Sulyok apja, Bayer nagyapja, Orbán dédapja - ezek ugyanazok
Ahogy mondani szokták, Orbán Balázs házhoz ment a pofonért. Miután a miniszterelnök politikai igazgatója kijelentette, ha bennünket támadnának meg az oroszok, mi – ellentétben az ukránokkal – nem védekeznénk, homályos és szánalmas magyarázkodásba kezdett. Egészen odáig ment, hogy közölte: ha az ellenség ránk támadna, ő is kész lenne fegyverrel védeni a hazát. „Elsősorban a saját családom már nem velünk lévő tagjainak kell megfelelnem, akik életüket adták a hazáért a szovjetek elleni küzdelemben, mint egyik dédapám” – írta Orbán Balázs a Facebookon, ahol dédapja, lovag Khloyber Oszkár honvéd hősi halálát igazoló dokumentumot is bemutatta. Csakhogy Orbán dédapjának életében ez a hősi halál volt az egyetlen pozitív momentum.
Ezzel az amúgy Khloyber Oszkár nevű dédapával voltak ugyanis némi gondok. A hvg.hu utánajárt Orbán dédapja nem igazán makulátlan múltjának és érdekes adatokra bukkant. Például arra, hogy Orbán Balázs hősként bemutatott dédapja valójában köztörvényes bűnöző volt. A két világháború között megjelent újságcikkek szerint „egy Khloyber Oszkár nevű dohánygyári tisztviselő előbb leütött egy idős pénzbeszedőt, majd megpróbált kereket oldani az öregnél talált ötezer pengővel”. Az eset 1933-ban történt, és már ezért sem kellett volna a hősi halállal dicsekedni, ám Orbán dédapjának1942-ben ismét meggyűlt a baja a törvénnyel: akkor csalás és okirathamisítás vádjával kellett bíróság elé állnia, miután 1063 pengőt vett fel egy kereskedőtől, akinek azt ígérte, hogy tud kakaóport szerez neki. Kakaót nem szerzett a kereskedőnek, a pénznek nyoma veszett, amiért a bíróság egy évre ítélte őt.
Van még más is, amire Orbán Balázs nem lehet büszke: az Ujság 1923. szeptember 12-i számában Khloyber Oszkárról, mint a Turul Szövetség ügyvezető alvezéréről olvashatott a nagyközönség. Ez az a szövetség, amelyről a Holokauszt Emlékközpont weboldala azt írja, „hogy az 1919-ben a budapesti Tudományegyetemen alapított bajtársi egyesület jelentős szerepet játszott a zsidók elleni rendszeres egyetemi atrocitásokban."
Bayer Zsoltról, a Spar elleni honvédő háború élharcosáról január végén írta meg Ungváry Krisztián történész, hogy nagyapja, Gyimes Károly nem az a kedves gettódoktorbácsi volt, ahogyan azt fideszes unokája állította, hanem egy testüregi motozásban jártas, másoknak mérhetetlen szenvedéseket okozó nemzeti szocialista szörnyeteg. Bayer 2016-ban még azt állította nagyapjáról, hogy gyakran találkoztak, nyaralt is nála a Balatonnál és kikérte a rá vonatkozó iratokat a levéltárból, ám 2024-ben, miután kiderült, hogy a kedves nagypapa náci volt, már úgy emlékezett, hogy a testüregi motozások szakértőjét mindössze néhányszor látta, soha nem kérte ki a róla szóló okmányokat, így aztán mostanra az a megdöbbenés maradt neki, hogy írtózzon „attól a nagy, erős, csöndes embertől”, aki a nagyapja volt.
Nagyapák és dédapák után következzék egy apa, jelesül Sulyok Tamás államfő papájának a története. Sulyok Tamás, aki ifjú ügyvéd korában maga is valutával, különleges edényekkel és arannyal is kereskedett – utóbbiért a pénzügyőrökkel is meggyűlt a baja –, az erdélyi Krónikában 2023. augusztus 24-én megjelent interjúban azt nyilatkozta édesapjáról, hogy a kommunisták üldözték, a népbíróság pedig távollétében halálra ítélte. A kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalint követő államfő úgy emlékezett édesapjára, mint aki „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt.”
Nos, Sulyok államfő édesapját nem ítélte halálra a népbíróság, ellenben valóban kereshették, mert a Fejér megyei Néplapban Zászlóbontás címmel antiszemita cikket írt, mindemellett ügygondnokként az üldözések haszonélvezőjévé vált, amikor elvállalta az Auschwitzba deportált dr. Lőwy Endre ügyvédi praxisának átvételét.
Sulyok László – ő Sulyok Tamás édesapja – a Fejér megyei nemzeti szocialista párt vezetője volt, és az említett Zászlóbontás című írásában zsidóvértől mentes magyarokat toborzott a párt számára, sajátosan értelmezte a szociális érzékenység, valamint a filoszemitaság fogalmát. 1944. június 9-én ugyanis, alig néhány nappal azután, hogy Székesfehérvárról elhurcolták a zsidó lakosságot, Sulyok László a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében arra kérte a város polgármesterét, hogy „a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca. 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) méltóztassék a párt számára átengedni." Ugyanezen a napon, társaival együtt, egy másik beadvánnyal is a városvezetőhöz fordult, ebben „a párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidó bútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat” igényeltek.
Sulyok Tamás a Mandinernek utóbb egy interjúban nemtelen támadásnak nevezte az édesapjával szembeni vádakat. „Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt. De létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam. „Egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt.”
S bár, mint korábban többször leírtuk, merthogy komolyan gondoljuk, a fiúk, unokák, dédunokák nem felelnek felmenőik egykori dicstelen cselekedeteiért, azért talán mégsem kellene azt állítani a feketéről, hogy fehér, a rosszról azt, hogy jó. Nem lehet véletlen, hogy a Fideszhez közeli potentátok ilyen ősöket tudnak felmutatni. (A felmutatást az ő esetükben szó szerint kell érteni, hiszen maguk hozakodtak elő eleikkel, ők igyekeztek megmásítani a múltat.)
Az igazságot azonban csak átmenetileg lehet eltitkolni, a múltban elkövetett gazemberségekre előbb-utóbb fény derül. Bródy János egy dalában már megírta a történetüket: „S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók / Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok."
