Az igazgató megtapasztalhatta, milyen a színpadi baleset
Ha valakinek kéz- és lábtörést kívánunk, az a magyar nyelvben nem azt jelenti, hogy rosszat akarunk az illetőnek. Épp ellenkezőleg: azt szeretnénk, hogy jól alakuljanak a dolgai, szerencséje legyen. Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház igazgatójának sem kívánta senki, hogy összetörje magát, ám január 31-én, a Petőfi Zenei Díjátadón, mégis megtörtént a baj. A Nemzeti Színház igazgatója leesett a színpadról, súlyos lábsérülést szenvedett, mentő vitte kórházba, műteni kellett.
Mindez tehát jó egy héttel ezelőtt történt, de csak most jött hír a kis híján tragédiával végződő esetről. A Petőfi Zenei Díjátadó, amelyen Földes László (Hobo) életműdíjat kapott, azóta adásba került, ám az ominózus balesetet nem láthatták a köztévé nézői. Az MTVA – ennek a cégnek az óbudai stúdiójában készültek a felvételek – nem tartotta fontosnak, hogy megossza a tévénézőkkel a színidirektor balesetét. Nem meglepő ez és nem is mulatságos: az MTVA már számos alkalommal bizonyította, hogy képes és hajlandó megkímélni az állampolgárokat a kellemetlen hírektől, különösen, ha azok a kormány intézkedéseihez, vagy valamelyik Fidesz-közeli személyhez kapcsolódnak.
A helyzet, mondjuk így, meglehetősen pikáns. November 10-én ugyanis baleset történt a Vidnyánszky Attila által igazgatott Nemzeti Színház – s ugyancsak Vidnyánszky által rendezett – Rómeó és Júlia előadásán. Két színész, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó, miután lezuhantak a mintegy három méter magas díszletről, súlyosan megsérült. Dolgozni azóta sem tudnak, felépülésük várhatóan több hónapig tart.
A baleset után belső vizsgálat indult a színházban, a rendőrség is nyomozást rendelt el, Vidnyánszky Attila pedig beadta a lemondását. Ezt Csák János kulturális és innovációs miniszter nem fogadta el, Vidnyánszky pedig visszavonta a lemondást. A két megsérült színész nemrég úgy nyilatkozott, még nem beszéltek Vidnyánszkyval a balesetről.
A vizsgálat néhány nappal karácsony előtt azzal a megállapítással zárult, hogy a történtekért egyszemélyi felelősség nem állapítható meg. Ez a mondat több mindent jelenthet: például azt, hogy a sajnálatos balesetért nem egy, hanem több személy is felelős. Ez persze csak elméleti megközelítés, mert a megfogalmazás valójában arra utal, hogy vis maior történt, azaz, elháríthatatlan szerencsétlenség, amiért senki sem hibáztatható. Felelős tehát nincs, ami nagy megkönnyebbülés volt az akkor még egészséges, színpadról való leesését csak január utolsó napján megélő Vidnyánszky Attilának. Ő ugyanis hamar megbánta, hogy annak idején lemondott és meg is köszönte a színházakat felügyelő miniszternek, amiért hagyta őt tovább dolgozni. Érdemes megjegyezni, hogy több – ugyancsak a NER által kinevezett – színházigazgató kolléga marasztalta Vidnyánszkyt és arra kérték, vonja vissza a lemondását. (A két, súlyosan megsérült, és azóta munkaképtelen színész állapotáról egyikük sem érdeklődött.)
Maga Vidnyánszky, aki örült, hogy nem találták vétkesnek színészei balesetében, a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy „a színház irányítását nemcsak feladatként, hanem Istentől kapott ajándékként éli meg, amire egész életében készült”. Szerényen arra is utalt, hogy pótolhatatlannak tartja magát, a vizsgálat eredménye mellett ugyanis amiatt vonta vissza a lemondását, mert „az elmúlt hónapokban rájött, a színház nélküle nehezen működtethető. Szembesülnie kellett azzal, hogy az összetett működés mennyire nehezen teszi lehetővé, hogy kiváljon a színház életéből.”
Miután nem hivatalos, ám szavahihető szemtanúktól származó értesülések szerint az igazgató mostani sérülése súlyos, várhatóan hosszabb ideig nélkülöznie kell őt a „nélküle nehezen működtethető” színházi életnek. Vidnyánszky Attilának természetesen mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánunk. Továbbá reméljük, hogy amint állapota engedi, lesz módja és ideje arra, hogy beszélgessen a Rómeó és Júlia előadásán még novemberben megsérült két – munkára azóta is képtelen – színészével, Szász Júliával és Horváth Lajos Ottóval.
