Szánalmas szomorújáték Orbán Viktor magántévéjében
Aludtunk rá kettőt, de a helyzet nem változott: semmi sem az, aminek látszik. A köztévének nevezett intézmény már jó ideje nem a köz tévéje, hanem egyetlen párt, jelesül a Fidesz szolgálatába szegődött hazugsággyár. Orosz propagandát folytat, miközben a magyar valóságot eltitkolja nézői elől. Nem vita volt csütörtökön este, hanem a hatalom számára kínos és kellemetlen, kipipálandó feladat. Már az is jelzésértékű, hogy a „vitát” szervező MTVA élén Papp Dániel személyében egy hírhamisító áll, akit fiatalkori „botlása” után minden jobb helyről páros lábbal rúgtak volna ki, ám Orbán Magyarországán rendre felfelé buktatták, egészen addig, míg fel nem ért a csúcsra és vezérigazgatója lett az egykor szebb napokat látott, valamikor még Magyar Televízióként működő intézménynek.
Orbán Viktor televíziója nem tudta megúszni az EP-listavezetők vitáját. Kitérni nem lehetett előre, mert akkor borítékolható a balhé, ami persze nem rengeti meg a Fidesz hatalmát, viszont a Holdról is látszik, de Brüsszelből biztosan. Vita helyett 11 meghívott vendég – köztük néhány politikus – és két mikrofonállvány szolgáltatta a show-t. Mindenki hozta a tőle elvárhatót, Toroczkai migránsozott, Donáth Anna – amúgy igen helyénvaló módon – hétköznapi példákon mutatta meg a hatalom embertelenségét, Dobrev Klára pedig ismételten bizonyította, hogy a magyarok közt egy európai, akinek tisztességesebb víziója van Európáról, mint Orbánnak. (Magyar Péter az Európai Bizottság élére javasolta a miniszterelnököt.)
Még Deutsch Tamás sem múlta alul magát – igaz, neki ez nehéz is lett volna – ő olyan volt, mint amilyen lenni szokott. Felmondta a szájába adott szlogeneket, ezeregyedszer is megtudhattuk, hogy a Soros György által fizetett ellenzék háborúpárti, mert csatába küldené a magyar fiatalokat, miközben egyetlen szóval sem említette Vlagyimir Putyint, aki a több mint két éve zajló ukrajnai népirtás úgyszólván egyetlen és fő felelőse.
Mindenki hozta a kötelezőt ebben a vitának nem nevezhető szomorújátékban. Ezzel nem is igen érdemes foglalkozni, érdekesebb viszont az a kérdés, mit fogtak fel a látottakból a köztévé „műsorain” szocializálódott nézők.
Személyes vallomással folytatom: a csütörtök esti vita előtt néhány órával – mintegy edzésként az esti „versenyre” – szakítva több éves haladó hagyományommal, megnéztem az M1 egyik híradóját. A hatás megdöbbentő volt, mert idáig csak hallomásból tudtam, hogy nálunk, Budapesten fogható az észak-koreai televízió magyar adása. (Idáig abban a hitben éltem, hogy ez műfaj, amely mifelénk a múlt század ötvenes éveiben virágzott, már évtizedek óta kihalt.)
Ebből a megközelítésből érdemes feltenni a kérdést, vajon a köztévé információs karanténba zárt nézői tudták-e, hogy egyáltalán miről van szó? Miről beszélnek a korábban kizárólag ekézett és ócsárolt ellenzéki politikusok, sokként érhette őket az, ahogyan Orbán bűneit a kamerába mondták és nem mellesleg a Fidesz delegáltja, Deutsch Tamás fejére olvasták. Azokról a magyar nézőkről beszélünk, akik nem tudják, hogy Mészáros Lőrincnek már majdnem ezer milliárd forintra rúg a vagyona, hogy Orbán Viktor nem annyira szegény és puritán, mint amilyennek mutatja magát, hogy a lesajnált Romániában már jobban élnek az emberek, mint nálunk, és az is újdonság lehetett a számukra, hogy a Nyugat, Orbán minden szidalma ellenére, még mindig nem sodródott bele a háborúba. Ezek a nézők bizonyára zavarodottan néztek maguk elé, mert idáig nem tudták, hogy létezik egy másik, valódi valóság, nemcsak az, amit Orbán propagandafőnöke, Rogán Antal látni enged nekik.
Meg kell emlékeznünk egy műsoron kívüli, de ahhoz szorosan kapcsolódó epizódról. Magyar Péter, a honi politika legújabb fénylő csillaga a „vita” előtt az adás helyszíne elé vezényelte híveit, hogy azok kivetítőn, a helyszínen nézzék, amint az egy futballcsapatra való 11 ember elbeszél egymás mellett. Dobrev Klára, a DK-MSZP-Párbeszéd listavezetője a Clark Ádám téri ivókúthoz hívta a Demokratikus Koalíció tagjait, hogy elkísérjék listavezetőjüket, aki nem az MTVA által ajánlott mélygarázson, hostessek védelmében, hanem a főbejáraton, gyalog közelítette meg a helyszínt. A két társaság a Várkert Bazár előtt találkozott, ami Magyar Péternek nemigen volt kedvére való, ezért felszólította a DK szimpatizánsait, hogy vegyék le a zászlóikat, vagy hagyják el a helyszínt. Miután azok egyik kérésnek sem tettek eleget, Magyar rendőrt hívott rájuk.
Magyarország, 2024: egy magyar ember más magyar embereket rendőrökkel kívánt elvezettetni (elvitetni), amire ebben az országban nagyon sok évtized óta nem volt példa. Végül a helyzet megoldódott, a zászlók lekerültek, a DK-s pólókat viszont nem kellett levetni – mégsem állhattak ott félmeztelenül azok, akiknek az öltözéke nem tetszett Magyarnak.
A jelenet félelmetesebb volt, mint amilyennek elsőre látszik. Nemcsak azért, mert – ahogy mondani szokták – hősünk „közéjük is lövethetett volna”, de egyben jelezte a józanul gondolkodóknak, hogy mire lehet számítani, abban a nem kívánt esetben, ha...
Nem szívesen fejezném be a fenti mondatot, mert nem kellemes belegondolni. Akinek a mellén akkor is kokárda van, amikor se közel, se távol március 15, és a csuklóján kereszt lóg, arról nem lehet mást gondolni, hogy mindez csupán kirakat, mert igazi hívő nem külsőségekben éli meg a vallást, hanem valahol odabent, legbelül.
Mint ahogy valódi vitát is csak valódi televízióban lehet és érdemes rendezni.
