Az infláció viharában

A három prognózist tekintve, jól érzékelhető, hogy a legmagasabb növekedési ütemmel a Pénzügyminisztérium számol (5,9 százalék), az infláció vonatkozásában is a legoptimistább, hiszen a három gazdasági jóslat közül a legalacsonyabb értéket (4,8 százalék) tünteti fel. Bizonyára nem véletlenül, hiszen a Varga Mihály által vezetett tárca közvetlenül a Fidesz gazdasági és politikai érdekeit szolgálja, és a közölt kedvezőbb paraméterek is a választási siker elérését segíthetik. Természetesen számolnunk kell azzal is, hogy az energiaárak további emelkedése magasabb inflációs nyomást és fékeződő gazdasági növekedést okoz.

A fenti – nagyon visszafogott – bevezető után érdemes rátekinteni a KSH 2022. február 11-én közzétett rémületes inflációs tényadatokra: 2022. januárban a fogyasztói árak átlagosan 7,9 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Utoljára 2007. augusztusban volt ennél nagyobb az infláció. Az elmúlt egy évben az üzemanyagok és az élelmiszerek ára emelkedett a leginkább. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 1,4 százalékkal nőttek.

• Az önmagában is döbbenetes szám (7,9 százalék) akkor igazán dermesztő, hogy ha visszanézzük az elmúlt év utolsó négy hónapjának adatait is, amelyek: szeptember 5,5, október 6,5, november 7,4 és december 7,4 százalék.  Sokan és sokszor mondtuk, hogy az infláció nem ismeri a naptárat, a Szilveszter és az Újév fordulóján nem tesz fogadalmat, hogy „mostantól aztán alacsonyabb leszek”. Nem is lett, ellenkezőleg: még 0,5 százalékkal gyorsult is!
• Az öt százalékos nyugdíjemelést a pénzromlás hamar felzabálta, és most már a 13. havi nyugdíj értékállósága is veszélybe került. Az élelmiszerek ára 10,1, ezen belül az étolajé 33,4, a liszté 31,0, a margariné 21,2, a kenyéré és a baromfihúsé 18-18, a tejtermékeké 17,2, a tejé 16,9, a sajté 15,8, a száraztésztáé 15,1, a péksüteményeké 14,9, a munkahelyi étkezésé 11,3, az éttermi étkezésé 11,2, a cukoré 11,0 százalékkal emelkedett. 
• Spirális folyamatnak vagyunk szemtanúi. Orbánék több ágon és lökésszerűen lakossági jövedelmeket (bér, nyugdíj, fegyverpénz, szja-visszatérítés stb.) pumpálnak a gazdaság vérkeringésébe, amely erre száguldó pénzromlással válaszol. Nem tudni, hogy ennek az ámokfutásnak mikor lesz vége. Csak abban reménykedhetünk, hogy április 3-át követően valaki észbe kap, és a fő folyamatok visszatérnek a normális mederbe és talán megindul a központi költségvetés helyzetének konszolidálása is. 
• Nyugodt szívvel kimondható, hogy a választási kampány finisében a kormány már nem ura a helyzetnek. Az üzemanyag árstop rendkívül kockázatos, a hét élelmi termék (cukor, olaj, tej stb.) árának maximálása nem hozhat érzékelhető eredményt. 

Az infláció viharában hánykolódó gazdaság hajója ugyan még nem süllyedt el, de súlyos léket kapott. Az igazi óceánjárók esetében a kapitány először az utasokat, majd a legénységet menti meg a vízhaláltól, és utoljára hagyja el a fedélzetet. A politikában és a gazdaságban – sajnos – nem így van: a kapitány és tisztjei általában gyorsan elmenekülnek (lemondanak, visszavonulnak, leváltják őket) és gazdagon élik tovább mindennapjaikat. A legénység (a kiskeresetű munkavállalók) és a jegyüket már korábban megváltó utasok (nyugdíjasok) zuhannak az örvénylő tengerbe és mentőöv (tartalék) híján, hamar elmerülnek. Nem ők irányították a hajót a jéghegynek, mégis azonnal vesztesekké válnak. Nincs ez jól így. A mostani „tisztikar” vezetésével a hajó már nem irányítható, ezért itt az ideje, hogy átadják a kormánykereket. A végzetes navigációs hiba miatti felelősségre vonásra csak ezt követően kerülhet sor.