Politikai „vitaműsorok" – a rezsim verbális bérgyilkosaival..?
Elég ok erre, hogy a kormánynak nincs polgári demokratikus értelemben szalonképes, elfogadható embere? Olyan, aki legalább nyilvánvaló képtelenségeket nem hazudik, arcátlan agresszivitással, bele a hallgatók, nézők képébe..?
Nem sorolom föl a műsorokat, és nem nevezem meg az azokban megjelenő rezsimpárti agitproposokat. Vannak ilyen műsorok a fideszes terrormédiában, de a kormánytól (látszólag?) független orgánumokban is.
Nem nevezem meg a műsorok ellenzéki/független részvevőit sem…
Csak tényként említem meg: a rezsimpárti agitproposok, vitapartnerek között szép számmal vannak olyanok, akik a kormány által számolatlanul létrehozott kamuintézményekben „teljesítenek szolgálatot": látszólag például „kutatnak" – ám milyen kutatás az, amelynek „eredménye" előre ismert, sőt, kormánypárti körökben – ideértve a trollok seregét is – „közismert"..?
Ezek a műsorok azt az érzetet keltik, erősítik, hogy van értelme legalább valamilyen közös nyelv keresésének – mikor nyilvánvalóan nincs.
Való igaz: e műsorokban vagy egy részükben a Fidesz agitproposai önmagukhoz képest már-már mérsékelt hangot ütnek meg, gyalázkodva persze... De előző nap, másnap verbális bérgyilkosságokra vetemednek!
Lehet-e „vitatkozni" olyanokkal, akik például Hadházy „halottgyalázásáról" harsognak, vagy hamisításokra „alapozva" Krekó Péter ellen indítanak gyűlöletkampányt? Akik leírják, hogy Biden győzelméhez vér tapad?
Beszélni kell, tudom. Jobb beszélni, mint (polgár)háborúzni. Valahol meg kell jeleníteni saját álláspontunkat – mondják, már-már mentegetőzve. Ne csináljunk mindenkiből ellenséget…
De vajon „mi" csinálunk? Nem inkább arról van szó, hogy megengedhetetlen igénytelenség „vitatkozni" akár verbális bérgyilkosokkal is?! Nem az erre hajlandó ellenzéki politikusok, ellenzéki vagy független politológusok, újságírók ereszkednek le a mocsárba, értelmetlenül..? Ugyan ki állíthatja, hogy nézetei ilyen „viták", a terrormédia révén válnak ismertté? Manapság azért elég nehéz az ellenzéket teljesen elhallgattatni; e „vitaműsorokban" legföljebb versenyt ordítozni lehet, embereket meggyőzni aligha…
Persze, tudom: a probléma sokkal súlyosabb. Ha nem állnánk szóba a fideszes agitproposokkal, vajon politikusok miért teszik azt a gátlástalanul hazudozó fideszes politikusokkal..?
Még egyszer: tudom, vannak legalábbis meggondolandó ellenérvek. De legalább annyit meg kellene tenni, hogy differenciáljanak: próbáljanak polgári értelemben szalonképes ellenfélre találni.
Hogy olyan nem nagyon van, talán nincs is..? Akkor szerintem még mindig az a legkevésbé rossz, ha ezt mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, tesszük.
A magyar társadalom hideg polgárháborús viszonyait nem az ellenzék hozta létre, hanem a Fidesz. Megszüntetni is csak ő tudná, ha akarná – a terrormédiásokkal való „vita" szerintem csak az egyébként elborzasztó valóság leplezésére jó.
Elvakult igehirdetőknek, gátlástalan agitproposoknak, verbális bérgyilkosoknak a szélsőjobboldali szennymédia legalján van a helyük: „legitimálni" őket annyit jelent, mint elfogadni az elfogadhatatlant, normálisnak tekinteni az abnormalitást (Vörös Imre: Az a normális, ami nem normális - Népszava).
