Nem a gyűrött ruha volt a legnagyobb baj
Tényleg nem az volt vele a legnagyobb baj, hogy gyűrött volt a ruhája. Hogy nem viselt harisnyát, és hogy a protokollszakértő szerint ilyen alkalomhoz sötét cipőt illett volna felvennie. Nem is a feltűrt ruhaujj. Mindez elmegy, ha hősünk (hősnőnk), valóban a nemzet államfőjeként vonult volna a Kossuth téren.
Nálunk idáig nem volt divat, hogy a köztársasági elnök beiktatását látványos ceremóniával ünnepeljék. Királyok és királynők trónra lépését szokták ünnepelni a szájtáti népség előtt hasonló külsőségekkel. Megnyitják a palotát a pórnép előtt, ökröt sütnek, sört csapolnak, hogy egy napra – de tényleg csak egyetlen napra – hadd higgyék a szerencsétlenek, hogy nekik is közük van a pompához. Egyébként meg tényleg van hozzá közük: ők adják össze a pénzt az adójukból. Még Rúzsa Magdit is elrángatták énekelni a hármasikrei mellől, talán, mert Tóth Gabi nem ért rá.
Szóval, nem a gyűrött ruha volt a legnagyobb baj. Inkább az, hogy az ellenzéki pártok politikusait nem hívták meg a ceremóniára. Lehet, el sem mennek, de akkor legalább az ő térfelükön pattogott volna a labda. Amúgy meg, nem kizárt, hogy elmentek volna. Az ember mindig kapaszkodik egy utolsónak vélt szalmaszálba – hátha most az egyszer komolyan gondolják odafenn az udvarban, hogy azokat is képviselik, akik nem rájuk szavaztak.
Az viszont tényleg zsenánt volt, hogy az államfő asszonyt templomban, istentiszteleten megáldották. Magánügy az ilyen, nem állami programként kellene vele hivalkodni. A hit a valóban vallásos ember számára magánügy, akinek fontos, hogy pap adja áldását a munkájára, a nyilvánosság kizárásával elmegy egy templomba, és megkéri isten szolgáját, hogy áldja meg.
Nekünk, többi állampolgároknak nincs ehhez közünk. A hit, a vallás kizárólag emberre és istenre tartozik. Már amennyiben mindkettő létezik.
Nem a gyűrött ruha volt a legnagyobb baj, nem a harisnya hiányzott a Kossuth téren. Hanem az országnak az a fele, amelyik nem a Novák Katalint államfővé kinevező pártra szavazott.
