Orbán már nem lát határt maga előtt

Nem kétséges, hogy a választási kampány részének tekinthető Orbán Viktor szerdai látványos látogatása a szerb határon lévő kerítésnél. És nyilván nem csupán a jövő tavasszal esedékes magyarországi voksoláshoz akart kedvet csinálni híveinek, hanem egyúttal segíteni is kívánt régi jó barátjának, a cseh kormányfőnek. Andrej Babis ugyanis már a jövő hónap elején kénytelen lesz szembenézni választóival. S bár pártja, az ANO a felmérések szerint jól áll és győzhet, azért a részvétel egy hasonló show-műsorban neki is jól jöhet.

A magyar miniszterelnök viszont egyelőre egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy újabb négy évre meghosszabbíthatja immár 2010 óta egyfolytában tartó uralmát. Emiatt pedig – a jelek szerint – minden eszközt alkalmasnak tart arra, hogy meggyőzze az állampolgárokat, csakis a nemzeti együttműködés rendszerének továbbélése lehet számukra is kedvező. Nyilatkozataiból, interjúiból és beszédeiből egyformán kiviláglik, hogy ennek érdekében átlép bármilyen akadályt és nem érzékel olyan erőt, amely határt szabhatna neki.

Orbán Viktor megvéd mindenkit, akit érdemesnek tart rá, egyúttal megállít mindent és mindenkit, amit és akit akadálynak tart. Pillanatnyilag két fő ellenséget lát, akciói tehát ellenük irányulnak. Stop Gyurcsány – erre gyűjtenek petíciót, nyilvánvalóan azért, hogy ellensúlyozzák az ellenzéki előválasztást, járulékosan pedig el kívánják érni vele azt is, hogy Stop Karácsony. Ez eddig nem meglepő, bár sokan kérdésesnek tartják, hogy a közeli múlt felidézésével lehet-e elég támogatót gyűjteni. Kevésbé érthető azonban, hogy Brüsszelt és az uniót ugyanolyan hévvel támadja, mint az egykori miniszterelnököt.

A Fidesz és vezetője pontosan tisztában van vele, hogy a magyarok nagy többsége változatlanul unió-párti. Nem véletlenül beszélt Orbán Viktor a hagyományos kötcsei pikniken arról, hogy Magyarországnak is fontos a szövetségi rendszer fenntartása és megújítása. Úgy fogalmazott, hogy „még akkor is, ha az EU szétesik, mi ott leszünk az utolsók között, tartjuk az utolsó gerendát, és azon fogunk dolgozni, hogy a szétesést megállítsuk és visszafordítsuk”. Ehhez képest, viszont a szemlélőnek az lehet az érzése, mintha ő maga igyekezne kiszedni a gerendákat a szerkezetből. Ezt a hasonlatot már Szent-Iványi István, az Új Világ Néppárt külpolitikai szakértője mondta, amikor a kerítésnél tett kormányfői útról beszélgettünk. Ennek is megvan persze a jó oka – fűzte hozzá a volt külügyi államtitkár. Az unió ugyanis láthatóan bekeményített. Újabb és újabb jelzések érkeznek arról, hogy Magyarország – a szintén renitens Lengyelországgal együtt – nem kaphatja meg azokat a jelentős összegeket, amelyekre a következő időszakban számítana. Már legalábbis akkor nem, ha nem változtatnak politikájukon és továbbra sem engedik érvényesülni a jogállamiság alapvető kritériumait országaikban.

Ebből a szempontból mindjárt nem is annyira elképesztő, hogy a magyar kormányfő a kerítés mentén olyanokat mond, mint hogy Brüsszel „áruló”, meg hogy „gyenge pont”. Mindezt a migrációs nyomás – inkább vélt, mint valós – növekedése indokolja.  Orbán Viktor ugyanis elérkezettnek látta az időt, hogy ismét a jól bevált panellel rémisztgesse azokat az embereket, akik élő migránst még életükben nem láttak, de annál többet hallhattak arról, hogy mennyire veszélyesek. Az afganisztáni hatalomátvétel így végül is alkalmasnak látszik arra, hogy kampánytémát szolgáltasson a Fidesznek. Az unió ugyanis – Orbán szerint – elárasztaná Európát menekülőkkel, amivel elárulja Magyarországot és az európai embereket, de szerencsére a magyar kormány megvédi „egész Európa biztonságát”.

Még legalább egy fél év van hátra a parlamenti választásig, hivatalosan messze a kampány kezdete is, de a miniszterelnök már nyíltan meghirdette a „kampány-üzemmódot”. Erre kötelezte azokat a – szerinte – „bátor embereket”, akik a frakciójában ülnek és a hétfői parlamenti nyitányon szemernyi kétséget sem hagyott, hogy nagyon is komolyan gondolja. Egyúttal azt is jelezte, hogy már semmi sem számít, nincs, ami visszatartsa. Magabiztosnak mutatja magát, de veszélyt érez, egyébként joggal. Ezért úgy gondolja, időben be kell biztosítania a jövő évi győzelmet. Az ellenfeleket mielőbb el kell intézni – jelszó: „megvédjük a magyar embereket” – és ha közben a szövetségesi rendszer is sérül, azt járulékos – bár sajnálatos – kárnak tekinti.

Úgy látszik, az sem érdekli, ha ráomlik az egész épület és maga alá temeti a jobb sorsra érdemes országot is. Talán még büszke is lesz rá, hogy ezt ő csinálta.