Pozitív hőst minden háztartásba!
Mi, magyarok, soha nem fogjuk megérteni a Mészáros Lőrinceket. Nem mintha irigyek lennénk a mások sikereire, épp ellenkezőleg: örülünk annak, hogy bár nekünk nem sikerült, vannak olyanok e honban, akiknek bejött az élet. Ám mégsem lelkesedünk Orbán Viktor gázszerelőből milliárdossá lett gyerekkori pajtásának meggazdagodásáért, sem pedig a miniszterelnök saját lábon álló vejének, Tiborcz Istvánnak minden képzeletet felülmúló gyarapodásért.
A Policy Solutions legfrissebb felmérése szerint – erről a Hírklikken is írtunk – a magyar emberek nem Brüsszel mesterkedéseit, a háborúpártinak nevezett ellenzék ármánykodásait, hanem az alacsony béreket, a megélhetés magas költségeit tartják a legégetőbb problémának. Mindemellett az egészségügy állapotát, a korrupciót és a túl nagy társadalmi egyenlőtlenségeket említették. Utóbbi azt jelenti, hogy nyílik az olló, a szegények egyre nincstelenebbek lesznek, miközben a gazdagok gyorsuló ütemben vagyonosodnak. Mára odáig jutottunk, hogy a magyar nemzeti termék mintegy harmada a lakosság egy százalékának, a fele pedig egyharmadának a tulajdonában van.
Nem túl jó kilátások ezek, talán ezért sem rajongunk azokért, akik előbbre tartanak a vagyonosodásban, mint a többség, akik el sem kezdték. Lehet, az a baj, hogy mi, magyarok, nem a Mészáros Lőrincekhez, a Tiborcz Istvánokhoz, valamint az itt és most nem említett NER-közeli milliárdosokhoz, hanem a tragikus hősökhöz szoktunk. Olyanokhoz, akikkel végez az ármány, legyűri őket a túlerő, és elbuknak, mielőtt még révbe érnének. Ha Mészáros Lőrinc is csúfos véget ért volna, mielőtt még újságja, jachtja, szállodalánca, és ki tudja, mi mindene keletkezik, akkor most ezrek követelnék, hogy szobra legyen Budapesten és minden nagyobb városban, de legalább egy utcát nevezzenek el róla.
Ám mi, magyarok, inkább a tragikus hősöket csodáljuk, és nem azokat, akik szerencsével, ügyeskedéssel és némi kapcsolati tőkével jutnak ötről hatra, s úgy mennek előre, mint a kés a vajban. Megállíthatatlanul, mint a buldózer, s ha akarnának, akkor sem tudnának nem gyarapodni.
Még több Mészárost a honnak, még több Tiborczot és Rogánt, hogy azoknak, akik ma a sárga csekkek befizetésével hadakoznak, meg azzal a dilemmával, hogy ruhát, vagy ételt vegyenek a gyerekeknek, legyen kire felnézniük.
Mi, magyarok, szerény és visszafogott, ipari-agrár-szabadságszerető-örülős nép vagyunk. Nem mindig tudjuk kimutatni a boldogságunkat, szemérmesen hallgatunk arról, mekkora öröm nekünk, ha a mi pénzünkön másoknak sikerül. Nekünk ugyan nincs saját örömünk, de nem is kell, mi attól vagyunk jól, ha másoknak van. Ugyanakkor gyarlók vagyunk, minden nap szeretnénk jó, és ha lehet, még annál is jobb híreket hallani. Hogy a gazdaság szárnyal, az egészségügyi ellátás európai színvonalú, és Mészáros Lőrincnek, a Világegyetem Leggyorsabban Gazdagodó Gázszerelőjének ma megint többje van, mint amennyi tegnap volt. És azt se hallgassák el előlünk, ha Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje ismét vásárolt valamit. Hotelt, sok hektárnyi földet – ami épp adódik.
Jó hírek kellenek, az sem baj, ha ezek nem rólunk szólnak. Ha látjuk, hogy választott vezetőink és az ő családtagjaik, csókosaik boldogulnak, aznap már nem éltünk hiába.
Pozitív hőst minden magyar háztartásba, és a haza fényre lesz derülve!
