Matolcsy alapítványi világa

Igazából nem történt semmi különös, végre kimondatott, amit már 2014-ben is minden józan gondolkodású ember tudott: semmi szükség nincs az MNB alapítványainak létrehozására, ha csak az nem, hogy az MNB keretein kívüli hatalmas ellenőrizhetetlen pénztömeggel „játszadozhassanak” a kurátorok, akik persze a bankelnök legmegbízhatóbb ismerősei közül kerültek a testületekbe. Most csak az derült ki, illetve az vált köztudottá, hogy a hat alapítványból egyet kreáltak, és jövő év közepére vége az „alapítványosdi” tevékenységnek, s – nyolc év kitérő után – a teljes vagyon visszakerül az MNB mérlegébe. Azt is eredménynek könyvelem el, hogy megszűnik számos igazgatói, felügyelő bizottsági és kurátori státusz, és talán ezzel is átláthatóbbá válik a gazdálkodás. Itt jegyzem meg, hogy 2014 óta több mint 1.500 (!) oktatási, tudományos és kutatási pályázatot támogattak. Vélhetően ezzel is sok dolga lesz az újonnan megalakuló Korrupcióellenes Ügyészségnek.

Megjegyzéseim:

1. Kívánatos lenne, ha Matolcsy György és népes csapata a jövőben már nem a társadalmi felelősségvállalás stratégiába ágyazott közgondolkodási program megvalósításával foglalkozna, hanem a rá vonatkozó törvény szerint végezné tevékenységét: „3. § (1) Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. (2) Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül támogatja a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának fenntartását, ellenálló képességének növelését, a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítását és a rendelkezésére álló eszközökkel a kormány gazdasági-, valamint a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos politikáját.” Hét százalék körüli infláció regisztrálása esetén joggal követelhető, hogy a „bankok bankja” kizárólag a pénzromlás megfékezését tekintse elsődleges céljának, feladatának. A kutatást, oktatást pedig hagyja az egyetemekre, az akadémiákra és egyéb szakirányú intézményekre. A központi bank pénzzel, a forint értékállóságának biztosításával foglalkozzon és ne jószolgálati tevékenységgel.

2. Az átláthatatlan gazdálkodású MNB-alapítványok esetében (is) felmerülhet annak gyanúja, hogy különféle – társadalmi hasznosságot és alkotói értéket nem képviselő – olvashatatlan könyvek, kiadványok, tanulmányok stb. finanszírozására kerülhetett sor, ami a szerzők, lektorok, előadók számára bizonyára kiváló jövedelemforrás volt. A kurátorok nyolc év alatt 1.500 pályázatra, azaz évente 187 projektre mondtak igent, és adtak támogatást. Elképesztő mennyiség. Barátból, üzletfélből, pénzre ácsingózó „szegény” rokonból persze mindig van elég, és az alapítványi források ez irányú felhasználása nem igényel bonyolult eljárást. Mondjuk ki: van annak valószínűsége, hogy ezeket a háttér-szervezeteket – részben vagy egészben – valós társadalmi kontroll nélküli pénzkifizető automataként üzemeltették. 

3. Hazánk az EU-csatlakozás pillanatában – konkrét határidő megjelölése nélkül – kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére. Köztudott, hogy Matolcsy – a Fidesz-kormány elvárásának is megfelelve – nem támogatja a közös fizetőeszköz bevezetését, sőt, egyik írásának azt a címet adta, hogy „Az euró csapda”. (A jegyzet az MNB hivatalos honlapján is megjelent.) Tiszteletben tartva M. György személyes meggyőződését mégis úgy gondolom, hogy az MNB elnökeként azon kell dolgoznia, hogy Magyarország minél hamarabb csatlakozhasson az európai valutaközösséghez. Nincs mérlegelési jogköre, azaz hivatali munkája során minden idegszálával és tudásával ezt a célt kell szolgálnia.