Sajtótájékoztató – sajtó nélkül
Sok politikai elemző csalódottan vette tudomásul a budapesti Orbán-Morawiecki-Salvini találkozó végeredményét. Arra vártak, hogy épp itt jelentik be vagy az új európai konzervatív pártot, vagy az új európai konzervatív frakciót.
Egyik sem történt meg, csupán hangzatos szólamok hangzottak el az európai reneszánszról, valamint arról, hogy nemet mondanak a cenzúrára (érdekes, hogy a magyar kormány nem engedi be a kórházakba a sajtót) az európai és a brüsszeli birodalomra (azért jól jönnek az unió által lekötött vakcinák, horribilis anyagi támogatások és vissza nem térítendő hitelek) a kommunizmusra (Európában ennek már nyoma sincs, a kormány kedvenc kereskedelmi partnere, Kína viszont még mindig kommunista állam), az illegális migrációra ( 2015-höz képest elenyésző a hozzánk bejutni akarók száma, hiába riogat újra meg újra Bakondi György) és az antiszemitizmusra (miközben mind Orbán, mind Salvini bensőséges viszonyt ápol az „Olasz Testvérek nevű szélsőjobboldali párttal és vezérével, Giorgia Melonival).
A találkozó végén megtartott „sajtótájékoztatóra” a forma kedvéért beültettek néhány embert, hogy ne üres terem előtt beszéljenek a reneszánszot építeni akaró politikusok, de arra ügyeltek a kormány propagandistái, hogy kérdezni akaró újságíró véletlenül se legyen közöttük. Hiába tette fel mondókája végén a hős Salvini ( jelző by Orbán Viktor) újra a fejhallgatót, hogy válaszoljon a hozzá intézendő kérdésekre, a magyar miniszterelnök intett neki, hogy ilyenek nem lesznek, álljanak be a közös képhez.
Még a lakájmédia képviselőinek is kuss volt, azt gondolhatták a kormánypropaganda irányítói, jobb a teljes kérdezés-stop, akkor nem jöhet még véletlenül sem váratlan fordulat.
Ha ugyanis ez egy nyilvános nemzetközi sajtótájékoztató lett volna, valaki csak feltette volna a kérdést, amikor elhangzott, „ a kereszténydemokratáknak nincs megfelelő képviseletük Európában”, hogy például akkor a CDU kiket is képvisel Németországban vagy Európában? Azt is megkérdezték volna Morawieckitől, kire vagy kikre gondolt, amikor azt jelentette ki, hogy „vannak olyan erők, amelyek szeretnék elrabolni Európát. Ezek a keresztény hagyományok Európájától idegen erők.” Csak nem az oroszokra célzott ezzel a mondattal a lengyel miniszterelnök?
Tényleg kínos lett volna ez a két kérdés ott, a teremben.
