A Szájer-ügy nyilvánossága közérdek

Nos, úgy gondolom, hogy a magyar állampolgároknak igenis joguk van tudni a fideszes elitnek arról a gyalázatos elaljasultságáról, amely a melegek elleni uszítás és a huszonöt fős, MDMA-val meghajtott homoszexuális gangbang közt feszülő ellentmondásban kifejeződik. Való igaz, hogy a közérdekkel szemben egy európai parlamenti képviselő személyiségi jogai állnak – ha pedig Szájer József pusztán egy EP-képviselő lett volna, talán helytálló is lehetne ez az érvelés. Felhívom azonban az emberi és polgári jogokra hirtelen érzékennyé vált fideszes felhasználók figyelmét arra, hogy ugyanez a Szájer József véste gránitba hazánk Alaptörvényét, és ő az egyik legfőbb felelőse Magyarország lassú, de biztos elszigetelődésének az Európai Unión belül. Jelen esetben kétségem sincs afelől, hogy aki egy országnak törvényeket, értékeket és életmódot diktál, az legyen már annyira transzparens, hogy amikor karantén idején egy melegorgiáról az ereszcsatornán ecstasyval tömött táskával menekül, akkor a magyarok, akik ennek a hazug, képmutató gazembernek harminc éve fizetést, hatalmat és főúri életet biztosítanak, megismerhessék a tényeket.

Persze lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy ezúttal is a személyiségi jogokat kellene abszolutizálnom – de vajon azok, akik most kettős mércét kiáltanak, hogy vélekedtek, amikor Orbán Viktor hajtóvadászatot folytatott Vona Gábor ellen? Akkor valahogy nem horgadt fel így a jobboldali jogérzékenység, pedig Vona személyiségi jogait akkor nem a feltárult valóság, hanem egy tudatos hazugság sértette. Az persze rendben volt. Biztos, hogy én alkalmazok kettős mércét?

Orbán Viktor hetente lép ki a jogállami keretek közül. Hetente visz be a ringbe boxert, pajszert – bármit, ami súlyos sérülést okoz. Most pedig, amikor tízéves bajnoki menetelése során először találkozik egy olyan ellenféllel, aki bevisz neki egy övön aluli ütést, mindazok, akik úgy imádják ezt az utcai harcost, máris csalást kiáltanak, és nem is érzik, mennyire szánalmasak.

Nevetséges vád, hogy az lenne a bajom az Alaptörvénnyel, hogy Szájer József vazelinos kézzel írta azt. Nekem az Alaptörvénnyel szemben csakis tartalmi kifogásaim vannak – mindössze azt nem értem, hogy ha a Meseország mindenkié című könyvet le kell darálni, mert az abban olvasható mesék összehomokosozzák a következő nemzedéket, akkor miért is nem kell ledarálni azt az Alaptörvényt, amelyről minden második magyarnak egy melegorgia jut az eszébe, ahol huszonöt férfi ecstasytól csétcsapva reszel. Ennek a dokumentumnak legyen helye a magyar iskolákban? Két egymásba szerelmes lány történetét le kell darálni, ez viszont rendben van? Vagy ez az álláspont megint csak a kettős mérce alkalmazása révén képződött? Legyen elég a kétesnek ítélt könyvek ledarálásából – vagy darálóba az Alaptörvénnyel is!