Mi, háborúpártiak
Próbáltam titkolni ameddig lehetett, de addig mosták az agyamat, sulykolták belém a tutit, mígnem jobb belátásra tértem, és bevallom: háborúpárti vagyok. Nem én egyedül, tettestársaim is vannak: nem számoltam össze pontosan, de számításaim szerint lehetünk néhány millióan ebben az országban.
Nem azért vagyunk háborúpártiak, mert szeretjük a háborút, épp ellenkezőleg: ha tehetnénk, már ma üzennénk Orbán Viktor és Szijjártó Péter moszkvai főnökének, Vlagyimir Putyinnak, hogy haladéktalanul fejezze be az Ukrajnában zajló népirtást, amelynek nemcsak az ukránok, hanem saját népének polgárai, oroszok is áldozatul esnek.
Nem szeretjük a háborút, de háborúpártiak vagyunk, mert a Fideszben ezt harsogják rólunk. (Nem mindig persze, csak éjjel, nappal, minden hullámhosszon.) Márpedig Orbán Viktor – ő állította ezt néhány éve magáról – sohasem hazudik. Olyan persze előfordul, hogy most mást mond, mint évekkel ezelőtt, de ezt a mást is ő mondja, ezért mindig az számít, amit most mond.
Háborúpártiak vagyunk, mert nem támogatjuk azt a kormányzásnak hazudott ámokfutást, amit Orbán és társai Magyarországon művelnek. Nem lelkesedünk a lerobbant egészségügyért – elmaradt műtétek, hosszú várólisták, nem folytatjuk, mert már mindenkinek a könyökén jön ki –, a lebutított és ezért versenyképtelen oktatásért, a hírhamisító által vezetett, megszállt közmédiáért, az ezer sebből vérző kultúráért.
Nem tapsolunk felállva, ha lopásról hallunk, és nem tartjuk életszerűnek, hogy az ország leggazdagabb embere az a Mészáros Lőrinc, aki nem is oly régen még gázszerelőként kereste a kenyerét, és nemcsak okosabb, mint a Facebook kitalálója, Mark Zuckerberg, hanem a vagyona is kétszer akkora, mint Paul McCartneyé.
Háborúpártiak vagyunk az orbáni-rogáni – nevezzük mostantól orgáni propagandának – kommunikáció szemében, mert nem értünk egyet azzal, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István immár 100 milliárd forintos vagyonnal rendelkezik, s ezzel összefüggésben azt is nehezményezzük, hogy a nemzeti vagyon egyharmada a lakosság 1 százaléka – tuggyukkik – kezében van.
Háborúpártiságunkat bizonyítja, hogy nem Brüsszeltől, hanem Moszkvától, valamint Orbán Viktor kínai elvtársuraitól óvnánk Magyarországot. Az a véleményünk ugyanis, hogy a hazánk helye Európában, ezen belül is nyugaton van, és nem azoknak a keleti despotáknak a kegyeit kellene keresni, akiket Orbán és társai évekkel ezelőtt még bottal sem piszkáltak volna. (Itt emlékeztetnénk Orbán Viktor egy korábbi kijelentésére, miszerint bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik.)
Mi, akik Orbán és társai szemében háborúpártiak vagyunk, egyébként semmi mást nem szeretnénk jobban, mint a békét. Nemcsak a világban, hanem idehaza, Magyarországon is. Elegünk van a békeharcnak álcázott uszításból, a mások ellen szított gyűlöletből, a káros és vállalhatatlan kirekesztésből.
Nem mi, „háborúpártiak” keresünk ellenséget ott is, ahol nincs, hanem a maga múltjával megbékélni nem tudó, saját démonaival harcoló Fidesz.
