Andor László: az Európai Unió olyan közösség, amelyet a válságok eddig inkább erősítettek 

Két erős állítást hallhattunk az Európai Unióról. Míg a magyar miniszterelnök – zárt ajtók mögött, de kiszivárogtatva – arról beszélt, hogy 50 százalék esélyt is lát arra, hogy a szövetség felbomlik, és így feladatának tekinti felkészülni a szétesés utáni világra, addig az EU főbiztosa, Ursula von der Leyen évértékelő beszédében azt mondta, hogy „soha nem volt még ilyen erős az EU”. Valamelyik közelebb áll a kettő között az igazsághoz, vagy valójában mindkét állítás csak politikai túlzás?

Az EU felbomlása nem áll küszöbön. Az EU a világjárvány idején korábban példátlan összefogást mutatott, és megerősítette a tagországokat összetartó kötelékeket. Sok ok lett volna korábban is arra, hogy az EU közös költségvetését megerősítsék, de 2020-ban egy azelőtt lehetetlennek tűnő, 80 százalékos emelésről döntött. A probléma az, hogy az új eszközök jelentős része egyszeri döntés eredménye, tehát nem állandósult még, és emiatt nem képez folyamatos védőréteget. Az EU-ból egyes országok esetleg kiléphetnek vagy kisodródhatnak, mint ahogy az Egyesült Királyság néhány évvel ezelőtt tette, de ez nem jelent felbomlást. Az unió magországai között hallatlanul erős az összetartás, és a periféria jelentős része is egy erős EU híve. Ami közel volt a széteséshez 2011-12 időszakában, az az egységes valuta, vagyis az euró. Az euró hosszú távú stabilitása most sem garantált, és jóval több eszközre lenne szükség, hogy a monetáris uniót fiskális unió támassza alá. Ez arra példa, hogy az EU építményének egyes szintjei nem feltétlenül sziklaszilárdak, de ez nem jelenti azt, hogy az EU, mint politikai közösség gyengült volna az utóbbi években.

A közvetlen fenyegetettség megtapasztalása járhat egy közösség erősödésével, esetleg a közösségi identitás elmélyülésével, ahogy arra a magyar történelemben is számos példa volt. Születhet-e az orosz agresszió miatt egy markánsabb, politikaibb európai identitás, vagy a mostani erős egység inkább kérészéletű?

Az orosz-ukrán háború ilyen hatása egyelőre nem látható. A háború kitörése óta a legtöbb választás a szélsőjobb politikai képződmények erősödését hozta, és bizonyos országokban ( mindenekelőtt Olaszország) ezek a szélsőjobboldali pártok kormányzó erővé váltak. A szélsőjobb pedig nem tipikusan tartozik az integráció mélyítését szorgalmazó irányzatok közé; inkább konfliktusok megjelenítője és aztán gerjesztője. Ez a tendencia pedig még hatni fog a jövő évi európai parlamenti választásokra is. Az EU a megtámadott Ukrajna támogatására példátlan egységet mutatott eddig, de a politikai cselekvés mögött mindig is mutatkozott megosztottság, és ezután is lesz ilyen. Az egyes országok erősen polarizáltak a tekintetben, hogyan és milyen mértékben támogassák Ukrajnát. Az egyik pólust a lengyelek és a három kis balti ország alkotja, amelyek folyamatosan az eszkaláció felé terelnék az eseményeket, és már tegnap felvették volna Ukrajnát az EU-ba és a NATO-ba. A másik póluson a jelenlegi magyar kormány áll, amely a Kreml szólamait visszhangozza, de ettől nem áll nagyon távol Szlovákia vagy Ausztria közvéleménye sem. A legtöbb európai ország valahol a két pólus között helyezkedik el: miközben támogatja Ukrajna védekezését, inkább szeretne békét, mint elhúzódó háborút, és óvatos mind az EU, mind a NATO kiterjesztését illetően. Érdemes felidézni, hogy az EU az orosz agresszió utáni hónapokban éppen befejezett egy nagy társadalmi konzultációt, amelynek keretében az integráció jövőjének fő kérdéseit tárgyalták. Valószínű, hogy ilyenek a jövőben is lesznek, és megmutatják majd az európai gondolkodás és érzelmek sokszínűségét. A politikusok feladata azután, hogy a sokszínűségből egységet teremtsenek.

Egy tanulmány szerint az EU egy véget nem érő válság, de ez nem szükségszerűen jelenti az unió végét. Ezt Ön hogyan látja? 

Az EU egy közösség, amelyet a különféle válságok eddig leginkább megerősítettek, bár ez nem mindig ment gyorsan vagy automatikusan. Egy integrált világrendszerben rengeteg ilyen hatás éri a közösséget, de ha ez nemcsak gazdasági, hanem értékközösség is, és él a tagok között a szolidaritás, akkor a kihívásokra közös válaszok születnek, és a rendszer inkább erősödik. A fejlődést az jelenti, ha közben az EU demokratikus, szociális és környezetvédelmi normáit is erősíteni lehet. Ez nem mindig megy könnyen, de számos példával lehet igazolni ennek a képességnek a meglétét.

(Ebben a témában nemrég megkérdeztünk egy magyar európai parlamenti képviselőt is, Gyöngyösi Mártont, az interjú az alábbi linken olvasható.)