar szuverenitásvédelmi törvényben egyenesen bűncselekeményként meghatározott módon segített politikusok megbuknak (mint a lengyel Kaczynski-, az olasz Salvini, vagy a spanyol Abascal), hol csalódnia kell az általa preferált politikusban (mint Meloni). 

Miközben Orbán csúnyán hadakozik az európai uniós tagtársival, pár napja még Argentínában egészen más oldalát mutatta. Egyértelmű, hogy nem tett le egy most már kontinenseken átívelő szélsőjobboldali egység összekovácsolásáról. Vajon ez egy kvázi B-terv lenne arra, ha az EP választáson mégsem sikerül a szélsőjobb látványos előretörése, s továbbra sem válik meghatározó vezetővé az EU-ban? Balázs Pétert kérdeztük.

A volt külügyminiszter szerint Orbánnak ez a kettő párhuzamos terve, amin jó ideje dolgozik már. Két körben gondolkodik: egy európaiban és egy globálisban. Attól függetlenül is dolgozik a globális csoportosuláson, hogy mi lesz most Brüsszelben. 

Amivel kapcsolatban azt fejtegette, hogy a beszélgetésünk idején (csütörtökön kora délután) megy az uniós csúcsokat megelőző szokásos mérkőzés. Azt láttuk, hogy a csúcs megkezdése előtt Olaf Scholz német kancellár és Emannuel Macron francia elnök próbálta gyűrni Orbánt, próbálták rábeszélni a közös akarat elfogadására. („Megjegyzem, látható, hogy Orbán kifejezetten élvezi ezt a szerepet”.) Ám az európai képbe alaposan belezavart Orbán szemszögéből az, hogy friss lendülettel belépett egy új szereplő, Donald Tusk, akire nem számított. Az is látszik, hogy a nagy tagállamok elég erősen a megegyezés pártján állnak, nem csak a német és a francia vezető, hanem a régi-új spanyol miniszterelnök, Pedro Sanchez és még Giorgia Meloni olasz kormányfő is eléggé egyértelmű pro-Ukrajna álláspontot képvisel. „És ne felejtsük el, hogy Ukrajna ügye sokkal nagyobb és fontosabb, mint Orbán és Magyarország, hiszen a kérdés valójában az, sikerül-e megállítani az orosz agressziót, az orosz terjeszkedést” – mutatott rá, emlékeztetve arra, hogy az orosz terjeszkedés frontvonala ma Ukrajnában található. 

A volt külügyminiszter szerint a jelek szerint ezért a fontosabb ügyért még a példastatuálást is feláldozták Magyarországgal kapcsolatban. Mint ugyanis ismert, felszabadítottak 10 milliárd eurónyi támogatást. „Mert ugyan a magyar példa rossz és fertőz, de az ukrajnai helyzet ennél ezerszer fontosabb” – állapította meg, megjegyezve: „nagy szégyen, hogy az Európai Unió ennyire beáldozza az elveit”.  Mint mondta, már hallani is olyan hangokat, hogy ezzel az engedékenységgel Ursula von der Leyen lemondhat az újraválasztásáról, megásta ugyanis a saját sírját.

Az ilyen csúcsoknak és a kompromisszumoknak megvan a maguk koreográfiája – először a felek kiélezik a konfliktusokat, majd kisebb csoportokba tömörülnek, hogy a végén eljussanak valamilyen megegyezésig – magyarázta. (Most az lett a megoldás, hogy Orbán nem vett részt a szavazáson, így nem kellett ismét beadnia a derekát, de nem is vétózott – a szerk.)

Visszatérve a globális szélsőjobb erők összefogásának tervére, megkérdeztük, vajon még ha sikerül is ez – amihez elengedhetetlen persze Donald Trump visszatérése a hatalomba –, mire számíthat egy ilyen csoportosulásban Orbán? Netán vezető szerepere? Van-e erre egyáltalán bármi esélye? Balázs Péter lehűtötte Orbán kedélyét, határozottan állítva: egyáltalán nincs erre esélye. „Ugyanis Orbán semmiképpen nem főszereplő, ő inkább egy katalizátor, kimond, megfogalmaz bizonyos dolgokat, példát mutat, de ahhoz mind az ő személye, mind pedig Magyarország túlságosan is súlytalan, hogy ennél nagyobb szerepet kapjon”.  Őt csak használják, beszéltetik, de amikor vezető(bb) szerepre keresnek embereket, akkor nagyobb ívű politikusokat keresnek – tette hozzá.

Mi sülhet ki Magyarország számára abból, ha sikerül összegründolni ilyen európai, és/vagy globális szélsőjobboldali csoportosulást? – kérdeztük. Balázs Péter alapvetően nem tartja jónak, hogy Orbán révén ilyen rossz társaságba keveredünk, ez igen sok eddig partnerünket elriasztotta már, voltak ugyanis olyanok, akik visszahúzódtak, elhúzódtak a magyar kormánytól. A szélsőjobb továbbra sem népszerű vonal. Orbán arra spekulál, hogy valahol többségbe kerülnek, ám hiába létező tendencia a szélsőjobb erősödése, de még ezzel együtt sem érik el a mérsékelt polgári közép népszerűségét, nagyságát – mutatott rá. Minderre pedig Magyarország is ráfizethet. „Merthogy elsősorban az számít, hogy Orbánnak vannak-e szövetségesei az Európai Unión belül, ott, ahol a valódi döntések születnek, ahonnan a külső forrásaink zöme származik” – mutatott rá. És – emlékeztetett – pont most fordult a kocka: Kaczynski ment, s jött helyette Tusk, ami nem jön jól Orbánnak. Mert bár talán általában véve belép a támogatójaként Robert Fico szlovák kormányfő, de Szlovákia súlya közel nem akkora, mint Lengyelországé – mondta.