Milyen volt az idei szőlőtermés, milyenek lesznek az idén palackba segített borok?
|
2016. október 27. 14:59
2016. okt. 27. 14:59
Lassan végéhez közeledik az október is - az idei termés nagy része már a hordókban van, mostanra már csak kevés termelő hagyta kint lábon a szőlőt. Érdemi hőmennyiség ilyenkor nem nagyon van, kockázat viszont annál több.
Ami be tudott érni, az mostanra beérett - de azért jegyezzük meg, hogy a kivétel itt is erősíti a szabályt: például Iványi Zsófia például rendszeresen elég későn szüretel, kifejezetten nem bánja, ha a hűvös reggelek, meg-megcsípkedik a szőlőt.
Azonban ahogyan a bevezetőben is írtam: a szőlő nagy része már a hordókban van - zajlik a must mesés átalakulása borrá. Az, hogy milyenek is _lehetnek_ az adott év borai, (egy ideális világban) az leginkább a szüretelt szőlő minőségétől függ. Maradjunk annyiban, hogy nem is olyan régen volt egy olyan kor, amikor ezt nem kellett külön magyarázni. De most inkább térjünk vissza az évhez:
Az idei év időjárása elképesztő változékonyságot mutatott az országban, egymáshoz egészen közel fekvő területeken volt időnként egymástól gyökeresen eltérő időjárás. Miközben az egyik helyen száz ágra sütött a nap, a másikon a jég tette tiszteletét - és végzett időnként alapos munkát. Mondjuk úgy, hogy van olyan a borászaink között, aki igencsak örülhet, hogy családja megélhetése nem csak a szőlőn múlik.
Pár napja körbetelefonáltam a borászainkat, hogy kinél mi a helyzet szüret-, illetve borügyileg, íme néhány tipikusnak mondható válasz:
Az évente alig néhány ezer palackot világra segítő Andrási Laci barátom (Somló Kincse Kézműves Kispince) például jól emlékezett az év elejére, amikor bizony a tavaszi fagyok a leendő termés egy jól látható részét elvitték. Ami megmaradt, arra pedig jött a július 13-ai fagy, így neki a hozamkorlátozásra már nem volt gondja idén. Cserébe elmondása szerint a megmaradt termés szép lett. Sűrű, jó savösszetételű alapanyaggal dolgozhatott, érezhetően szép tartású, sűrű szerkezetű borokat várunk a pincétől.
Sándor Zsolt életét a Bükkben (a fotón is ő látható) nem a jég, hanem a "peronosz" nehezítette, pontosabban úgy fogalmazott, hogy: "a peronosz több csatát is megnyert". Szerencsére azonban a cserszegi fűszerese idén már nem csak minőségben hozta az elvárhatót, de mennyiségben is kitett magáért - mondjuk azért itt se ipari méretekre tessék gondolni. Ami viszont igazi jó hír: hamarosan az ültetvényei egy részét Zsolt Purcsinra, egy ősi magyar kékszőlőre oltja át. Helyes. Nagyon helyes!
Dániel Zsolt Szekszárdól kifejezetten bizakodóan nyilatkozott, engedjék meg, hogy (majdnem) szó szerint idézzem: "Nálunk szerencsére nem járt jég a nyáron. Végig k.... jó idő volt, a termés fejlődésének íve tankönyvi példának is beillene, egészen kiemelkedő évet fogunk zárni, mind mennyiség, mind pedig minőség összefüggésében."
Közel 25 borászat boraira van közeli rálátásom szerte az országból, és van itt kérem minden. Az egyiküknek alig-alig lesz bora, mert az időjárás elvitt szinte mindent, miközben a másikuk az egyik legjobb évjáratot várja - egy földrajzi értelemben véve tenyérnyi országban.
Nehézen megszerzett kenyér a borászoké, erre tessék emlékezni minden kinyitott palack mellett.
Kovács Antal, háromszoros magyar bajnok sommelier
Azonban ahogyan a bevezetőben is írtam: a szőlő nagy része már a hordókban van - zajlik a must mesés átalakulása borrá. Az, hogy milyenek is _lehetnek_ az adott év borai, (egy ideális világban) az leginkább a szüretelt szőlő minőségétől függ. Maradjunk annyiban, hogy nem is olyan régen volt egy olyan kor, amikor ezt nem kellett külön magyarázni. De most inkább térjünk vissza az évhez:
Az idei év időjárása elképesztő változékonyságot mutatott az országban, egymáshoz egészen közel fekvő területeken volt időnként egymástól gyökeresen eltérő időjárás. Miközben az egyik helyen száz ágra sütött a nap, a másikon a jég tette tiszteletét - és végzett időnként alapos munkát. Mondjuk úgy, hogy van olyan a borászaink között, aki igencsak örülhet, hogy családja megélhetése nem csak a szőlőn múlik.
Pár napja körbetelefonáltam a borászainkat, hogy kinél mi a helyzet szüret-, illetve borügyileg, íme néhány tipikusnak mondható válasz:
Az évente alig néhány ezer palackot világra segítő Andrási Laci barátom (Somló Kincse Kézműves Kispince) például jól emlékezett az év elejére, amikor bizony a tavaszi fagyok a leendő termés egy jól látható részét elvitték. Ami megmaradt, arra pedig jött a július 13-ai fagy, így neki a hozamkorlátozásra már nem volt gondja idén. Cserébe elmondása szerint a megmaradt termés szép lett. Sűrű, jó savösszetételű alapanyaggal dolgozhatott, érezhetően szép tartású, sűrű szerkezetű borokat várunk a pincétől.
Sándor Zsolt életét a Bükkben (a fotón is ő látható) nem a jég, hanem a "peronosz" nehezítette, pontosabban úgy fogalmazott, hogy: "a peronosz több csatát is megnyert". Szerencsére azonban a cserszegi fűszerese idén már nem csak minőségben hozta az elvárhatót, de mennyiségben is kitett magáért - mondjuk azért itt se ipari méretekre tessék gondolni. Ami viszont igazi jó hír: hamarosan az ültetvényei egy részét Zsolt Purcsinra, egy ősi magyar kékszőlőre oltja át. Helyes. Nagyon helyes!
Dániel Zsolt Szekszárdól kifejezetten bizakodóan nyilatkozott, engedjék meg, hogy (majdnem) szó szerint idézzem: "Nálunk szerencsére nem járt jég a nyáron. Végig k.... jó idő volt, a termés fejlődésének íve tankönyvi példának is beillene, egészen kiemelkedő évet fogunk zárni, mind mennyiség, mind pedig minőség összefüggésében."
Közel 25 borászat boraira van közeli rálátásom szerte az országból, és van itt kérem minden. Az egyiküknek alig-alig lesz bora, mert az időjárás elvitt szinte mindent, miközben a másikuk az egyik legjobb évjáratot várja - egy földrajzi értelemben véve tenyérnyi országban.
Nehézen megszerzett kenyér a borászoké, erre tessék emlékezni minden kinyitott palack mellett.
Kovács Antal, háromszoros magyar bajnok sommelier
