Menjünk tüntetni?

És változatlanul állíthatjuk: valami van a levegőben, valami egészen mélyről jövő ellenállás, amelyet immár nemzedéki, vagy politikai hovatartozás nélkül – mínusz a Fidesz szimpatizánsok; sokan vannak – éreznek az emberek. Tenni kell, vagy tenni kellene valamit, leginkább ez fogalmazódott meg a szombati tömegdemonstráción, és miközben volt a sokaság jelenlétének egyfajta ünnepi hangulata, egyszersmind megfogalmazódott egy jelentős hiányérzet is.

Elemzők azóta is igyekeznek megfogalmazni ennek okait, mibenlétét, s többnyire odáig jutnak: ha nem lesz egy olyan személy, aki kiemelkedik a tömegből, olyasvalaki aki nem pusztán retorikai képességeivel, hanem hitelességével is képes irányt adni és szabni a folyamatoknak, egyben tartani a százezreket, akkor ugyanaz lesz a sorsa a mostani kezdeményezésnek is, mint az összes többinek, ami biztatóan indult: szép fokozatosan széthullik. Széthullik, mert beépül a Fidesz, minek következtében megindul a belső erózió, a szervezők egymás közti háborúja, lassan elsikkad a mondandó, széthullik a társaság.

Megtörténhet ez akkor is, ha nincs jól meghatározva a cél. Ha túl sokat, túl általánosat, túlságosan utolérhetetlent fogalmaznak meg. Márpedig most ez (is) igaz: új választást követelni egy ilyen súlyos vereség esetén súlyos hiba, mi több: nevetséges.

És ez akkor is így van, ha valóban igaz: a magyar választási rendszer rossz, részrehajló, torz eredményt szül. De, megfelelő ellenpolitika esetén visszájára is fordulhatna; elhozhatná a Fidesz hasonló méretű vereségét is. Amit most lehetne tenni: megakadályozni a Fidesz azon lépéseit, amelyek mérgezik a magyar társadalmat. Például fellépni a Stop Soros törvény elfogadásával szemben; ekkor erőtől – tudjuk – még Orbán Viktor is megijed. Sőt: ekkora erőtől ijed meg csak a miniszterelnök.

Változatlanul állíthatjuk: valami van a levegőben. Nem kellene elengedni.