Orbán nem változott, mindig is a pénz és a hatalom érdekelte
Sokan azt hiszik, hogy Orbán nagyon megváltozott, fiatal politikusként még liberális volt és nem a pénz meg a hatalom motiválta. A Fidesz csalódott alapítóitól azonban már rég tudom, hogy ez nincs így, már a rendszerváltás után is ilyen volt, csak akkor más eszmék hangoztatásától várta a politikai sikert.
Mint arról már évekkel korábban is beszámoltam, az ismerőseim között három Fidesz-alapító is van, akik Orbán Viktor magatartása, meghirdetett céljai miatt nagyon korán kiléptek az akkor még liberális (fideszes újmagyarul libsi, vagy libernyák) pártból. Egybehangzóan azt mondták, hogy Orbánnak nem voltak elvei, csak a pénz és a hatalom érdekelte. Tanulságos történet, hogy a Fidesz egyik megyei szervezetének alakuló ülésén a párt vezetője azzal győzködte a belépésre az érdeklődőket, hogy így biztosan befolyásuk lesz és sok pénzt tudnak majd keresni. Viszont egyáltalán nem említett elveket, társadalmi és politikai célokat. A beszéd hatására voltak, akik inkább nem léptek be, vagy ha már tagok voltak, akkor kiléptek a Fideszből.
Aztán 2015 tavaszán Orbán Viktor a Bibó Szakkollégiumban elmondott, nem nyilvános beszédében kifejtette, szerinte milyennek kell lennie az utódjának, egy magyar kormányfőnek. A beszéd egy része kiszivárgott és a 444 hónapokkal később nyilvánosságra hozta.
Úgy vélem, nem tévedek, ha úgy értelmezem Orbán mondandóját, hogy az utódnak azt kell folytatnia, amit ő elkezdett, lehetőleg olyannak kell lennie, mint a mai miniszterelnöknek. Ha pedig így van, akkor az utód leírása egyben Orbán önértelmezése is.
Nos, milyen is legyen az utód? A legfontosabb Orbán szerint, hogy ügyes és könyörtelen legyen a hatalmi harcokban. A politikai küzdelmet csatának, harcnak tekintse. A kritika peregjen le róla, a karaktergyilkosságokat többszörösen torolja meg. Ellenfeleit ellenségnek tekintse, olyanoknak, akik szerint „mit akarunk mi szuverén Magyarországot”, vagyis hazaárulóknak. Ügyeskedjen, dörzsöltnek kell lennie, vagyis „tudjon ultizni”. Amire nincs szüksége: egy-egy területen mély szaktudásra, „mert arra ott van a miniszterek meg a főhivatalnokok értékes tudása is.” Neki ahhoz kell értenie, hogy döntsön a szakmák közötti vitákban. Végül az utód legyen „rendes magyar ember”, vagyis eléggé nemzeti érzelmű.
Miről nem beszélt Orbán? Nem említette, hogy a kormányfőnek legyenek elvei, például legyen demokrata, tartsa tiszteletben a törvényeket és az emberi jogokat. Hogy szolgálja az állampolgárokat, a választókat, az adófizetőket, egyáltalán, az ország népét. Egy szót sem szólt arról, milyen programja, milyen tervei, céljai legyenek egy szerinte jó kormányfőnek.
Összegzésképpen azt mondanám, Orbán szerint a kormányfőnek egy ügyes(kedő), hatalommániás, agresszív és az elvekkel nem nagyon törődő politikusnak kell lennie.
Az is érdekes, hogy Stumpf István – Orbán Viktor korábbi mentora, első kormányának kancelláriaminisztere – 2016-ban írt egy esszét „A magyar polgár” című kötetbe. A „Polgár és jogállam” című esszé azért lehet érdekes, mert a Bibó Szakkollégium generációjának átalakulásáról szól – ez az a kör, ahonnan a Fidesz elindult, és amiben Stumpf István tanárként vett részt. Egyebek között ezt írta: „a Fidesz új generációjának már semmit sem jelentett a szakkollégiumi időszak közösségi érték- és élményvilága. Sokuk számára a hatalmi pozíciók birtoklása, a szimbolikus és anyagi javak gyarapítása lényegesen nagyobb motiváló erővel bírt, mint a politikai közösséghez tartozás élménye, illetve a nemzeti ügyek szolgálatának ethosza.”
