Baj van odaát! (szurkolói rigmus)

Könnyek között olvastam végig a Kiszelly-interjút. Itt egy 83 milliós gyenge kis ország, van neki egy teljesen béna koalíciós kormánya, amelyet ráadásul egy sükebóka szociáldemokrata politikus vezet. Az árak meg emelkednek a Rajna partján: az Eurostat július 14-i adatai szerint a német infláció 8,5 százalék, a magyar pénzromlás üteme pedig 14,7 százalék. Jól látható, hogy mennyivel vagyunk „jobbak” a germánoknál, hiszen a 14,7 több, mint a 8,5, kár, hogy a pénzromlás esetében a magasabb érték a rosszabb. Jelzem, hogy az Európai Unió átlaga is kedvezőbb a magyarnál, hiszen „csak” 9,8 százalék. Az inflációs – negatív – listát a Balti államok vezetik: Észtország 23,2, Lettország 21,3, Litvánia 20,9 százalék, míg hazánk a hatodik ebben a dicstelen rangsorban. A listavezető kis északi országok elképesztő mértékben növelik katonai kiadásaikat, szinte minden gazdasági kapcsolatot megszakítottak a szomszédban élő „orosz medvével”, energia-ellátásukat gyorsan és drasztikusan át is állították, mindent egy lapra téve azzal a jelszóval: minél jobban el kell szigetelődni Oroszországtól, kerül, amibe kerül! Nyilvánvaló, hogy ez a túlfűtött és neuralgikus szituáció a magas inflációs számokban is megmutatkozik. 

Visszatérve a németekhez: míg nálunk mindenki biztonságban van, addig Németországban bizony terjed a szegénység. Annyira, hogy a német szövetségi kormány 65 milliárd eurós csomagot állított össze az energiaárak és az infláció emelkedésének ellensúlyozására – jelentették be vasárnap Berlinben. Ez az idei harmadik tehercsökkentő csomag nagyobb, mint az első kettő együttvéve, a már bevezetett és a tervezett új intézkedések így 95 milliárd euró értékű segítséget jelentenek. Emelik a többi között a családi pótlékot és a lakhatási támogatást. Ezek után nagy valószínűséggel nem kell félnünk attól, hogy német migránsok milliói fogják ostrom alá venni országunkat és letelepedési szándékkal igyekeznek majd Magyarországra. Ezt követően Kiszelly kiosztotta a franciákat is.

„Emmanuel Macron próbálkozik, de komoly a baj Franciaországban is. Az átlag francia azt látja, mint az átlag nyugat-európai, hogy az életszínvonal már nem stagnál, mint az eurózóna déli részének polgárainál a 2008-as válság óta, hanem egyenesen csökken. Ők sem ehhez szoktak, és hiába kedvezőbb délen az időjárás és kell kevesebbet fűteni, az üzemanyag- és az élelmiszerárak ott is megugrottak” – így Kiszelly.

Németország után tehát Franciaország is padlóra került. Mielőtt sírva fakadna a kedves olvasó, az EU országai közül Franciaországban a legalacsonyabb az infláció, nevezetesen: 6,8 százalék. Ez az érték nem éri el a magyar infláció felét sem, de Kiszelly szerint a franciáknak már annyi! Az átlag francia „szívóágra” került, a déli tengerparton élők sem örülhetnek a jó idő miatt, mert bizony az élelmiszer- és üzemanyag-árrobbanás sújtja őket. Milyen érdekes, hogy nálunk ez nem probléma, pedig idehaza a 6,8 százalék helyett 14,7 százalék az éves pénzromlás üteme és nincs is tengerpartunk.

Kiszelly Zoltán politológus, a Kodolányi János Főiskola és a Századvég Politikai Iskola tanára. A gazdasági életben való jártassága megkérdőjelezhető. Ha viszont abban érdekelt, vagy arra kapott utasítást, hogy az Európai Unió két vezető gazdasági hatalmát leminősítse, akkor jobban járt volna, ha előveszi a 2022/2023-ra kiírt labdarúgó Nemzetek Ligája 3. csoportjának tabelláját, amelyet négy mérkőzés után Magyarország – ki tudja meddig? – vezet, megelőzve Németország, Franciaország és Anglia együttesét. A fociban minden lehetséges (még a csodák is), a gazdaságban viszont nem az óhajok és a sóhajok határozzák meg a nagy „meccsek” végkimenetelét. Németország és Franciaország demokratikus jogállam, és mindketten jó eséllyel veszik fel a küzdelmet a válság ellen. Azt viszont Kiszelly nem tudja, hogy mi lesz Magyarország sorsa, és azt sem, hogy miként lábalunk ki ebből a gazdasági és társadalmi krízishelyzetből? Erről hallgat Kiszelly tanár úr, inkább a németeket és a franciákat ostorozza. Bizonyára megéri neki.