Orbán 19-re lapot kér

Személyes tapasztalattal kell kezdenem, de csak azért, mert ezzel jobban kiviláglik a történet lényege. Régóta foglalkozom ugyanis hírek írásával és alapanyagként – mondhatni: természetesen – a „királyi hírügynökség” tudósításait, beszámolóit használom, mint oly sokan ebben az országban. A Magyar Távirati Iroda cikkeinek általános jellemzője pedig az, hogy elég részletesek, de gyakran szinte elrejtve találhatók meg benne az újdonságok, a valódi hírek. Így volt ez az utóbbi 50-60 évben mindig, vagyis ezúttal nem arról van szó, hogy a jelenlegi hatalmat lényegében feltétel nélkül kiszolgáló „cég” – netán felsőbb parancsra – eldugja a lényeget. Ez egy általános, bevett hírügynökségi gyakorlat.

Ezért meglepő, hogy a miniszterelnök szokásos pénteki rádiós szózatáról szóló beszámolónak már a címe, valamint az első része is a legfontosabb és valódi újdonságnak számító közlést tartalmazta. Annak ellenére, hogy Orbán Viktor csak az „interjú” felén jóval túl tért rá a legfontosabb mondandójára. (És ne tessék azzal jönni, hogy akkor kapott róla kérdést, hiszen azt még a csecsemők sem hiszik el, hogy ezekben a majdnem félórás szeánszokban nem irányított a kérdezés.)

Feltehetően az sem véletlen, vagy a távirati iroda munkatársainak leleménye, hogy ezúttal a szózat leglényegesebb elemét tették vezető helyre. Ez pedig így hangzott: „Harcolni kell azért, hogy gyorsabban megtörténjen a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállítása és a nyugdíjasok jövőre ne csak a második heti, hanem a harmadik, esetleg a negyedik heti többletet is megkaphassák.” Ez valóban hír, hiszen az érintettek ezek szerint sokkal nagyobb összeghez juthatnak jövő februárban, mint amekkoráról korábban szó volt. 

De ne menjünk el szó nélkül Orbán Viktor kedvenc – és ezúttal is többször megismételt – kifejezése mellett sem. A miniszterelnök ugyanis „harcol”. Folyamatosan, állhatatosan és következetesen. Ha kell, ha nem. Már említette akkor is, amikor a demográfiai csúcsról beszélt, hiszen harcol a családokért. De minden egyes emberért külön-külön is, hiszen harcolni kell, mert „hitelből, meg hozomra nem szabad sem bért, sem nyugdíjat emelni, amögött teljesítménynek kell lennie". Jó, rendben – bár egyáltalán nincs rendben –, hiszen az sem lehet kétséges senki előtt sem, hogy ebben az országban régen – legalább 2010 óta, de még korábban is – az történik, amit a vezér óhajt. Vagyis meglehet, minden ilyen lépésnél magával kell elsősorban megküzdenie.

Ha pedig tovább hallgatjuk a kormányfőt, egyértelművé válik, miről is van itt igazából szó. „Harcolok azért (...), hogy én úgy tudjak odaállni a következő választásra az emberek elé, hogy amit a Gyurcsány-Bajnai-kormány elvett a nyugdíjasoktól, azt mi az utolsó fillérig odaadtuk" – mondta. Addig sem volt persze kérdéses, hogy itt a választásról és a hozzá vezető kampányról van szó. Még ki sem ejtette a száján ezt a bűvös szót („választás”), de már arról beszélt, hogy világossá kell tenni az embereknek, végképp vége a Gyurcsány-korszaknak. Aztán hosszan taglalta, hogy annak idején elvettek „legalább egyhavi fizetést és legalább egyhavi nyugdíjat” (a 13. havit), de a magát „nemzetinek” nevező kormány mindezt visszaadja. Egyúttal mindenkit emlékeztetett rá – ha nem is direkt módon –, hogy ezért cserébe mindössze azt az apróságot kéri, vagy várja el, hogy szavazzanak jövőre is bizalmat neki és csapatának. Az osztogatás közepette ez valóban csekélységnek látszik. 

Orbán Viktor tehát nem aprózza el a kampányát, amelyet már korábban meghirdetett. Jól érzékelhetően, kitervelt módon váltogatja a mézesmadzag és a bunkósbot taktikáját. A harc mindkettő középpontjában szerepel. Egyik nap például kemény szavakkal bélyegzi meg a migránsokat, Brüsszelt és persze a belső ellenséget, vagyis Gyurcsányt. A következő megszólalásában pedig már az ígéretek játsszák a főszerepet. Valószínűleg felmérték, hogy amit eddig kínáltak a nyugdíjasoknak, azzal nem tudtak közülük elég szavazót maguk mellé állítani. Ezért emelték a tétet, megpróbálják kitermelni a 13. havi nyugdíj újabb részeit is, abban bízva, hogy az már elég lesz a szükséges számú nyugdíjas voksának megszerzéséhez. Ugyanez érvényes természetesen az ifjabb korosztályokra, csak nekik másfajta pénzeket kínálnak, cserébe a kiállásért. 

Látszik, a miniszterelnök aggódik. Egyelőre nem lehet biztos a jövő évi győzelemben. Most 19-re lapot kér és pókerarccal várja a fejleményeket. Tudja, hogy sok forog kockán. 

Talán még az országát is feltenné, ha tehetné. Vagy már meg is történt?