Pilhál hadnagy kesergője
„Vannak, akiknek egy ilyen „olimpiai siker” örömet okoz. Az aljasság minősített fokozata, mikor valakik abban lelik örömüket, hogy saját nemzetüket, magyarok millióit fosztják meg a fölemelő érzéstől, amelyben egy most élő embernek már aligha lesz része: magyarországi olimpia. Fekete-Győrék ezt a gyalázatos tettet tartják legnagyobb teljesítményüknek. Szétverni saját nemzetük álmát – és büszkének lenni arra.” (2021. január 20. – Magyar Nemzet – Pilhál György: „Büszke Hegedűsök”)
A nekikeseredett Pilhált szeretném emlékeztetni arra, hogy az olimpia fővárosi rendezése nem „nemzetálom”, hanem a magyar miniszterelnök gyermekkori vágya, amely – hála Istennek – 2040-ig biztosan nem teljesül. Budapest népe nem Orbán alattvalója, ezért is támogatta a NOlimpia mozgalmat, és egyúttal megmutatta, hogy nem vagyunk partnerek Pest és Buda korrupció általi kifosztásában és lakókörnyezetünk tönkretételében. Még belegondolni is rossz, hogy a 80 százalék GDP-arányos államadóssággal, a tetemes költségvetési hiánnyal és a száguldó inflációval küszködő országban 2024-ben egy gigantikus világjáték megrendezésére került volna sor, miközben oktatási intézmények és rendelőintézetek felújítására nincs pénz, a pedagógusok béremelésére pedig nem biztosítanak forrást. Emlékeztetni szeretném az elvakult zsurnalisztát, hogy a kormány 2021. decemberében 13,2 milliárd forinttal vágta vissza az Egészséges Budapest Program kiadásait és a „Fővárosi fejlesztések” címszó alatt újabb 4,7 milliárd forintot vontak el Budapesttől. Pilhál és elvbarátai mindezek ellenére sem képesek felfogni, hogy az olimpiáknak általában nem „szegényházak” adnak otthont, a nyári játékok megrendezése a tehetős országok úri passziója. Még az athéni olimpia (2004) példája sem elég elrettentő számukra, holott negatív következményeit Görögország ma sem heverte ki!
Az idősebbik Pilhál az MN hasábjain – így a kézilabda EB árnyékában – „lépéshibát” is vétett, mivel kesergője rendkívül rossz ütemben született: két nappal ezelőtt ország-világ előtt vált bizonyossá, hogy ölhet a kormány 130 milliárd forintot egy sportcsarnokba, bőkezűen kistafírozhatja a magyar kézilabdát, az eredmények akkor sem jönnek. Orbán és brigádja számolatlanul költi a közpénzt olyan sportágakra, amelyek – azon túl, hogy pénztemetők – még csak örömet sem okoznak az egyszerű polgároknak.
Az elvakult jegyzetíró bőszen üti-vágja a Momentum volt elnökét (Fekete-Győr Andrást), akinek a napokban volt mersze arról megemlékezni, hogy pártja eredményes aláírási kezdeményezésével sikerült meggátolni a 2024-es olimpia budapesti rendezését. Pilhál a fiatal politikust az egri vár áruló tisztjéhez, Hegedűs hadnagyhoz hasonlítja, és – a Fidesz korszak szellemének megfelelően – kétségbe vonja a volt pártvezető és politikai közössége hazafiságát: „Árulásban született a Momentum. Ők ilyen „magyarok”. Hegedűs hadnagyok.”
A jegyzet végén az „igazmagyar” Pilhál kínjában keserűen felsóhajt: „Istenem, kikkel élünk egy hazában?” Válaszom: olyanok millióival, akik józan megfontolás alapján úgy döntöttek, hogy nem támogatják Orbán Viktor gyermekkori álmainak megvalósulását és klientúrájának további gazdagodását. Olyan fővárosi polgárokkal, akik – ha már képbe jött az Egri csillagok – Dobó István-i elszántsággal védték meg Budapestet!
