Erkölcs és politika II.
1990 áprilisában Antall József frissen megválasztott miniszterelnökként azt mondta, a Magyar Köztársaság igen nehéz gazdasági helyzetben van, de a gazdasági bajok eltörpülnek ahhoz a morális szakadékhoz képest, amibe a társadalom a létező szocializmus idején zuhant. Megállapítása ma aktuálisabb, mint három évtizede!
Milyen a moralitása annak a társadalomnak, amelyik 14 éve tűri, hogy totálisan amorális miniszterelnök vezesse az országot? Milyen a moralitása annak az országnak, amelyik eltűri, hogy az orosz agresszióval szemben Magyarország ne a megtámadott Ukrajnát védje körömszakadtáig? Milyen az értékítélete annak a társadalomnak, amely az EU és a NATO helyett Putyint és a türk tanácsot élteti? Milyen a moralitása annak a társadalomnak, amely másfél évtizede elnézi Orbán családjának és haveri körének pofátlan gazdagodását? És milyen az erkölcsisége annak a nemzetnek, amely a pedofi-ltámogatót felmentő Novák politikai főnökének, Orbán Viktornak a mostani aktuális becstelenségét is képes lenne elnézni?
Van-e kiút ebből az erkölcsi szakadékból? Természetesen van! De előtte kötelezően számba kell venni, hogyan jutottunk a szakadék aljára. Vajon egészséges-e a magyar nemzet társadalmi és politikai szerkezete? Egy egészséges társadalom jogrendjének szilárd erkölcsi pillérekre kell támaszkodnia! A kereszténydemokrata politika – amilyen elvileg a miénk – morális alapját a keresztény erkölcsiség kell, hogy képezze. A keresztény erkölcsök intézményesített hirdetője és védelmezője a keresztény egyházak sokasága. Közülük, mint a legnagyobbak, kiemelkedik a katolikus és a református egyház. Ezeknek az egyházaknak alapvető feladatuk, hogy őrködjenek a keresztény erkölcsök felett, Feladatuk, hogy figyelmeztessék a mindenkori kormányokat erkölcsi és ebből fakadó politikai ballépéseikre. A Krisztust követő egyházaknak az a dolguk, hogy Krisztus nevében a kormányokkal szemben is védelmezzék a szegényeket, az elesetteket, a vagyontalanokat, a társadalom többségét.
Kérdés, hogy megtették-e, megteszik-e? A válasz határozott nem, nem tették és nem teszik meg! Bűnösen hallgattak a hajléktalanokat elítélő törvények elfogadása idején. Bűnösen hallgattak a munkásokat sújtó rabszolgatörvény elfogadása idején. Bűnösen hallgattak az Orbán-klán arcátlan gazdagodása láttán. Hallgattak, amikor a szegények legigazabb támogatóját Iványi Gábort – hasonlóan a kommunista időkhöz – Orbán megfosztotta egyházi státuszától. Hallgatnak, amikor Orbán több mint fél éve nem fizeti ki Iványi Gábor megtűrt egyházának az átvállalt kötelező állami feladatok normatíváját! Hallgattak és egy fillérrel sem segítették nem Iványi Gábort, hanem az általa megsegített, gondozott, ápolt, tanított gyerekeket és felnőtteket. Persze a hallgatás árát megkapták cinkosuktól, Orbántól. A katolikus és a református egyházak az igehirdetés és a szegények oltalmazása helyett látványosan gazdagodtak. Hoteleket, futballpályákat építettek, gazdasági vállalkozásokat indítottak. Legkirívóbb példányuk a milliárdos egyházi vagyonokat birtokló és azok felett rendelkező Kis Rigó püspök. Katolikus és református egyházi főméltóságok legfeljebb arra biztatták híveiket, lássák be, Orbán kormányzása nem más, mint Krisztus második eljövetele. Ezek a tények kizárják ezen egyházak vezetőinek alkalmasságát arra, hogy a magyar társadalmat az erkölcsi szakadékból kivezessék.
Erkölcsi szakadékból való kivezetésre csak olyan ember alkalmas, aki maga kikezdhetetlen erkölcsű. Akit nem érdekel és nem vonz a hatalom. Olyan ember alkalmas, aki egész életét a szegények és elesettek krisztusi megsegítésére adta és adja. Akit nem az anyagi, materiális javak, a pénz, a pompa, a gazdagság vezérel, hanem a velünk született emberi értékek védelme és szolgálata. Olyan ember, aki a rászorultak érdekében képes szembeszállni a mindenkori hatalommal. Hála Istennek, sok ilyen ember él közöttünk. Ők a társadalmunk élő szövetei. Ők adakoznak a kevésből, ők nyújtanak védőkart a rászorulóknak, ők a reménytelennek látszó tüntetések állandó résztvevői.
A kiváló sokaságból kiemelkedik egy szerény, halkszavú ember. Az EMBER neve IVÁNYI GÁBOR. Hivatása lelkész. Nem püspöki palotában lakik, és nem bazilikákban hirdeti Isten igéjét. Amikor a metodista egyházat betiltotta a kommunista Állami Egyházügyi Hivatal, évekig az utcán misézett. A Kádár-rendszer idején alapítója volt a Szegényeket Támogató Alapnak, a SZETA-nak. Egyházalapító édesapja halála után ő lett a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, vezető lelkésze. Lelkész, tanító és szociális munkásokat képező főiskolát, mára egyetemet alapított és működtet.
Szabadság, testvériség, egyenlőség! Nagykorú tanítványainak ezt hirdeti Iványi Gábor és a MET. Ezt ígéri követőinek a lelkész. Ezt hirdeti minden szavával, minden cselekedetével, akkor is, ha nem ilyenekről beszél. Életével példázza, hogyan válik az ige testté. Iványi Gábor tudja, nem elég az egyszerűséget, a puritánságot, az adakozást igeként hirdetni, úgy is kell élni. Így lesz testté, vagyis valósággá az ige. Iványi Gábor egyszerű, tiszta lélek. Zavarja a hatalom, zavarja a rang, elhárítja a cifra megszólításokat. Egyenrangúnak tekint minden embert. A Fűtött utca hajléktalan lakóit ugyanúgy becsüli és tiszteli, mint a Tudományos Akadémia tagjait. A rangot nem, csak a tehetséget, szorgalmat és a jóságot tiszteli. Iványi Gábor az EMBER, aki életével munkásságával bizonyította, mint egykoron Mózes az egyiptomi fogságból, alkalmas és képes kivezetni népét a morális szakadékból és a vele járó társadalmi apátiából. Képes reményt adni az embereknek, képes egy szebb, emberibb jövő vázlatát elénk felfesteni.
Sok kiváló, komoly szakmai életúttal rendelkező honfitársunk neve felbukkant lehetséges ellenzéki köztársasági elnök-jelöltként. De most, ebben a társadalmi helyzetben a legmagasabb állami pozíció betöltésekor nem szakemberre van szükség. Kiváló szakemberekből fog összeállni a tanácsadói kör. Kikezdhetetlen erkölcsiségre, hitelességre és töretlen társadalmi bizalomra van szüksége az új elnöknek. Mindezekkel Iványi Gábor egy személyben rendelkezik.
Néhány ellenzéki párt a közvetlen, nép általi elnökválasztás javaslatával állt elő. Jó gondolat, támogatom. Kérdés, itt van-e egy ilyen javaslat ideje? Mert ennek feltétele legalább fél tucat, zömében kétharmados törvény és az Alaptörvény módosítása. A közvetlenül választott köztársasági elnök a nemzetközi joggyakorlat szerint egészen más, jelentősen nagyobb súlyú politikai jogosítvánnyal rendelkezik, mint a parlament által választott elnök. Tehát nem csak a választásról szóló törvényt, hanem sok egyéb, hatásköröket tisztázó törvényt is módosítani kell. Ez maga egy rendszermódosítás. Ilyesmire most nincs idő, ez a következő országgyűlési választásokon össz-ellenzéki programpont lehet. Ha megnyerjük a választást, hajrá! De ha az ellenzéki pártok most passzivitásba vonulnak, ha elzárkóznak a jelöltállítástól és a választástól, az a legrosszabb üzenet a mostani és a leendő esetleges választóik felé. Ennek a passzivitásnak az az üzenete, hogy esélytelennek tartják magukat, a lovak közé dobják a gyeplőt, legyen minden úgy, ahogy Orbán akarja. Lehet így gondolkodni, de akkor az egyetlen hiteles lépés, otthagyni az Országgyűlést, a további jelenléttel nem hitelesíteni Orbánt és kormányát. Az ellenzéknek most, különösen a közelgő választások miatt egységet kellene mutatnia. Nem vagyok naiv, tudom mennyi az esélye az orbáni kétharmaddal szemben egy ellenzéki jelöltnek. De ki tudja. Orbán kutyaszorítóban van. Hatalma megtartása érdekében előbb-utóbb engedményekre kényszerül. Számára a kérdés így hangzik, hatalom vagy börtön.
Szorít az idő. Rövidesen itt a jelölés, majd a választás ideje. Ha az ellenzéki pártok bizonytalanok, kérdezzék meg választóikat, egyetértenek-e Iványi Gábor jelölésével? Bizton állítom, nem fognak akadályt állítani. A kérdés már csak az, lesz-e legalább 40 bátor ellenzéki képviselő, aki akár pártja önös és pitiáner érdekeivel szembe mer menni, és jelölését, majd a voksát jószívvel Iványi Gáborra adja! Hajrá magyarok, hajrá ellenzék!
Kapcsolódó cikkünk: Erkölcs és politika