A németországi változásokra

Dr. Dávid Ferenc       2021. január 17. 08:15 2021. jan. 17. 08:15

„Manfred Weber vitriolos és gyűlölködő hangnemével szemben, Merz józan és gyakorlatias politikusként lát még tárgyalási alapot a Fidesszel, és vele – a magyar külpolitika, főleg a gazdasági téren kiváló német–magyar kapcsolatok tükrében – sokkal könnyebben térhet vissza a normális kétoldalú kapcsolatok mezejére, mint az Merkellel valaha is lehetséges lett volna. Merz és Orbán között pragmatikus alapokon nyugvó reálpolitikai együttműködés is elképzelhető. Tehát nekünk a balliberális zöldek felé kacsintgató és a Merkel pórázán lihegő migránsbarát Laschet, illetve az esélytelen Röttgen helyett a megoldás orientált és konzervatív Friedrich Merz mindenképpen jobb választás lenne.” (Magyar Nemzet – 2021. január 15. – Vida Ákos)

A Münchenben élő tollnok – „Szurkoljunk Merz-nek, mert ő a kisebbik rossz!” – címmel jelentetett meg pénteken írást a Magyar Nemzet nevű kormányközlönyben. Eredménytelenül drukkolt a szerző: nem Merz, hanem Laschet lett a CDU új elnöke. Jegyzetében Vida azt jól érzékeli, hogy a jövőben is igen nagy szükség lenne a kiegyensúlyozott német-magyar kapcsolatokra. Így van, hiszen az amerikaiakkal már korábban sikerült összeakasztani a bajszunkat: Obama korábban is kapott a fejére, és Bidenre azt mondták a heveskedők, hogy egy gondolkodásra képtelen, demens vénember. Aztán elnök lett belőle! Régóta tudjuk: a magyarok minősítésétől ments meg, Uram, minket! A tengeren túli kapcsolatok gyors konszolidálása szinte lehetetlen, „marad” nekünk Németország, amely közel van és az európai fejlődés motorja. Eddig is, ezután is. Lehet velük huzakodni, lehet nagyokat mondani, de nem igazán érdemes inszinuálni őket, már csak azért sem, mert a magyar gazdaság direkt módon van rákötve a német „lélegeztető”gépre. Ha ott valami elromlik, itt azonnal kezdődik az agónia. Vida annak reményében fohászkodott Merz győzelméért, hogy szerinte Orbánnak könnyebb dolga lenne a „kemény” konzervatív Merz-cel, mint a „migránsbarát” Laschet-tel, aki egyébként a 17 milliós – a Ruhr vidéket is magába foglaló – Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke. Nagy tapasztalattal rendelkező politikus, és bizonyára nem „pórázon lihegő” kutyus. Az csak a Fidesz-nél divat, hogy mindenki a Főgazdától kapja a húsos csontot, és ezért élete végig lelkesen liheg, és folyamatosan nyalja a tápot adó kezét.
 
A 444 egyik rövid és speciális jellemzéséből megtudható, hogy nem pályakezdő „percemberek” indultak a CDU elnöki pozíciójáért: „a jelöltek 55, 60 és 65 évesek, mind fiatalon léptek be a CDU-ba, mindegyikük Észak-Rajna-Vesztfáliában született, mind jogászok, mindhárman katolikusok az egyébként protestáns többségű országban, mindegyiküknek három gyereke van, és mindhárman 1994-ben lettek először képviselői a német szövetségi parlamentnek.”

A magyar kormánypárt informális közlönyében (Magyar Nemzet) megint sikerült alaposan mellétrafálni. Jó, nem kell izgulni, hiszen ezt a nyomdaipari mellékterméket a határainkon kívül nem sokan olvassák, de azért mindenképpen kellemetlen, hogy Laschet tartományi miniszterelnököt egy Németországban élő magyar firkász pórázon szaladgáló négylábú csahoshoz hasonlítja. Van esély arra, hogy az új CDU elnök (Laschet), vagy Bajorország CSU-s miniszterelnöke (Söder) lesz a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) kancellárja idén szeptembertől.

Markus Söder a legnépszerűbb jobbközép politikus, ezért nem kizárt – miután a CDU és CSU mindig együtt indul a választásokon -, hogy Söder lesz a kisebbik párt (CSU) első kancellárja. Tehát a most „lekutyázott” Laschet vagy Söder lesz a NSZK vezetője ősztől. Söder jónak tűnhetne az Orbán csapatnak, de bizony a bajor miniszterelnöknek sem tetszik az orbáni ámokfutás. Egy évvel ezelőtt így nyilatkozott a Passauer Neue Presse-nek: „sokat köszönhetünk a magyaroknak, és valóban mindig jó viszonyban voltunk, de Orbán Viktor az utóbbi időben egyre inkább eltávolodott közös értékeinktől.(…) Az az út, amelyen Orbán jár, nem a mi utunk”.

Németországból tehát már jól látszik, hogy orbáni út rossz irányba vezet. Idehaza – sajnos – ezt még nem mindenki ismerte fel. A könnyebb megértés érdekében, segítségül hívom a most megválasztott CDU elnök mai mondatait, amelyek megszívlelendők az NSZK határain kívül is: „Mindig hallom, hogy polarizálni kell. Nem, nem kell! Polarizálni egyszerű“