Miniszteri mese
„A középréteg ezalatt visszatöltötte reálértékén a korábban felélt pénzügyi tartalékait, most már fogyasztania kellene. Az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőknek nincsenek megtakarításaik, így pont náluk lehet az elhalasztott fogyasztás pótlása a legerősebb, azaz a reálbér-emelkedés azonnali fogyasztásként kéne, hogy megjelenjen. Ugyanakkor ez is várat magára. Mintha a középréteg és az átlag alatti jövedelműek még óvatosabbá váltak volna. Emellett az is érdekes a számok alapján, hogy fontosabb számukra az otthonteremtés és az elmaradt lakásvásárlások pótlása, mint az elmaradt fogyasztás pótlása.” (Index - Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter)
Már csaknem egy hete jelent meg – egy Nagy-interjú keretében – a fenti miniszteri okfejtés, de még mindig nem tudtam napirendre térni felette. A bruttó 6,3 millió forint fizetésű (nettó: 4 millió 189 ezer forint) tárcavezető azt gondolja
- a cca. 800 ezres létszámú minimálbéren (bruttó 226.800--Ft, nettó 177.400--Ft) illetve garantált bérminimumon (bruttó 326.000,--Ft, nettó 216.800,--Ft) lévő dolgozó honfitársunkról;
- a több, mint 900 ezer nyugdíjasról, akiknek nyugdíja nem éri el a 162 ezer forintot;
- és a 200 ezer regisztrált munkanélküliről,
hogy azért nem költenek többet idehaza, mert óvatosabbá váltak és „bomba” jövedelmüket otthonteremtésre tették félre, illetve különféle – jó hozamot biztosító – befektetésekre fordították. Azzal kezdem – némi malíciával – hogy persze azon sem csodálkoznék, ha a munkavállalók és a kisnyugdíjasok tényleg körültekintőbbé (ha tetszik: óvatosabbá) váltak volna, mivel a kormány évek óta sorozatosan átveri őket. De nem ez történt. Nem óvatos ez a csaknem 2 millió szegénységben élő ember, hanem csak szimplán elkeseredett, kifosztott és jól meggondolja, hogy mire költi kevéske pénzét.
Magyarországnak hét szomszédja van. Valamennyi esetében igaz, hogy a határsávban – a magyar oldalon – élő lakosság „üzemszerűen” vásárol a környező országokban. Ez aztán nem jelenik meg a honi fogyasztási adatokban és több száz milliárd forint áfa és jövedéki adó landol Ausztriában, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar falusi kiskereskedők sorozatban zárnak be, mivel a potenciális vevőik a közeli – de külföldi – boltokban költik a pénzüket.
Kár, hogy a nemzetgazdasági miniszter és a pénzügyminiszter ezt a természetes lakossági reakciót nem ismeri, nem észleli, ehelyett az egyik (pénzügyminiszter) a költségvetés összeomlása miatt sivalkodik, a másik (gazdasági miniszter) a lakosságra mutogat. A hozzá nem értés és a pökhendi cinizmus tehát jegyben jár: a magyar gazdaság kínkeservesen vánszorog, az államháztartás pedig romokban hever.
Rövid jegyzetem végén illik bizonyítanom fenti állításomat. Íme: „Tartós tej 216 forintért, búzaliszt 173 forintért, népszerű sörök 200 forint körül – ilyen árakkal találkozunk az egyik Szlovákiában is jelen lévő német lánc akciós kínálatában. Miközben a nemzetgazdasági miniszter egy lapinterjúban arról beszélt nemrég, hogy a magyarok nem költenek eleget, a Kaufland már magyar nyelven, árait forintban feltüntetve csábítja a vásárlókat a határ túloldalára. Durván jó árakkal.” (forrás:economx.hu)
Miniszter úr! Várjuk az újabb Nagy-magyarázatot!
