Marika néni telefonja
Istenem, de szép is ez! A Fidesz-KDNP képviselői és önkéntes segítői a jövő hét elejétől felhívják telefonon azokat az idős támogatóikat, akik hozzájárultak a kapcsolattartáshoz és életkoruk alapján szükségük lehet segítségre, vagy csak néhány jó szóra a koronavírus-járvány alatt. Mindezt Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója mondta el videonyilatkozatban egy fotel szélén szorongva, már-már könnyes szemmel, kiskockás ingében, háta mögött szürke falakkal, egy igencsak kicsiny ablakkal. Ha jól láttam. De lehet, hogy ajtó volt.
Ahogy néztem, lassan már az én szemem is majdnem könnybe lábadt. Az én rossz szemeimmel már bizony, nehéz felismerni a hátteret.
Nem mintha lényeges lenne, de, ha már ilyen nyomasztó dolgokról esik szó, mint a járvány, és, ha már egy szívességi ajánlatot tesz a kommunikációs igazgató, bizony isten, nem bántam volna valami kis vidám színt, vagy legalább egy apró piros szívecskét a videó sarkában, ebben az úgyis szürke és zaklatott világban. Csakhogy érezzem a törődést. Igaz, engem tutira nem fognak hívni, mert bevallom őszintén, én – hála az égnek - nem járultam hozzá a kapcsolattartáshoz. De, hát ilyen időkben ne csak magára gondoljon az ember!
Ezért aztán elgondolkodtam, mit is ajánl ez a fiatalember. Hogy föl fognak hívni olyan idős embereket, akiknek „életkoruk alapján szükségük lehet segítségre, vagy csak néhány jó szóra a koronavírus-járvány alatt”. Vajon hány embert fognak fölhívni? Mert gyanítom, nem minden Fidesz-szavazó idős embernél fog megcsörrenni a telefon, valószínűleg csak a kiválasztottaknál. Hogy véletlenszerűen, vagy apró keresztekkel megjelölt lista alapján választják-e majd ki a szerencséseket, nem tudni.
Vajon hányan fognak telefonálni? Hány önkéntes segítője lehet Hollik Istvánnak? Vajon személyesen beszélnek a fölhívottakkal, vagy gépi hang adja majd át az üzenetet? Valószínűleg az utóbbi. És mit fog mondani? „Csókolom Marika néni, hogy tetszik lenni? Azért hívtuk fel, mert ezekben a nehéz időkben különös jelentősége van az odafigyelésnek, a figyelmességnek és a segítségnyújtásnak. A Fidesz-KDNP törődik az idős emberekkel. Nekünk minden élet számít.”
Már lelki szemeim előtt látom is, ahogy Marika néni alsópöttyöndi kisnyugdíjas elkerekedett szemmel hallgatja a telefont, és remegő hangon beleszól,. „Hát, hogy jutottam pont én maguknak eszébe?” A választ nem hallja, mert gyorsan meg kell kavarnia a csirkefarhát pörköltet a sparhelton, 70 ezer forintos nyugdíjából nem engedheti meg magának, hogy odaégjen. Gyorsan lekapja a tűzről, aztán gondosan megtörli a kezét, nehogy piszkos legyen a telefon, és belehallózik. „Itt vagy még, fiam? Tudod, jó lenne egy kis tűzifa télire, amit össze is kéne vágni. Azt mindig az uram csinálta, de már két éve eltemettem szegényt. Meg jól jönne egy kevéske száraztészta, ecet, liszt, meg, hát el kéne menni a patikába is kiváltani a gyógyszereimet, de se pénzem nincs rá, meg aztán patika sincs a faluban. Ja, és, beázik ez a redves konyha, a tetőt is meg kéne csináltatni, meg orvoshoz is… Halló, halló, itt vagy, hallasz engem?!
Közben pedig a telefonban tovább mondja a hang. „A vírus alapjaiban alakította át a mindennapokat, most mindannyian a járvány elleni védekezéssel vagyunk elfoglalva. De igyekezzünk óvni szeretteinket, hozzátartozóinkat, mert, ha így teszünk, akkor együtt le fogjuk győzni a járványt!”. Majd kattanás, megszakadt a vonal. Marika néni döbbenten áll, fülébe zúg a telefon, és miközben a farhátpörköltet visszateszi a sparheltra, maga elé dünnyögi: „Pedig még nem is mondtam neki, hogy jól jönne egy kis cukor és vaj is.”
