Pitiáner ügyek
|
2017. február 10. 05:53
2017. feb. 10. 05:53
Akkor elárulom: teszek én a Csíki Sörre, a Lengyel László által elkövetett felségsértésre, valamint a "ki milyen logó alatt hogyan gyűjt olimpia-ellenes aláírást"-vitára. Méltatlan az egész.
Kezdve Lengyel László ügyével: meg tudja-e mondani a kedves olvasó, hogy a 2018-as választásokon pontosan hány szavazat sorsát befolyásolhatja az a tény, hogy Lengyel László néhány ellenzéki pártpolitikus társaságában politikáról beszélt, majd, most figyeljünk, nem határoztak el semmit? Megmondom. Pontosan 1 (egy) darab szavazatot, melynek tulajdonosa Lengyel László.
Az összes többi szavazó (és ami még szomorúbb: nem szavazó) a botrány után is maradt, ahol volt - a saját pártjánál, vagy elundorodva az egésztől, a kormánynak és az ellenzéki pártoknak egyaránt hátat fordítva, a pártoktól távolságot tartók táborában. Én Párhuzamos Magyarországnak hívom utóbbi csoportot. Ők azok, akik egyáltalán nem szeretik a Fideszt, nem is szavaznának Orbán pártjára, de elnézve, hogy milyen ostoba, piti ügyekkel, ilyen Lengyel-féle felségsértési vádakkal foglalja el magát az ellenzék, hát nekik is azt mondják, hogy elmentek ti összefogásostul a francba.
A Csíki-szabadságharc ugyanez pepitában. Egyfelől szégyen, és önleleplező, méltatlan pótcselekvés, hogy a kormány második embere azzal szórakoztatja magát és a rábízott tízmillió polgárt, hogy két romániai sörmárka csatájában izzik immár napok óta, kiszáll a helyszínre, a kormány nevében nyilatkozik, helyi önkormányzatot tüzel, és nem mellesleg százak munkahelyével (Martfű, Sopron, emlékezz majd erre jövő tavasszal) játszadozik. Nem ez a dolga! Ezer fontosabb ügye lenne Lázár Jánosnak!
Másfelől pedig képzeljük el, amint Szijjártó Péternél hivatalos diplomáciai jegyzékben tiltakozik a francia külügyminiszter, miszerint hírét vették, hogy Magyarországon úgynevezett parizer, illetve franciasaláta néven forgalmaznak néha alig ehető gasztrohulladékot. Képzeljük el, hogy a francia városok magyar termékeket tiltanak ki, arra hivatkozva, hogy ezek az alig ehető szemetek nem viselhetik sem Párizs, sem Franciaország nevét. Képzeljük el, ha mindezek mögött egy élelmes francia élelmiszergyártó állna, és a hülyén felfogott, löttyös "franciáskodás".
Lám, míg a "magyarkodás" mennyire adja magát, addig a "franciáskodás" nem is létezik - milyen boldog nemzet, amiről nem a pózer nacionalizmust, hanem a franciázást nevezték el.
De ha már Lázár: azt is bejelentette ez a lényeglátó miniszter, hogy közpénzből két egyházi kórháznak juttat összesen 7,8 milliárd forintnyi támogatást új osztályok létrehozására - ha azok vállalják, hogy orvosaik nem végeznek abortuszokat és nem fogadnak el hálapénzt. Nos. Egyfelől ugye a hálapénzt "hivatalosan" egyetlen kórházban sem fogadják el, annak ellenőrizhetetlensége miatt azonban a gyakorlatban ez az egyik elterjedt rákfenéje a magyar egészségügynek, például pont az itt is tárgyalt szülészeteken, nőgyógyászaton és sebészeten. Most megmondom: lesz hálapénz az új osztályokon is.
Másfelől viszont Magyarországon évente mintegy 32.000 abortuszt végeznek, azaz nagyságrendileg nem a nem kívánt, ezért meg nem született gyerekek az okai az elöregedésnek és népességfogyásnak. Nem a 16 éves kislány és a kiszakadt óvszer, nem a súlyos fejlődési rendellenességet mutató magzat, nem a mélyszegénységben élő család véletlen, nyolcadik pótágyra pályázó véletlen terhessége, illetve a mindezek végére abortusszal pontot tevő (egyéni szinten persze nagyon nehéz, nagyon szomorú) döntés az össztársadalmi gond. Hanem hogy már terhesség sincs, mert az egyre szegényebb, egyre küszködőbb polgárok egyre kevesebb gyereket mernek vállalni.
Továbbá pont az e tekintetben releváns korosztályból százezrek dolgoznak külföldön, és a kint születő gyerek már kint is nő fel, félnémet, félolasz, félosztrák emberként. Ezzel kéne valamit kezdenie Lázárnak, nem pedig a békemenetes, nyugdíjas mamik, meg otromba, zsíros propagandista, kajabáló bácsik, és külön Semjén Zsolt által követelt, állami abortuszellenes hadjáratot nyomnia.
Végül pedig méltatlan és pitiáner a vita arról is, hogy melyik ellenzéki párt milyen logó alatt és milyen metodikával gyűjti a Momentum Mozgalom által kezdeményezett, megismétlem, a Momemtum Mozgalom által kezdeményezett olimpiai népszavazáshoz szükséges aláírásokat. Ahogy korábban is csak a közismert borsodi mondáshoz hűen, ugye, "Nyakó is talál szemet" alapon foglalkoztak ezzel, most is ezerszer inkább a trutymákolás meg a szanyizás megy. Méltatlan. Hány polgárt győz meg az aláírás szükségességéről az, ha egy ellenzéki pártpolitikus azt cincálja a tévében hosszú perceken keresztül, hogy ők hogy értették amit akkor mondott a Momemtum azokról a logókról azokon a standokon, ahol nem amazokat az aláírásokat gyűjtötték, amik meg emezen az online felületükön csak nekik vitt adatokat, miközben a konyhában van 700 aláírás?! Tragikus.
De akkor már ideteszem azt is, hogy ugyanígy méltatlannak fogom gondolni, ha az derül ki, hogy Momentum horizontja két év felkészülés után is csak az olimpiáig meg a többi párt cipőzésééig tudott nőni. Akkor meg fognak bukni. Rövidesen kiderül.
Miközben a méltó és kívánatos viselkedés mindeme fentiek részéről úgy nézne ki, hogy a kormány az ország valóban fontos problémáinak megoldására fordítja a tőlünk kapott felhatalmazást és közpénzt, az ellenzék pedig e megoldási javaslatok kimunkált, közérthetően bemutatott alternatívájával rendelkezik, és az aktív szavazók hergelése helyett végre a Párhuzamos Magyarország meggyőzésére, aktivizálására indul.
Így kéne.
Az összes többi szavazó (és ami még szomorúbb: nem szavazó) a botrány után is maradt, ahol volt - a saját pártjánál, vagy elundorodva az egésztől, a kormánynak és az ellenzéki pártoknak egyaránt hátat fordítva, a pártoktól távolságot tartók táborában. Én Párhuzamos Magyarországnak hívom utóbbi csoportot. Ők azok, akik egyáltalán nem szeretik a Fideszt, nem is szavaznának Orbán pártjára, de elnézve, hogy milyen ostoba, piti ügyekkel, ilyen Lengyel-féle felségsértési vádakkal foglalja el magát az ellenzék, hát nekik is azt mondják, hogy elmentek ti összefogásostul a francba.
A Csíki-szabadságharc ugyanez pepitában. Egyfelől szégyen, és önleleplező, méltatlan pótcselekvés, hogy a kormány második embere azzal szórakoztatja magát és a rábízott tízmillió polgárt, hogy két romániai sörmárka csatájában izzik immár napok óta, kiszáll a helyszínre, a kormány nevében nyilatkozik, helyi önkormányzatot tüzel, és nem mellesleg százak munkahelyével (Martfű, Sopron, emlékezz majd erre jövő tavasszal) játszadozik. Nem ez a dolga! Ezer fontosabb ügye lenne Lázár Jánosnak!
Másfelől pedig képzeljük el, amint Szijjártó Péternél hivatalos diplomáciai jegyzékben tiltakozik a francia külügyminiszter, miszerint hírét vették, hogy Magyarországon úgynevezett parizer, illetve franciasaláta néven forgalmaznak néha alig ehető gasztrohulladékot. Képzeljük el, hogy a francia városok magyar termékeket tiltanak ki, arra hivatkozva, hogy ezek az alig ehető szemetek nem viselhetik sem Párizs, sem Franciaország nevét. Képzeljük el, ha mindezek mögött egy élelmes francia élelmiszergyártó állna, és a hülyén felfogott, löttyös "franciáskodás".
Lám, míg a "magyarkodás" mennyire adja magát, addig a "franciáskodás" nem is létezik - milyen boldog nemzet, amiről nem a pózer nacionalizmust, hanem a franciázást nevezték el.
De ha már Lázár: azt is bejelentette ez a lényeglátó miniszter, hogy közpénzből két egyházi kórháznak juttat összesen 7,8 milliárd forintnyi támogatást új osztályok létrehozására - ha azok vállalják, hogy orvosaik nem végeznek abortuszokat és nem fogadnak el hálapénzt. Nos. Egyfelől ugye a hálapénzt "hivatalosan" egyetlen kórházban sem fogadják el, annak ellenőrizhetetlensége miatt azonban a gyakorlatban ez az egyik elterjedt rákfenéje a magyar egészségügynek, például pont az itt is tárgyalt szülészeteken, nőgyógyászaton és sebészeten. Most megmondom: lesz hálapénz az új osztályokon is.
Másfelől viszont Magyarországon évente mintegy 32.000 abortuszt végeznek, azaz nagyságrendileg nem a nem kívánt, ezért meg nem született gyerekek az okai az elöregedésnek és népességfogyásnak. Nem a 16 éves kislány és a kiszakadt óvszer, nem a súlyos fejlődési rendellenességet mutató magzat, nem a mélyszegénységben élő család véletlen, nyolcadik pótágyra pályázó véletlen terhessége, illetve a mindezek végére abortusszal pontot tevő (egyéni szinten persze nagyon nehéz, nagyon szomorú) döntés az össztársadalmi gond. Hanem hogy már terhesség sincs, mert az egyre szegényebb, egyre küszködőbb polgárok egyre kevesebb gyereket mernek vállalni.
Továbbá pont az e tekintetben releváns korosztályból százezrek dolgoznak külföldön, és a kint születő gyerek már kint is nő fel, félnémet, félolasz, félosztrák emberként. Ezzel kéne valamit kezdenie Lázárnak, nem pedig a békemenetes, nyugdíjas mamik, meg otromba, zsíros propagandista, kajabáló bácsik, és külön Semjén Zsolt által követelt, állami abortuszellenes hadjáratot nyomnia.
Végül pedig méltatlan és pitiáner a vita arról is, hogy melyik ellenzéki párt milyen logó alatt és milyen metodikával gyűjti a Momentum Mozgalom által kezdeményezett, megismétlem, a Momemtum Mozgalom által kezdeményezett olimpiai népszavazáshoz szükséges aláírásokat. Ahogy korábban is csak a közismert borsodi mondáshoz hűen, ugye, "Nyakó is talál szemet" alapon foglalkoztak ezzel, most is ezerszer inkább a trutymákolás meg a szanyizás megy. Méltatlan. Hány polgárt győz meg az aláírás szükségességéről az, ha egy ellenzéki pártpolitikus azt cincálja a tévében hosszú perceken keresztül, hogy ők hogy értették amit akkor mondott a Momemtum azokról a logókról azokon a standokon, ahol nem amazokat az aláírásokat gyűjtötték, amik meg emezen az online felületükön csak nekik vitt adatokat, miközben a konyhában van 700 aláírás?! Tragikus.
De akkor már ideteszem azt is, hogy ugyanígy méltatlannak fogom gondolni, ha az derül ki, hogy Momentum horizontja két év felkészülés után is csak az olimpiáig meg a többi párt cipőzésééig tudott nőni. Akkor meg fognak bukni. Rövidesen kiderül.
Miközben a méltó és kívánatos viselkedés mindeme fentiek részéről úgy nézne ki, hogy a kormány az ország valóban fontos problémáinak megoldására fordítja a tőlünk kapott felhatalmazást és közpénzt, az ellenzék pedig e megoldási javaslatok kimunkált, közérthetően bemutatott alternatívájával rendelkezik, és az aktív szavazók hergelése helyett végre a Párhuzamos Magyarország meggyőzésére, aktivizálására indul.
Így kéne.
