Egy sál sokat elmond arról, aki viseli

Mennyire sajnálatos, hogy Magyarország – a magyar kormány – olyan államokkal – politikusokkal – van körülvéve, akik semmit sem értenek. Ráadásul hajlandók mindent félreérteni és félremagyarázni. És mintha egységfrontba is tömörültek volna, hogy rossz színben igyekezzenek feltüntetni Orbán Viktort. Az a sál az oka mindennek, amit a miniszterelnök a nyakában viselt a vasárnapi magyar-görög mérkőzésen. És gondosan ügyelt rá, hogy amikor a válogatottságtól búcsúzó Dzsudzsák Balázzsal fényképezik, akkor jól látszódjon, mi van ráhímezve. Már akkor gyanús volt, hogy ez nem lehet a véletlen műve.

Természetesen egyet kell értenünk az utólagos kijelentésével – tévedés ne essék, ez nem magyarázkodás volt, a mi miniszterelnökünk ilyent nem tenne -, miszerint „a foci nem politika”. Igaz, az utóbbi 12 évben éppen a jelenlegi hatalom tett róla, hogy a futballt – és úgy általában egész sportot – átitassa a politika. Amikor milliárdokért stadionokat építettek (építenek), bár arra a pénzre másutt sokkal nagyobb szükség lenne. Meg amikor a különböző sportszövetségek és egyesületek élére a jelenlegi rendszerben nagyhatalmú politikusokat ültettek.

Valóban az lenne kívánatos, hogy a foci (a sport) teljesen különváljon a politikától. Ám ezt a közlését Orbán Viktor még szükségesnek tartott két mondattal kiegészíteni, amivel olajat is öntött a tűzre. Az még csak hagyján, hogy azt állította, „ne lássunk bele olyat, ami nincs”. Rendben, tegyük fel, hogy a miniszterelnök nem akart senkit sem provokálni, nem volt szándékában a revizionizmus gondolatának ilyetén kifejezése, még csak meg sem fordult a fejében, hogy egy ilyen sál látványos viselése olyan reakciókat válthat ki, amilyeneket.

Csakhogy mindehhez még hozzátette: „a magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek!”. Ezzel pedig lényegében megcáfolta előző két mondatát is. Egyúttal értésre adta, hogy ami történt, egyáltalán nem tekinthető véletlennek, gondosan kitervelt akció volt.

Feltehetően erre a következtetésre jutottak azokban a szomszédos országokban, ahol kommentálták az esetet. A többség igenis komolyan vette, hogy Magyarország miniszterelnöke – ahogy hivatalosan nevezik őt – a jelek szerint egy sállal akart üzenni a világnak. Talán pontosan nem fogalmazta meg, hogy kinek, nem is biztos, hogy a szomszédoknak. A fokozott érzékenység azonban indokolt a világ részéről egy olyan országgal szemben, amely a nemzeti szuverenitás megőrzésének jelszavával – egyelőre szavakban - rendszeresen megtámadja szövetségeseit.

Meglehet, románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, ukránoknak példát kellett volna venniük az osztrák külügyminisztériumtól. Ők ugyanis annyit fűztek a történethez, hogy tanulmányozták a helyzetet, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Magyar Királyság több mint száz éve megszűnt. Majd hozzátették, erről Budapestet is értesíteni fogják. Ám az egykori Monarchia fővárosában könnyen ironizálnak, az ő országukban ugyanis nincs a Nagy-Magyarországtól elcsatolt jelentős terület. A többiek viszont joggal tehetik fel azt a kérdést, hogy vajon mi volt a célja Orbán Viktornak ezzel az – ártatlannak látszó – akcióval.  

Ahogy a focinak, úgy a politikának és a diplomáciának megvannak a maga szabályai. Magyarország miniszterelnöke nyilván pontosan tisztában van ezzel (is). Azt is tudja, hogy minden mondatnak és minden tettnek lehetnek következményei, akár még kiszámíthatatlanok is. Felelős politikus nem ad alkalmat arra, hogy bárki is félreérthesse, vagy félremagyarázhassa szavait és cselekedeteit.

Ami történt, az teljesen összhangban van Orbán Viktor jelenlegi pozíciójával. Majd ő megmutatja mindenkinek, vele nem lehet kukoricázni, már olyan régen kormányfő, hogy mindenkinél több tapasztalatot szerzett és joga van önállóan, akár mindenkitől különállóan politizálni. De mintha közben elfelejtené, hogy egy országot képvisel és – adott esetben – azzal szórakozik.

Egy sál sokat elmond arról, aki viseli. Néha fojtogató is lehet.