Halál a buzikra…

Mindazonáltal azt sem írom ide – mintegy önigazolásként –, hogy olyannyira nem kívánok semmi rosszat és nem is ítélkezem a meleg polgártársaim fölött, mert nekem vannak meleg barátaim. Mert vannak ugyan, de ennek az ég világon semmi jelentősége nincs; mást szeretnek, mint én, de ettől még jól megvagyunk. Én velük, és ők is velem. 

Amiért most idehoztam ezt a témát, annak nincs más magyarázata, mint Lázár János kijelentése. A miniszter ugyanis azt találta mondani malátacsíráztatóján, hogy a bicskei gyermekotthon vezetőjét, aki ugye most börtönben van, még a liberális városvezetés nevezte ki az intézmény élére, noha pontosan lehetett tudni róla, hogy homoszexuális. Azt ugyan nem magyarázta el Lázár, hogy ezt honnan lehetett tudni, volt-e ilyen információja valóban Demszky Gábornak, engedjék meg, hogy ebben legyenek erős kétségeim. Egyrészt azért, mert bő harminc évvel ezelőtt ez még elég szenzitív adatnak számított, a coming outhoz sem szoktunk hozzá, másrészt – én legalábbis – nem olvastam erről az információról sehol sem. 

Hogy Lázár megijedt-e saját kijelentésétől, és azért visszakozott némileg, vagy tudatos volt az egész akciója, nem tudom. Mindenesetre, amikor azt a kérdést tették fel neki, hogy ő most, az újságírók előtt, összekeveri a pedofíliát a heteroszexualitással, gyorsan kihátrált ebből az összevetéséből, és rögzítette: ő pusztán tényeket közölt. Megismétlem: könnyen lehet, hogy Lázár csak a mostani kormányzati szokásnak és törvényalkotásnak megfelelően hozta egy platformra a pedofíliát a melegséggel, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre Vásárhelyi János 1990-es kinevezésének semmi köze ahhoz, hogy a későbbiekben gyerekeket molesztált. Az eredeti kinevezés idején egyébként Demszky Gábor volt a főpolgármester, ő azonban még a kinevezésre sem emlékszik, nemhogy arra, milyen volt a kinevezett nemi identitása. Háromszáz cég tartozott hozzánk – mondta, amikor megkerestem –, ne csodálkozzon, ha a nevére sem emlékszem.

Nem csodálkozom, csak legfeljebb azon, hogy honnan veszi a miniszter, hogy tudott volt Vásárhelyiről a nemi érdeklődése. Feltehetően sehonnan. Csak kellett valami olyat mondania, ami eltereli a felelősséget a Fidesz politikusairól és Tarlós Istvánról. Jelentem: a kísérlet nem sikerült. Még akkor sem, ha Lázár János erős indulattal beszélt a pedofil elkövetőkről, de arról az emberről is, aki segített eltusolni a gyerekek abuzálását. Amúgy: én hajlandó vagyok elfogadni a miniszter indulatát, bár azért addig nem mennék el soha, ameddig ő: már halálbüntetésről beszélt. Kijelentette, hogy ő híve lenne a halálbüntetésnek, ami több mint meglepő vélemény egy magát európainak tartó vezetőtől. A halálbüntetést egyszer már Orbán Viktor is szóba hozta – nem a mostani ügy kapcsán –, de gyorsan le kellett szállnia erről a sínről, még akkor is, ha sok témában igyekszik a szélsőséges vélemények mellé állni. A halálbüntetés azonban, bármily népszerű lenne bizonyos körökben, az Európai Unióban elfogadhatatlan. Még vitatkozni sem illik róla. 

De térjünk vissza a miniszteri alapgondolathoz, ahhoz tudniillik, hogy Vásárhelyiről tudott volt a nemi indentitása. Feltételezve, hogy az állítás igaz, az vajon mit jelentene? Azt, hogy a buzikból könnyen lehet pedofil, vagy azt, hogy homoszexuális embereket nem lehetne kinevezni semmilyen intézmény élére? Az első megállapítás egyértelműen hazug, kiváltképp, ha hozzátesszük, amit Ungár Péter mondott, vagyis, hogy a pedofilok döntő többsége alapvetően heteroszexuális. Ami pedig a kinevezést, az intézményi vezetést illeti: tényleg azt akarná sugallani Lázár, hogy a bevallottan melegeket nem lehet vezetői állásba helyezni?  Vagy csak gyerekek közelébe nem? 

A kormány ezt az egész ügyet igyekszik nagyon gyorsan lezárni, és kiiktatni a közbeszédből. Ám az ilyen megnyilvánulások, mint Lázáré, épp az ellenkezőjét érik el: újabb és újabb fejezeteket nyitnak meg. Ha ugyanis Lázár János valóban arra akart utalni, hogy Vásárhelyit a melegsége miatt nem szabadott volna kinevezni, akkor mit kezdjünk Szájer József történetével. Igaz, ő a nyilvánosság előtt titkolta másságát, de a pártja és annak vezetői előtt ez köztudott volt. A lázári logika alapján ő nem lehetett volna képviselő, pláne nem írhatott volna alaptörvényt sem, hisz' abban fontos rész szól a gyermekvédelemről.

Halál a buzikra – írtam a cikk címéül. Pedig nem akartam senkit sem bántani, mindössze arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ha egy kormány alapvetően a hazugságra, a manipulációkra rendezkedik be, előbb-utóbb leleplezi önmagát. Most, a kegyelmi ügy kapcsán éppen ez történik. 

Előbb-utóbb minden ember, az egész társadalom rájön, hogy folyamatosan be van csapva. 

Igaz: az előbbin már rég túl vagyunk, de az utóbbi még előttünk áll, csak az a kérdés, hogy milyen messzeségre.