Simicska nem gecizik
Simicska Lajos hallgat. Nem gecizik, nem firkál a saját – vagy egykori saját – hirdető hengereire, nem mond, nem üzen semmit. Pedig illene megszólalnia, még akkor is ha Csintalan Sándor olykor helyette beszél. Helyette mondja azt, hogy Simicska nem ígért senkinek örök életre szóló állást, mindenkinek tudnia kellett, hogy egyszer ennek vége lehet.
Igen, egyszer minden véget ér. De a hitet éppen Simicska kölcsönözte, éppen ő hangsúlyozta, hogy a Fidesz és Orbán nem nyerhet még egyszer és nem is fog. Többek között az az ő küldetése, hogy ezt elérje. Ezt így persze nem mondta, de ezt üzente. Ezt üzente az, hogy Kálmán Olgát a Hír tv-hez vitte, hogy a Magyar Nemzetet és a televíziót is „éleslövészetre állította át; olyan anyagok futottak a képernyőn és a lap hasábjain, hogy abba beleremegett… Ki is? Mindenki, csak a Fidesz nem. Ezzel együtt, hihetőnek tűnt, hogy a volt Orbán barátból ellenséggé vált Simicska nem hagyja ott azokat, akik mellé szegődtek, akik nem pusztán a jelen szabadságában, a jövőben is bíztak. Akik elhitték: akárhogy is alakul, Simicska már nem alkuszik és tovább viszi a harcot.
Simicska azonban nem vitte, nem viszi tovább a harcot. Hallgat. Miközben a birodalmát visszaadta azoknak, akiket otthagyott, és akikkel nem akart többé egy levegőt szívni. Ki merem jelenteni: elárulta azokat, akik társául szegődtek. Ráadásul, ha hinni lehet a híreknek, már valamikor tavaly decemberben kiegyezett Orbánnal: ha a Fidesz nyer, viheti a teljes porfóliót, benne Orbán számára a legértékesebbel, a médiával, cserébe Simicska – és családja – élheti nyugodtan az életét.
Nem tudjuk, hogy így történt-e, ha volt megállapodás, az mikor köttettetett, annyi bizonyos, hogy a média a kormányhoz közeli erőké lett. És ez csak eufemisztikus megfogalmazás; óvatosnak kell lenni még az olyan ügyekben is, amelyek azért eléggé egyértelműnek tűnnek. Már csak azért is, mert a tranzakciót úgy bonyolították le, mintha – Nyerges Zsolt közbeiktatásával – maradna a Simicska-féle irányvonal, de azért az gyorsan kiderült, hogy ez nincs így. Olyannyira nem, hogy az is világossá vált, miért nem adta oda a Magyar Nemzet nevet a lapot addig készítőknek Simicska; abból, hogy az új tulajdonosok újra akarják indítani a lapot kiolvasható: ez is a megállapodás része lehetett.
A Magyar Idők ugyanis sem presztízsben, brandben, olvasottságban még az erősen megtépázott Magyar Nemzettel sem képes felvenni a versenyt, ezért szüksége lehet a kormányoldalnak a névre. Ne lepődjünk meg tehát, ha hamarosan újra indul, a Hír tv-hez hasonlóan visszaváltott politikai tartalommal a Magyar Nemzet, és ezzel párhuzamosan bezárják a Magyar Időket.
Állítom. Simicskának erről tudnia kellett. És mégis hallgat. Még egy kis gecizés sem hallható tőle. Félreértés ne essék: nem ezt hiányolom.
